Vérnyomásmérő
Állítólag 1773-ban mérték először kísérleti állat vérnyomását. A kísérleti alany ló volt. Az állat combverőerét kipreparálták, és élesre kihegyezett lúdgégét szúrtak bele, amely merőlegesen álló, három méter hosszú üvegcsővel volt összeköttetésben. A ló vére a felül nyitott üvegcsőben 250 cm magasra szökött, és – a szív összehúzódásával, elernyedésével szinkronban – a véroszlop mindaddig, amíg meg nem alvadt, lüktetve emelkedett és süllyedt. Már akkor nyilvánvalóvá vált, hogy a ló verőereiben -és természetesen az emberében is – a vér viszonylag nagy nyomással áramlik, és hogy szisztoléban a nyomás magasabb, mint diasztoléban.
Vérnyomás mérése
A véres úton történő vérnyomásmérés kísérleti laboratóriumokban ma is mindennapos jelenség. Erre a célra az higanyos manométert használják. A manométer maga U alakú üvegcső, amelyben egyharmadáig higany van. A cső egyik végét alvadásgátló folyadékkal töltve összekötjük a kísérleti állat verőerébe szúrt tűvel. Az érrendszerben uralkodó nyomás az addig egyenlő magasságban álló higanyoszlopok állását megváltoztatja. A két higany szál közötti különbség mutatja a vér-nyomást.
Ha a szabadon mozgó higanyoszlop végéhez írószerkezetet csatolunk, amely kormozott papírral érintkezik, akkor a nyomás, illetőleg a nyomásingadozás folyamatosan regisztrálható. A regisztrálást természetesen bonyolultabb és költségesebb technikai berendezéssel fotoelektromos úton is el lehet végezni.
Az orvosi gyakorlatban a véres úton történő vérnyomásmérés, érthető okokból, nem terjedhetett el. Csakis az egyszerű, veszélytelen, fájdalmat nem okozó és egyben vértelen vérnyomásmérés volt az előfeltétele annak, hogy a vérnyomásmérő az orvosi vizsgálat mindennapos eszközévé váljék.
Riva-Rocci-féle eszköz
A leggyakrabban alkalmazott vérnyomásmérő a Riva-Rocci-féle eszköz. Kettős falú, kívül vászonnal bevont gumimandzsettával szorítjuk el a felkart. A mandzsettába a vele összeköttetésben álló szelepes gumilabdával addig pumpálunk levegőt, amíg a mandzsettában uralkodó nyomás meg nem haladja a verőérben uralkodó nyomást. Ez után a pumpa szelepét megnyitva lassan, fokozatosan levegőt engedünk ki úgy, hogy a manométer higanyszála lassan, egyenletesen süllyedjen.
- Vérnyomás mérő műszerek fajtái
- Hipertenzió kialakulásának okai, tünetei
- Magasvérnyomás – só hatása, vérnyomás mérése
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
(A higanyos manométer helyett gyakran aneroidol alkalmaznak. Ebben acéllemez közvetíti a nyomás változásait a körben elforduló mutatóhoz. A vérnyomás itt is skáláról olvasható le.)
Közben a könyökhajlatban a verőér fölé helyezett hallgatócső (fonendoszkóp vagy sztetoszkóp) segítségével figyeljük az első pulzushang megjelenését. Ez adja a szisztolés értéket. Ha lassan továbbengedjük ki a mandzsettából a levegőt, egy bizonyos nyomásnál a pulzushang ismét el fog tűnni. Ahol eltűnik, az a diasztolés vérnyomás értéke. A vérnyomás jelzéseként a vérnyomásmérő feltalálójának, Riva-Roccinak kezdőbetűjét, az RR-t használjuk (pl. RR = 120/70 Hgmm). Sok véres úton végzett ellenőrzés igazolta, hogy a mandzsettával, vértelen úton mért vérnyomásérték gyakorlatilag azonos azzal, amit véres méréssel kaptunk.
A mindennapos gyakorlat céljaira tehát alkalmas a vértelen úton történő vérnyomásmérés, mivel teljesen megbízható eredményeket ad. Igaz, mint minden biológiai értékmeghatározásnak, a vérnyomásmérésnek is megvannak a maga hibalehetőségei vagy hibaforrásai. így a nagyon kövér vagy nagyon izmos embereknél, akiknek felkar körmérete – amit a mérőeszköz mandzsettájával körülveszünk – a 40 cm-t meghaladja, a tényleges vérnyomásnál magasabb értéket kaphatunk. Ezt a hibalehetőséget azzal kerülhetjük el, hogy a szokásos (13 cm széles) mandzsettánál néhány centiméterrel szélesebbet használunk.
Tulajdonképpen közömbös, hogy a jobb vagy a bal karon mérjük a vérnyomást, mindkét oldalon közel azonos értéket kapunk.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.