• érbetegség

Érbetegségek tünetei, kialakulása és kezelése

A fejlett és közepesen fejlett országok többségében a fertőző betegségek visszaszorítása után a legfontosabb egészségügyi probléma az érbeteg­ségek lettek. Az érkárosodás, és a vele összefüggésben kialakuló vérrög­képződés (trombózis) és vérzés ezekben az országokban a halálozáshoz és rokkantsághoz vezető állapotokban az első helyre került.

Az érbetegség kezelésének módjai

Az érbetegségek jelentőségének felismerése vezetett kuta­tásának és kezelésének erőteljes fejlesztéséhez, fejlődéséhez. A kezelés eredményesebbé válásának következtében – mindenekelőtt a fejlettebb országokban – csökkent a halálozás, és valamelyest csökkent a rokkant­ság előfordulása is. A volt szocialista országokban, köztük hazánkban is, a heveny érbetegségek ellátása látványosan fejlődött, ugyanakkor az ér­betegek száma növekedett, a betegek munkába való visszatérésének aránya lényegében nem változott. Ezek az eredmények nyilvánvalóvá tették, hogy az érbetegség ma jól kezelhető ugyan, de nem gyógyítható meg.

Mit tehetünk kialakulása ellen?

A he­veny betegség ellátása után fő céllá a rosszabbodás megakadályozása és az újabb heveny kórképek kialakulásának megelőzése vált. Ismereteink fejlődése, az érbetegség kialakulásának, veszélyeztető körülményeinek megismerése egyértelművé tette, hogy a leghatékonyabb kezelés a megelő­zés. Ennek határozott bizonyítékai a nyugati országok eredményei, ahol az érbetegek száma és az érbetegek halálozása csökkenő tendenciát mu­tat.

Az érbetegségekről általában

A vérkeringés motorja, központja a szív, amely pumpaként működve a ve­rőereken (artériákon) át szállítja a vért különböző szervekhez, azok megfe­lelő működését biztosítva (agy, szív saját erei, tüdő, zsigerek, izmok stb.). A visszerek (vénák) a szervektől szállítják a vért vissza a szívbe, ahonnan a tüdőbe kerülve „felfrissül”, majd a bal szívfélen keresztül ismét a verőerek­be jut. így egy folyamatosan működő, korszerűen felépülő szervrendszer­ről, a vérkeringésről beszélhetünk. Kiemelten fontos az ép keringés szem­pontjából, hogy az érpályán belül a vér folyékony maradjon, ne képződjenek alvadékok, ne alakuljanak ki az áramlást akadályozó szűkületek, megfelelő legyen a vérnyomás, a szervek megfelelő tápanyaghoz jussanak, és az ér fala jól tartson a vérnyomással szemben, ne repedjen meg.

Érszűkületről bővebben

Az utóbbi tíz év egyik legjelentősebb felismerése, hogy ezekben a működésekben központi szere­pet az ér „belhártyája” (endothel) játszik. A vérrel együtt szerepe olyan ki­emelt jelentőségűnek bizonyult, hogy sokan vér-ér szervről (blood-vessel) beszélnek. Tehát az egészséges szervek, szövetek megfelelő táplálását két együttműködő szerv, a vérkeringés és a vér-ér szerv hivatott biztosítani.

A verőerek leggyakoribb betegsége az érszűkület (arteriosclerosis), amelynek az a lényege, hogy a különböző, később részletezendő károsító körülmények az érbelhártya működését megzavarva, káros anyagok (zsí­rok, kötőszövet, mész) lerakódását idézik elő az ér keresztmetszetének fokozatos beszűkülésével, az érfal átalakulásával. Ez egy lassú folyamat, csak évek múlva, jelentős fokú szűkület kialakulása után okoz tüneteket.

Milyen tünetei lehetnek az érbetegségeknek?

Ilyen tünetek:

1. a szív saját ereinek szűkülete (koszorúér-szűkület) által kiváltott, többnyire terhelésre jelentkező mellkasi fájdalom {angina pectons);
2. a végtagokon járáskor jelentkező szakaszos sántítás;
3. agyi érszűkület esetén: átmeneti beszéd- vagy látászavar, végtaggyengeség -zsibbadás;
4. a vese ereinek szűkülete által okozott nö­vekvő vagy újonnan fellépő magas vérnyomás ( hipertónia);
5. a hasi erek szűkülete miatt jelentkező, étkezést követő fájdalom és fogyás. Az érszűkület ugyan lassú folya­mat, de hirtelen rosszabbodását válthatja ki, ha különböző károsító tényezők a szű­kület felületén vérrög kialakulását okozzák. Ez a rög az eret elzárva (trombus), vagy a véráramlás irányában sodródva, majd távolabbi kisebb eret elzárva (embólia), az ellátott szerv különböző mértékű elhalását okozhatja.

Ennek következményei: agy esetén az ellátott agyrész elhalása (lágyulás, gutaütés, stroke), szív esetén a szívizom elhalása (szívinfarktus), végtag esetén annak elhalása (gangréna), vesében, belekben elhalás.

Korai felismerése nagyon fontos az érbetegségnek!

Ez az ismeret a korai diagnosztika, a betegség felismerés, a rosszabbodás megelőzésének alapja. Viszonylag gyakori verőérbetegség az ér kóros, körülírt tágulata, az aneurizma. Leggyakrabban az agyi, hasi, és végtagi ereken észlel­hető. Fő veszélye az érfal megrepedése, elvérzés, az agyban roncsoló vérzés.

A visszerek leggyakoribb betegsége az alsóvégtagi felületes (bőr alatt el­helyezkedő) vénák tágulata, a „visszéresség” (varicositas). Kialakulásában veleszületett „vénagyengeség”, ülő, álló foglalkozás, terhesség, elhízás ját­szik döntő szerepet. Gyakori gyulladásával, ritkábban fekély kialakulásá­val okoz a betegnek sok panaszt. Az életet közvetlenül veszélyeztetheti a mélyvénás (izmok között, alatt, a mélyben elhelyezkedő) trombózis, amely leggyakrabban az alsó végtagban, illetve a medence mélyvénáiban alakul­hat ki.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.