• érbetegség
• verőérbetegség

Verőérbetegség, érszűkület kialakulása, megelőzése kezelése

A verőérbetegségek előfordulási gyakoriságát jelenleg nem lehet pontosan megadni. Az érszűkület kialakulása már évtizedekkel a tünetek jelentkezé­se előtt megindul, majd később különböző tényezőktől függően szívinfark­tus, szívelégtelenség, mellkasi fájdalom, gutaütés, járásra fokozódó sántítás képében jelentkezik. Ezek az elkésett stádiumú érbetegek már többnyire jelentkeznek orvosnál, így számuk biztosabban megadható. Általánosság­ban elmondható, hogy az életkor előrehaladtával gyakoriságuk fokozódik.

Rizikótényezők az érszűkületben, a megelőzés lehetőségei, tünetek

Az érszűkület kialakulásának egyre több hajlamosító (rizikó) tényezőjét ismertük meg az utóbbi években. Ezek fennállása, kifejezettebben kombi­nálódása esetén az érbetegség nagy valószínűséggel az élet folyamán ko­rábban és súlyosabb formában fog megjelenni. Korai felismerésük fontos, mert ma már rendelkezünk olyan hatásos kezelésekkel, amelyek a kiala­kulást késleltethetik, illetve meg is előzhetik. A legfontosabb hajlamosító tényezők:

A rizikótényezőket jelenlegi ismereteink szerint két nagy csoportra oszt­hatjuk: befolyásolható és nem befolyásolható csoportra.

1. Nem befolyásolható rizikótényezők: életkor, nem, családi halmozódás, bizonyos örökletes tényezők csoportja, személyiség.
2. Befolyásolható rizikótényezők: zsíranyagcsere-zavarok, hipertónia, dohányzás, cukorbe­tegség, elhízás, mozgásszegény életmód, stressztűrő-képesség, magasabb húgysavszint, homocisztein szint. Fontos kiemelni, hogy a rizikótényezők társulása az érbetegség szempontjából nem egyszerűen összegződik, ha­nem többszörösére fokozódik. Például a magasvérnyomás kétszeres, do­hányzás kétszeres, magas koleszterinszint négyszeres veszélyeztetettsége együtt nem nyolcszoros, hanem tizenháromszoros rizikót jelent.

Számít-e a kor?

Az életkor előrehaladásával az érbetegségek száma egyértelműen nö­vekszik, ebben szerepe lehet az érvédő mechanizmusok „öregedésének”, az érkárosodásban szerepet játszó élettani funkciók (pl. zsír-, cukoranyag­csere) hatékonyságának csökkenése. Ezek befolyásolására még kevés a le­hetőségünk.

A férfi nem háromszorosan veszélyeztetett az érbetegség szempontjá­ból, ennek hátterében a hormonális különbségeknek lehet szerepe. Ezt támasztja alá, hogy a nők viszonylagos védettsége a változó kor után meg­szűnik, veszélyeztetettségük a férfiakéhoz válik hasonlóvá.

Érszűkület örökletes?

A családi halmozódás magyarázatára, kézenfekvőnek látszik, hogy örök­letes tényezők határozhatják meg az érkárosító és -védő funkciók egyen­súlyát. Ennek a károsító tényezők felé tolódása hajlamosíthat az érbeteg­ségre. Az örökletes tényezők megismerése, például magas koleszterin-, triglicerid-, homociszteinszint, egyben kezelési lehetőséget is kínál. Az összes örökletes tényező feltárása valószínűleg már a családi halmozódást is a befolyásolható csoportba fogja sorolni.

A személyiség jelentős részben örökletesen, de jelentős mértékben kör­nyezet, nevelés, tudatos alakítás által meghatározott. Az aktívabb, törekvő, mindig késésben lévő, „hajtós” típusú ember élettani működései úgy alakul­nak, hogy az érkárosító folyamatok túlsúlyra jutnak az érvédőkkel szemben.

• Koszorúér-betegség magas vérzsírszint dohányzás
• Agyi érszűkület magas vérnyomás szívbetegség cukorbetegség
• Végtagi érszűkület dohányzás cukorbetegség magas vérzsírszint
• magas vérnyomás

A befolyásolható rizikótényezők szerepe egyértelműen kijelenthető, az esetek többségében bizonyított is.

Hogyan alakulhat ki? Mire figyeljünk?

Az előzőekben hangsúlyoztuk, hogy az érbetegségek az egész érrendszer betegségei, rizikótényezőik az esetek döntő többségében megegyeznek, azonban a szervspecifikus kórképek kialakulásában már különböző súllyal esnek latba. Így az agyi érbetegségek kialakulásában első helyen a magas vérnyomás, a koszo­rúerek betegségeiben a magas zsírszint, a végtagi erek szűkületében a dohányzás áll.

A hipertónia (magasvérnyomás-betegség) szerepe az érbetegség kiala­kulásában egyértelműen bizonyított, kezelése csökkenti az agylágyu­lás, vérzés, szívinfarktus kialakulásának veszélyét. A jól kezelt magas vérnyomásos beteg életkilátásai gyakorlatilag egyeznek az egészsége­sekével. Ma már kevés mellékhatással, napi egyszer adható, hatásos, az életminőséget lényegese nem befolyásoló gyógyszerekkel rendelke­zünk.

Zsíranyagcsere zavarai

A zsíranyagcsere zavarait, döntően a kóros koleszterin-, trigliceridszinteket elsősorban örökletes tényezők határozzák meg. A zsírszinteket az étkezés kevésbé befolyásolja, ezért a bizonyított érbetegség esetén ma már hatásos gyógyszeres kezelésben kötelező részesíteni a beteget. A táplálkozás jelentőségét a mérsékeltebb zsírszint csökkentés mellett a túlzott kalóriabevitel, az ezzel együtt járó elhízás, gyakran következményes moz­gásszegény életmód is hangsúlyozza.

Cukorbetegség mint anyagcserezavar

A cukorbetegség összetett anyagcserezavara (magas vércukor-, vérzsír­szint stb.) igen kifejezett rizikót jelent az érbetegség szempontjából. A végtagi amputációk közel fele a cukorbetegeken történik. A betegség többnyire idősebb kori formája (2-es típusú) különösen alattomosan káro­sítja az ereket, sokszor az érbetegség, lábujjelhalás kialakulása után derül ki, hogy a beteg már évek óta cukorbeteg lehetett.

A dohányzás jelentősége egyértelműen bizonyított, különösen fontos szerepe van a már kialakult érbetegség rosszabbodásának kiváltásában. Az érszűkületes beteg, ha nem hagyja abba a dohányzást, a hatékony gyógyszeres kezelések ellenére néhány éven belül újabb károsodást fog szenvedni (szívinfarktus, stroke, gangréna).

Mozgásra fel!

Az aktív fizikai mozgás számos élettani működés javításával mind az ér­betegség megelőzésében, mind a kialakult érbetegség további rosszabbo­dásának gátlásában kifejezett jelentőségű.

A magasabb húgysav szint (tüneteket okozó formája a köszvény), a magas homociszteinszint diétával és gyógyszeresen jól befolyásolható (purinszegény, vitaminokban – B6, B12, és fólsav – gazdag étkezés).

A személyiségnek meghatározó szerepe van az egyén életmódjában: munka, pihenés, kikapcsolódás, étkezés, káros szokások. Jelentős az örökletes tényezőknek a szerepe a modern élettel járó stresszhelyzetek elviselésében is. Az ehhez való alkalmazkodás, káros hatásainak kivédése tanulható. Ebben fontos szerepe van a családnak, oktatásnak, egészség­ügyi felvilágosításnak, de sok egyéb társadalmi körülménynek (reálisan kitűzött életcélok megvalósíthatósága, korrekt, az egyén számára átlátha­tó társadalmi körülmények között).

Mit tehetünk a megelőzés érdekében?

Az eddig felsorolt és itt nem említett kevésbé gyakori hajlamosító té­nyezők ismerete a beteg és a körülményeit jól ismerő családi orvos kezébe igen hatékony lehetőséget kínál az érbetegség megelőzésére, illetve a rizi­kóval rendelkező betegek érbetegségének minél korábbi igazolására. Ma természetesen nem vállalkozhatunk a teljes lakosság szűrésére, de a fenti ismert rizikójú egészségesek korai stádiumú érszűkületének felismerésé­re igen.

Itt modern, fájdalommentes eszközös vizsgálatokkal az érbetegség már korán felismerhető, további rizikóté­nyezők feltárhatók, igen eredményesen kezelhetők. Az elkésett stádiumú érbetegségek (szakaszos sántítás, terhelésre jelentkező anginák, átmene­ti agyi keringési zavarok, bénulások, szívinfarktus) természetesen már a szervspecifikus szakmák segítségét igénylik.

A verőérbetegségek főbb tünetei

Mellkasi nyomó, szorító fájdalom terhelésre fulladás szabálytalan szívverésérzés lábdagadás éjszakai vizelés, végtaggyengeség, -zsibbadás beszéd- és nyelészavar látászavar, járásbizonytalanság kézügyetlenség

Végtagterhelésre gyengeség, fájdalom görcs, elsápadás, elszíneződés étkezést követő görcsös hasi fájdalom, fogyás, gyakori vizelés, gyorsan kialakuló magas vérnyomás

Verőérbetegségek és rizikótényezőik szűrése – agyi, szív-, végtagi erek és zsigeri erek érbetegségeinek megelőzése

Mivel az érbetegségek vezetnek a halálozásban, népbetegség jellegűek, ezért szűrésük, ennek alapján megelőzésük nagy jelentőségű, megfelelő módszerek alkalmazása mellett gazdaságos is. Az előzőekben hangsúlyoz­tuk, hogy az érbetegség az egész érrendszert érinti, de az adott időpontban egy-egy szerv károsodása előtérben állhat. Láthattuk, hogy rizikótényezői, ha különböző mértékben is, de lényegében azonosak, az egyik szerv kimuta­tott érkárosodása nagy valószínűséggel jelzi az érrendszer egyéb területeinek érintettségét is. Ezért tehát csakis olyan szűrési módszer lehet hatékony, amely egyszerű, olcsó, alkalmas a legkönnyebben elérhető erek vizsgála­tára, és képes a legkorábbi (tünetmentes) stádiumban, és kellő biztonság­gal jelezni a már kialakult érbetegséget.

Értékeik ellenére jellemzőjük, hogy nem teljes körűek (végtagi erek, koszorúerek, agyi erek), kis beteg­számot érintenek, nem következetesek, viszonylag kései stádiumú beteg szűrésére alkalmasak. Az egymást követő népegészségügyi programok sem tükröznek egységes szemléletet. Külön cardiovascularis vagy külön cerebrovascularis programokat terveznek egy egységes, érbetegségeket megelőző programterv helyett.

Hogyan tudjuk kivizsgáltatni magunkat?

A szűrésnek két fontos pillére van. Az egyik a rizikótényezők jelkutatása, indokolt esetben kezelése, a másik az érbetegség tényének megállapítása, a progresszió meg­akadályozása. A rizikótényezők kiszűrésére, kezelésére, gondozására a legalkalma­sabbnak a családi orvosi hálózat látszik. Ilyen tevékenység már jelenleg is folyik. Gond, hogy a különböző szakmák egymástól függetlenül adnak ki irányelveket, számos átfedéssel és eltéréssel. Egységes szempontok, egységes, a beteggel kapcso­latba kerülő orvosok számára hozzáférhető dokumentáció, és a tevékenység meg­felelő kontrollja (minőségbiztosítás!) lehet csak hatékony. Egyértelműen szűrendő rizikótényezők: cukorbetegség, hipertónia, vérzsír, dohányzás, húgysav, életmódza­varok. Ezek befolyásolása, ellenőrzése várhatóan csökkenti az érbetegek számát. Évek alatt megfelelő felvilágosítással a teljes családi orvosi praxis leszűrhető.

Ha a családi orvosi szű­rések megbízhatóan történnének, ezeket a párhuzamos vizsgálatokat el lehetne kerülni, költséget lehetne megtakarítani.

Menjünk el a szűrésre!

A szűrés és gondozás másik pillére, az ilyen rizikóval rendelkező betegeknél az érbetegség tényének vagy hiányának megállapítása. Erre legalkalmasabbnak az angiológiai jártassággal rendelkező belgyógyászok látszanak. Korszerű, nem ve­szélyes, nem fájdalmas (noninvazív) eszközökkel rendelkeznek az érbetegség legkorábbi, már a szervi tünetek jelentkezése előtt 10-15 évvel a betegség diag­nosztizálására. Az ilyen módon kiszűrt, a családi orvosok által megfele­lően kezelt betegek évenkénti kontrolljával ellenőrizhető a kezelés hatásossága is.

Milyen látható jelei lehetnek a verőérbetegségnek?

A szervspecifikus tünetek (angina, claudicatio, átmeneti agyi keringészavar) a gon­dozás során mindenképpen felszínre kerülnek, és megfelelő specialistákhoz utalha­tók. Ezekre az előrehaladottabb betegségcsoportokra külön szűrési programokat tervezni értelmetlen és gazdaságtalan is.

Összességében tehát az egységes szemléletű, minőségbiztosítással rendel­kező családi orvosi hálózat, megfelelően képzett és vizsgálatokban jártas érbelgyógyásszal (angiológus) együttműködve a leghatékonyabb lehető­ség lehet az érbetegségek szűrésében, megelőzésében. Az előrehaladot­tabb stádiumú betegek kezelésére és gondozására már ma is fejlett színvo­nalú kardiológiai, neurológiai, sebészeti hálózattal rendelkezünk.

Másodlagos megelőzés (szekunder prevenció)

Az érbetegségek tényének megállapítása, a kialakult különböző kórképek (szívin­farktus, stroke, claudicatio stb.) fennállása esetén a célunk a rosszabbodás megaka­dályozása, az érbetegség javítása. Tudva azt, hogy a már meglévő érszűkület teljes mértékben nem fejleszthető vissza, a jelenlegi lehetőségeinkkel a beteg számára hosszú éveken, esetleg évtizedeken keresztül megfelelő minőségű, a munkaképes­ség megtartásával járó életet biztosíthatunk. Bizonyított az egészséges életmód megfelelő táplálkozás, a dohányzás elhagyása, egyénre szabott tréning jelentősége a betegség javulásában. Reális életcélok és főleg életlehetőségek ezek megtartásához megfelelő lelki hátteret biztosíthatnak. Ebben nem csak az egészségügynek vannak feladatai.

A jó állapot nem indokolja a kihagyásukat!

Lehet, hogy egyszer kisebb, egyszer nagyobb adagban, esetleg újabb gyógyszerek megjelenésével változtatva, de folyamatosan szedni kell őket. A jó vérnyomás, vérzsír, vércukor eredményes hatásukat jelzi, ilyenkor kiha­gyásuk ezek ismételt felborulását eredményezi. A jól együttműködő beteg meg­felelő, feleslegesen nem terhelő gondozással 10-15 évet is nyerhet a különböző, ma már nagyon sikeres műtéti beavatkozások szükségességéig, ami után további értelmes évek várhatnak rá. Ez a reális lehetőség optimizmusra jogosíthatja fel be­tegeket és a velük foglalkozó orvosokat is.

Hogyan épül fel a vénás rendszerünk?

A vért a szövetek felől a szívbe visszaszállító érrendszer, a vénás rend­szer alapvetően két részre osztható. Egyik a mélyvénák csoportja, amely az izmok között, alatt a végtagokból egyre nagyobb vénákká összeszedődve a jobb pitvarba jutatja a vért. A másik rendszer a bőr alatti szövetekben felületesen halad, egyre nagyobb törzsekbe egyesülve, vé­gül a mélyvénákba ömölve szállítja a vért. A két rendszer között összeköttetések léteznek. A szív felé áramlást vékonyfalú billentyűk biztosítják, amelyek a szív irányába engedik a vért, visszafolyasát bezáródásukkal megakadályozzák. A felületes és mélyvénás hálózat kö­zötti összeköttetések billentyűi normálisan a mélyvéna felé irányítják a vért.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.