• idegrendszer
• vérkeringés

Mit jelent a vérkeringés idegi szabályozása?

Az idegi szabályozás a szívizomsejtek és az erek falában lévő sima-izomsejtek összehúzódását szabályozza.

Az idegi szabályozás azoknak az izomsejteknek az összehúzódását serkenti vagy gátolja, amelyekkel közvetlen kapcsolatban van. Ez a közvetlen kapcsolat teszi lehetővé a gyors (500 ms) beavatkozást.

Szívizom idegi működtetése

A szívizom működését két, egymással ellentétes hatást kiváltó ideg, mégpedig a n. vagus és a szimpatikus rostok szabályozzák. A n. vagus csökkenti a szívműködés frekvenciáját (negatív chronotrop hatás), az ingerület vezetési sebességét (negatív dromotrop hatás), az ingerlékenysé­get (negatív bathmotrop hatás), az összehúzódások erejét (negatív inotrop hatás) és a szívizom tónusát (negatív tonotrop hatás). Az orvosi gyakorlatban nem, vagy csak ritkán használják a tonotrop megjelölést.

Ezzel szemben kiterjedten használatos a luzitrop hatás kifejezés, amely a szívizom elernye­désére vonatkozik. Ily módon a szívizomösszehúzódást befolyásoló tényezőket a kontrakcióra ható inotrop és a relaxációra ható luzitrop hatás fogalmával írjuk le. A szimpatikus beidegzés hasonló hatásokat vált ki, de pozitív előjellel. A kétféle idegi hatás azonban nem pontos tükörképe egymásnak, mert a n. vagus elsősorban a szívműködés nyugalmi frekvenciáját állítja be, a szim­patikus pedig főként a szívizom összehúzódásának az erejét szabályozza.

Értágító mechanizmus

Az érfal simaizomsejtjeinek az összehúzódását az adrenerg szim­patikus rostok serkentik a simaizomsejtek membránjában lévő ai-adrenerg re­ceptorokon keresztül, az intracellularis Ca2+ koncentráció emelése révén. Többféle idegi mechanizmus okoz értágulatot. A legáltalánosabb értágító hatás az érszűkítő adrenergiás idegek aktivitásának a gátlásával váltható ki. Közvetlenül okoznak értágulatot a kolinergiás szimpatikus rostok haránt­csíkolt izomban és a bőrben, valamint a feji (cranialis) és ágyéki (lumbo-sacralis) paraszimpatikus rostok a fejen, a mellüregben és a hasüreg felső részében elhelyezkedő szervek, illetve a külső nemiszervek ereiben. Sajátos értágító mechanizmus az úgynevezett axon-reflex. Ez azt jelenti, hogy a bőr fájdalomérző afferenseinek a mellékága (kollaterálisa) beidegzi a bőr ereit, s itt a fájdalmas inger hatására értágulatot okoz.

A szívhez és az erekhez futó efferens idegek a központi idegrendszer­ben elhelyezkedő, összetett szabályozó, az úgynevezett cardiovascularis központok kimenő jelét közvetítik. A központi idegrend­szer különböző területeiben találhatók olyan idegsejtcsoportok, amelyek be­folyásolják a szív-érrendszer működését, de annál kevesebbet tudunk ezeknek a sejtcsoportoknak a pontos szerepéről, mennél magasabb agyterületben helyezkednek el.

A központi szabályozó mechanizmusokat három fő csoportba sorol­hatjuk:

• a gerincvelői kimenet (az intermedio-lateralis magoszlop);
• a nyúltvelői integrátor (nucl. tr. solitarii, nucl. ambiguus, vasomotor köz­pont),
• valamint a suprabulbaris modulátor.

A gerincvelőből erednek azok a preganglionaris rostok, amelyek a perifériás ganglionokban történt átkapcsolódás után elérik a szívet és az ere­ket. Az átkapcsolódás történhet a célszerv falában is; így a n. vagus rostjai a szívfalban kapcsolódnak át a rövidaxonú posztganglionáris idegsejtekre.

A nyúltvelői integrátor egyfelől a perifériás baro- és kemoreceptorok-ből eredő, másfelől a suprabulbaris agyteniletekből leszálló ingerületeket in­tegrálja egységes presszorválaszba, vagy depresszorválaszba, s ennek megfe­lelően közvetlen kifutó idegeken (n. vagus), vagy az adrenergiás és szerotoninergiás bulbospinalis pályákon keresztül a gerincvelői intermediolateralis magoszlop sejtjeit serkenti vagy gátolja. (Presszorválasznak nevezzük a vérnyomás emelkedését és a szívfrekvencia növekedését; depresszorválasznak pedig a vérnyomás és a szívfrekvencia csökkenését.)

A legösszetettebb, s a legkevésbé tisztázott a suprabulbaris agyte­rületek modulátor szerepe. Jóllehet kiemelkedő szerepet tulajdonítanak a hypothalamusnak, de számos más agyterület (agykéreg, törzsdúcok, limbikus rendszer, vestibularis rendszer stb.) is képes serkenteni vagy gátolni a vér­keringést. Ezek az agyterületek alkalmasint az összetett somatomotoros és emocionális válaszminták integrációjában játszanak szerepet. Pontosabban abban, hogy az adott magatartási megnyilvánulás (izommunka, alvás, düh stb.) anyagcsereigényeinek megfelelően állítják be a vérkeringést.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.