Női egészség

A fogamzás

Testünk, kapcsolataink, érzéseink és életünk a terhesség első pillanatától kezdve örökre megváltozik. Minél többet tudunk a terhességről, a gyermekszülésről és a gyermeknevelésről, annál felkészültebben nézünk a szülés és a szülővé válás elé. Orvosunkkal a terhesség első trimeszterében kell először találkozni. Kövessük tanácsait, és a terhesség alatt működjünk együtt a terhesgondozást végző szakemberekkel.

Felkészülés a terhességre: testi és lelki ráhangolódást is igényel!

Az az ideális, ha a lehető legjobb egészségnek örvendünk, mielőtt teherbe eséssel próbálkozunk, mivel így a legjobbak az esélyeink egy egészséges baba biztonságos és sikeres világrahozatalára. Ez a következőket jelenti.

  • Hagyjuk abba a dohányzást! Messze ez a legfontosabb dolog, amit tehetünk egy egészséges baba esélyének növelése érdekében.
  • Kerüljük a mérgező anyagokat! Ne fogyasszunk alkoholt, kábítószereket, és korlátozzuk a koffeintartalmú italok fogyasztását napi egy-két adagra.
  • Táplálkozzunk egészségesen! Együnk tápanyagokban gazdag ételeket, például gyümölcsöt és zöldséget.
  • Fogyasszunk sok folsavat! Együnk folsavban gazdag ételeket, és szedjünk magzatvédő vitamint, hogy akár 75 százalékkal csökkentsük a velőcső-rendellenességek kockázatát a születendő gyermekben. Ideális esetben már három hónappal a fogantatás előtt napi 800 mikrogramm fogyasztása ajánlott.
  • Ügyeljünk a testsúlyunkra! Együnk többet a súlygyarapodás érdekében, ha alultápláltak vagyunk; túlsúly esetén kerüljük a zsíros ételeket, és javítsuk étrendünk általános minőségét. A régi tanács, mely szerint „kettő helyett kell enni”, egyáltalán nem helyes. Egy normális testsúlyú nőnek az egészséges magzati növekedés fenntartásához csupán 300 kilokalóriával többre van szüksége naponta.
  • Mozogjunk! Ha nincs ellenjavallata, hetente legalább három-négyszer végezzünk 30-45 perces terhestornát. Kerüljük a nehéz súlyok emelését, az erős ütközésekkel járó gyakorlatokat és azokat a sportokat, amelyek gyakorlása közben fokozott az esés vagy a hasi trauma kockázata (ilyen a röplabda, a lovaglás, a búvárkodás).
  • Pihenjünk eleget! Éjszakánként legalább 8 órát aludjunk, s ha van rá mód, napközben is szundítsunk egy keveset.
  • Kerüljük a kiszáradást! Mindennap igyunk meg legalább két liter vizet, hogy serkentsük a méreganyagok távozását, és megelőzzük a húgyhólyagfertőzést.
  • Győződjünk meg a vírusfertőzésekkel szembeni védettségünkről! Nem árt ellenőrizni egy egyszerű vérvizsgálattal, hogy védettek vagyunk-e rubeóla és bárányhimlő ellen. Ha kiderül, hogy nincs immunitásunk ezekkel a fertőzésekkel szemben, a legjobb, ha a terhesség előtt beoltatjuk magunkat, mivel mindkét betegség súlyosan károsíthatja a fejlődő magzatot. Ezeket az oltásokat a terhesség alatt már nem kaphatjuk meg.
  • Vizsgáltassuk meg, nincs-e nemi úton terjedő betegségünk! Terhesség előtt érdemes kivizsgáltatni magunkat, nincs-e Chlamidia-, gonorrhea-, herpesz-, szifilisz-, hepatitis B- és HIV-fertőzésünk,de ezt általában rutinszerűen megteszik az első terhességi vizsgálat során.
  • Ápoljuk fogainkat! Ajánlott minden szükséges fogászati kezelést elvégeztetni a terhesség előtt, hogy a terhesség alatt minél kisebb eséllyel legyen szükség röntgenvizsgálatra vagy érzéstelenítésre. A megfelelő fogápolás fontos, mivel az ínygyulladás növelheti a koraszülés kockázatát.
  • Gondoljuk végig, volt-e a családunkban fejlődési rendellenesség vagy más öröklődő betegség! A terhesség tervezésekor nemcsak a leendő kismama, de partnere személyes és családi orvosi előzményei is lényegesek. Ami saját egészségünket illeti, a menstruációs problémák, a fertőzések, a nemi úton terjedő betegségek, a meglévő egészségi problémák (például epilepszia, magas vérnyomás vagy cukorbetegség) mindmind fontosak a terhesgondozás során.
  • Ha bármilyen öröklött betegségben, például mucoviscidosisban szenvedünk, vagy a családunkban előfordult Down-szindróma, a kockázat felmérése céljából érdemes lehet genetikai tanácsadóhoz fordulnunk, illetve elvégeztetnünk az elérhető szűrővizsgálatokat.

Számoljunk az érzelmi változásokkal! A psziché elhanyagolása akár depresszióhoz is vezethet!

Az első gyermek születése óriási változást jelent életünkben. A fogamzás előtti hónapokban minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy megosszuk partnerünkkel lehetséges problémáinkat, érzelmeinket. Teljesen normális, ha néha ellentmondásos érzelmek kavarognak bennünk: hol izgatottságot és elragadtatást érzünk, hol szorongás lesz úrrá rajtunk. Elképzelhető, hogy mint leendő szülőknek át kell alakítanunk régi kapcsolatainkat is (például szüleinkkel, gyermektelen barátainkkal, kollégáinkkal). Miközben nyilván mindkettőnknek nagy öröm, hogy gyarapodik a család, aggódhatunk anyagi helyzetünk, egzisztenciális biztonságunk és életvitelünk megváltozása miatt.

A várandósság időszaka a párkapcsolat próbatételét is jelentheti

Az előttünk álló hónapokban új fölfedezéseket tehetünk párunkkal kapcsolatban. Meg fogjuk osztani a szülővé válás minden örömét, de a negatív érzésekre is föl kell készülnünk. Lehetnek boldogtalan emlékeink a múltból, amelyeket föl kell dolgoznunk. Egymás iránti érzéseinket próbára tehetik a krízisek, például a magzat fejlődésével kapcsolatos gondok.

A szülés-előkészítő foglalkozások remek terepet kínálnak arra, hogy megvitassuk az új szülőket foglalkoztató témákat. Az itt szerzett barátságok hosszú távú segítséget jelenthetnek mind az új anya, mind partnere számára.

Mi veszélyeztetheti a babát? Az életkormellett akár koraszülés is gyakran jelent kockázatot

Jó, ha tudjuk, hogy a terhességek több mint 97 százalékát egészséges baba biztonságos világrajövetele követi. Ha elmegyünk a korai terhességi vizsgálatokra, a terhesgondozást végző szakemberek azonosítják és kezelik a kockázati tényezőket, amilyenek például a következők.

  • Életkor: 18 évnél fiatalabbak vagy 35 évnél idősebbek vagyunk.
  • Négy vagy több gyermekünk van.
  • Spirált használunk.
  • Hüvelyi vérzés jelentkezett az utolsó havivérzés óta.
  • Korábban halvaszülés vagy újszülöttkori halál következett be.
  • Korábban császármetszés vagy egyéb, méhen végzett műtét történt.
  • Előző terhességünkből kis – 2,25 kg alatti – vagy nagy – 4 kg feletti -tömegű baba született.
  • Korábban koraszülésünk volt (a 37. hét előtt).
  • Két vagy több vetélésünk volt a meglévő terhesség előtt.
  • Volt már idő előtt megindult szülésünk, késői vetélésünk, a méh-nyakot összevarrták, átestünk több abortuszon.
  • Korábbi terhességünkből született gyermekünknek veleszületett rendellenessége van.
  • Ellenanyagok vannak a vérünkben, amelyek károsíthatják a magzatot.
  • Praeeclampsia, magas vérnyomás, fehérjevizelés egy korábbi terhesség során.
  • Egy előző terhességnél komoly vérzés lépett fel a szülés vagy a méhlepény eltávolítása után.
  • Korábbi, 2 óránál rövidebb vagy 18 óránál hosszabb szülés. Egy korábbi szülésünk után depresszióba estünk. Vérképző szervi betegségünk van.
  • Előfordul a családban cukorbetegség vagy veleszületett magzati rendellenesség.
  • Dohányzunk vagy dohányoztunk azelőtt.
  • Napi 2 vagy több egység alkoholt fogyasztottunk a terhesség előtt. Képtelenek vagyunk leszokni az ivásról a terhesség alatt. Bármelyik szülő kábítószert fogyaszt.
  • Több szexuális partnerünk van, jellemző az anális közösülés, partnerünk biszexuális.
  • Hepatitis B, HIV, AIDS.
  • Vérnyomásunk magas (140/90 Hgmm feletti 5 perc fekvés után).
  • Túlsúlyosak vagy alultápláltak vagyunk, testmagasságunk 1,5 m-nél kisebb.
  • Fehérje van a vizeletben, vagy más vese-, májbetegségünk van. Szívzörej.
  • Medencei vagy kismedencei abnormalitás figyelhető meg.

A fogamzás körüli gondok- Egy nőnek minden ciklusban 15-25 százalék esélye van arra, hogy megfogan

A termékeny párok 85 százaléka a rendszeres, védekezés nélküli szex megkezdését követő egy éven belül gyermeket vár. Egyesek számára azonban nehézségekbe ütközik a teherbe esés és a terhesség megtartása.

Hogyan növelhető a fogamzás esélye? Az életmódváltás a legtöbb esetben eredményes

  • A következő lépésekkel növelhetjük a teherbe esés valószínűségét.
  • Teljesen hagyjunk fel az alkoholfogyasztással.
  • Hagyjuk abba a dohányzást, és kerüljük a dohányfüstös helyeket.
  • A fertőzéseket elkerülendő ügyeljünk a megfelelő higiénére.
  • Őrizzük meg a magasságunknak megfelelő, egészséges testsúlyt.
  • Szabaduljunk meg a stressztényezőktől.
  • Alkalmazzunk szorongásoldó technikákat: mélylégzést, jógát.
  • Adjunk esélyt a szervezetnek, hogy újra kialakítsa a természetes havi ciklust, különösen, ha a közelmúltban hormonális fogamzásgátlót szedtünk.

A termékeny korú párok esetében16-17 százalék a meddőség esélye

Meddőségről akkor beszélünk, ha valaki több mint egyévi rendszeres, védekezés nélküli szexuális együttlét után nem tud teherbe esni. Becslések szerint a termékeny korú pároknak általában 16-17 százalékánál fordul elő meddőségi probléma. A gond az esetek harmadában a nő reproduktív rendszerében, az esetek további harmadában pedig a férfiéban található. A fennmaradó egyharmadban mindkét félnek problémái vannak, vagy az ok nem ismert. Miután egy szakember mindkét felet kivizsgálta, és lezajlott a kezelés, a párok 30-40 százaléka két éven belül gyermekáldás elé néz.

Mi váltja ki a meddőséget? A genetika mellett az elhízás is problémát okozhat

Egyelőre nem teljesen tisztázott, miért meddők egyes emberek, de néhány okot már sikerült azonosítani. Nők esetében okozhatja, hogy a petefészkekből nem lökődnek ki petesejtek (anovuláció); az endometriosis és a kismedencei gyulladás károsíthatja vagy elzárhatja a petevezetőket; egyes nőkben a méhnyaknyák ellenanyagot termel a partner spermiumaival szemben. Férfiaknál gyakori ok a hímivarsejtek hibája (amely érintheti a mennyiséget, a mozgékonyságot vagy a funkciót). A párokban az egyik fél genetikai állománya megakadályozhatja, hogy a nő természetes úton teherbe essen, illetve néhány esetben foglalkozási ártalmak (például vegyszerek és munkakörülmények) játszanak szerepet.

Az alkoholfogyasztás és a dohányzás is okozhat meddőségi problémát

A meddőség okának meghatározására az orvos valószínűleg mindkét felet megvizsgálja, külön-külön és együtt is. Fizikai vizsgálatokat végeznek, és részletesen kikérdeznek minket személyes előzményeinkről. Az elhízást, a bőr erősen pattanásos jellegét és a rendszertelen menstruációt is számításba veszik, és lehet, hogy kikérdeznek az esetleges táplálkozási zavarokról, a stresszről, a foglalkozási ártalmakról (például dolgozunk-e mérgező anyagokkal), szexuális szokásainkról, a korábbi fogamzásgátlásról és az életmóddal kapcsolatos szokásokról, például az alkoholfogyasztásról, a dohányzásról és a vényköteles vagy egyéb használt gyógyszerekről. Vérvizsgálatokat is végezhetnek, hogy feltárják a meddőség esetlegesen fennálló okait: a prolaktin (a menstruációt szabályozó hormon) túltermelését, a tiroxin túltermelését vagy hiányát, illetve egy androgen, például a tesztoszteron túl magas szintjét. Ha endometriosist, miómát, pe-tefészekcisztát találnak, ezeket nőgyógyászati műtéttel kell megoldani.

Partnerünk számára az orvos spermiumvizsgálatot javasolhat. Ha kiderül, hogy a leendő apának túl kevés spermiuma van, vagy egyáltalán nincs, esetleg túl lassú vagy abnormális formájú sper-miumai vannak, lehetséges, hogy csak mesterséges megtermékenyítés jöhet szóba, de az sem kizárt, hogy urológiai kezelés enyhítheti a problémát.

Hogyan vizsgálható a termékenység? Többféle lehetőséget kínál az orvostudomány

Több módszert is alkalmazhatnak reproduktív rendszerünk állapotának felmérésére. A laparoszkópiának nevezett kisebb műtét során apró vágást ejtenek a hasfalon, melyen át speciális endoszkópot vezetnek be a méh, a petevezetők és a petefészkek vizsgálatára. Festéket juttatnak be a méhnyakon át a petevezetőkbe, hogy feltárják a szűkületet vagy az elzáródást. A kóros elváltozásokat laparosz-kópiás eljárásokkal kezelhetik: lézeres vaporizációval, elektromos kauterizáció-val vagy kimetszéses biopsziával.

Hiszteroszkópiát orvosi rendelőben is végezhetnek, ehhez nincs szükség be-metszésre: egy apró csövet – hiszterosz-kópot – vezetnek be a méhnyakon át a méhbe, hogy megvizsgálják hegszövet és más lehetséges problémák jelenlétét.

A hiszteroszalpingográíia elnevezésű, röntgendiagnosztikai módszer során kontrasztanyagot fecskendeznek a méhbe, hogy a felvételen kirajzolódjon a reproduktív szervek körvonala. így azonosítani lehet a méh üregében lévő kóros elváltozásokat, illetve a petevezető elzáródását. A vizsgálatot a ciklus első tíz napja során kell elvégezni, amikor a legkisebb a terhesség valószínűsége, mivel a röntgensugarak károsíthatják az embriót.

Műtét is szóba kerülhet meddőség esetében

Ha a probléma az ovulációt érinti, gyógyszerekkel serkenteni lehet az ovulációt. Egyes betegségek, például a policisztás-petefészek-szindróma, az endometriosis és a kismedencei gyulladás, kezelhetők. A károsodott petevezetőket egyes esetekben műtéti úton helyre lehet állítani, vagy in vitro megtermékenyítés alkalmazásával kikerülhetők.

A méhen belüli – partnerünk vagy egy donor spermájával történő – megtermékenyítés az egyik kezelési mód akkor, ha a meddőség oka a spermiumok alacsony száma vagy elégtelen mozgékonysága.

Növeljük esélyeinket! Nagyon fontos, hogy jól ismerjük saját havi menstruációs ciklusunkat.

Mikor ovulálunk?

Ovulációnk napjának megállapításához arra kérhetnek minket, hogy vezessünk maghőmérséklet-görbét, amelyen a menstruációs ciklus minden egyes napján feltüntetjük a reggeli ébredéskor mért hőmérsékletünket, megjelöljük a vérzés napjait, illetve azokat a napokat, amikor közösülés történt. Ha bekövetkezett az ovuláció, a menstruációs ciklus során a maghőmérséklet megemelkedik: ez azt jelenti, hogy három egymást követő napon át 0,4 °C-kal magasabb a testhőmérsékletünk.

A progeszteronszint mérésére szolgáló vérvizsgálattal szintén megerősíthető az ovu-láció időpontja

Ez a hormon nagyjából a huszonnyolc napos ciklus huszonkettedik napján – a petesejt kilökődése után körülbelül egy héttel -termelődik, hogy serkentse a méhnyálkahártya vastagodását. Az orvos méhnyálka-hártya-biopsziát is végezhet a menstruációs ciklus vége felé, de még a vérzés kezdete előtt, hogy megvizsgálja, bekövetkezett-e a méhnyálkahártya vastagodása. Ezt az egyszerű beavatkozást az orvosi rendelőben, érzéstelenítés nélkül el lehet végezni, de ma már szinte mindig hüvelyi ultrahangvizsgálattal helyettesítik.

Asszisztált reprodukciós technikák- Meddőség esetében is többféle megoldás létezik a párok számára!

A reprodukcióval foglalkozó szakembereknek ma már számos eszköz áll rendelkezésükre, hogy gyermekhez segítsék a korábban meddő párokat. A segített reprodukciós technikák során felhasználhatják a leendő szülők petesejtjeit és hím-ivarsejtjeit, az anya petesejtjeit és egy donor spermáját, vagy egy donor petesejtjét, amelyet az apa spermájával termékenyítenek meg.

Ezek az eljárások költségesek, gyakori orvosi vizsgálatokat és a pár részéről erős elköteleződést igényelnek. A meddőséggel foglalkozó klinikákon általában elérhető a beavatkozásokkal kapcsolatos tanácsadás, melynek során megismertetik a leendő szülőkkel a mellékhatásokat és a kezelés kockázatait, a kezelési ciklusok ajánlott számát és a donortól származó petesejt vagy spermium alkalmazásának jogi vonatkozásait. Segítségre lehet szükségünk ahhoz is, hogy megbirkózzunk az érzéseinkkel, ha nem sikerül megfogannunk vagy élő újszülöttet a világra hoznunk.

Mesterséges megtermékenyítés, a leggyakrabban választott módszer

A módszer lényege, hogy a nő az ovulá-ciós időszakban fecskendő segítségével a méhnyakhoz juttatja partnere spermáját. Ez a módszer hasznos azoknak a pároknak, akik szexuális problémákkal, például erectilis diszfunkcióval küzdenek, de eredményes lehet a megmagyarázhatatlan meddőség egyes eseteiben is.

A donoros megtermékenyítés az előzőhöz hasonló módszer, de ebben az esetben a fecskendőben egy donor spermája van.

  • Méhen belüli megtermékenyítés: Az eljárás során a spermiumokat közvetlenül a nő méhébe juttatják a hüvelyen és a méhnyakon át; ezáltal nő a teherbe esés valószínűsége. Ezt a módszert erectilis diszfunkció, férfimeddőség vagy megmagyarázhatatlan meddőség esetén alkalmazzák, illetve ha a nő ellenanyagokat termel partnere spermiumai ellen. Donorspermát is alkalmazhatnak.
  • In vitro megtermékenyítés: Az úgynevezett „lombikbébi”-eljárás során a testen kívül termékenyítik meg a nő petesejtjét partnere spermájával. Először a nő petefészkét stimulálják, hogy több petesejt is kilökődjön. Ezeket műtéti eljárással nyerik ki enyhe nyugtató alkalmazása mellett, majd összevegyítik a spermával. Ha a megtermékenyítés lezajlik (ez néhány napig tart), maximum négy embriót ültetnek a nő méhébe, a többit pedig lefagyasztják későbbi felhasználásra.

Az asszisztált reprodukciós technikák alkalmazása akkor lehetséges, ha rendelkezésre áll megfelelő mennyiségű petesejt, spermium vagy embrió, amelyeket bármikor fel lehet használni.

A fagyasztáshoz használt közeg a folyékony nitrogén; felhasználás előtt tesztelik a fagyasztott sejtek minőségét, és csak az egészségeseket választják ki.

A donoroktól származó spermiumokat automatikusan lefagyasztják hat hónapra; eközben tesztelik a HIV-vírus jelenlétét. A fagyasztásos módszer keretében végzett genetikai tesztelés lehetővé teszi egy betegségektől mentes embrió kiválasztását.

A spermiumok vagy petesejtek le-fagyasztása azok számára is fontos lehetőség, akik potenciális meddőséget okozó kezelésben részesülnek.

Ezt a módszert a leggyakrabban megmagyarázhatatlan meddőség, elzáródott vagy hegesedett petevezetők esetén alkalmazzák, illetve akkor, ha a sperma minősége nem megfelelő, vagy ha a nő szervezete ellenanyagokat termel.

Intracitoplazmatikus spermiuminjekció (ICSI) : A spermiumot közvetlenül egy petesejtbe injektálják, amelyet ugyanúgy nyernek ki a nő petefészkéből, mint az in vitro megtermékenyítés során; a létrejövő embriót a nő méhébe ültetik. Ez a technika különösen alkalmas lehet olyan párok számára, amelyek férfi tagjának spermiumai nem jó minőségűek.

  • Petesejt-adományozás : Ez a procedúra kulcsfontosságú, ha egy nő nem tud petesejteket termelni, vagy azok nem megtermékenyíthetek. Sikeres megtermékenyítés harmincöt év alatti, kizárólag egyenes ági rokon donorból származó petesejtekkel érhető el a legnagyobb eséllyel. Ezt a módszert arra is használják, hogy csökkentsék az életkorral járó kromoszomális problémák, például harmincöt évnél idősebb nőknél a Down-kór kockázatát. A petesejteket a partner sper-miumaival termékenyítik meg; az embriót a nő méhébe ültetik, aki hormonkezelést is kap a terhesség támogatására.
  • Dajkaterhesség : Ez az eljárás lehetővé teszi, hogy egy nő egy másik helyett szüljön, aki nem képes kihordani egy terhességet, vagy nem képes megfoganni. A dajka vagy a másik nő megtermékenyített petesejtjét, vagy a sajátját hordozza (miután azt megtermékenyítették az apa spermiumaival), kihordja a terhességet, majd a szülés után átadja a babát. Ennek az eljárásnak jogi vonatkozásai – például az újszülött gyermek örökbefogadása – és buktatói is vannak. Magyarországon nem engedélyezett.
  • Örökbefogadás: Befogadni az otthonunkba egy gyermeket, akinek szülőkre van szüksége, csodálatos élmény. Az örökbefogadás jogi háttere sokkal egyértelműbb, mint a dajkaterhességé.

A meddőség két gyakori oka a petesejteknek és a spermiumoknak az egyesülésre és az embrió létrehozására való képtelensége. Modern módszerekkel segíthető az egyesülés, így intracitoplazmatikus spermiuminjekcióval, melynek során a spermiumokat közvetlenül a petesejtbe injektálják.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.