• szívbetegség

Szívbetegség – hatásos kezelések és tévhitek

A koszorúér-betegség megelőzése érdekében először is alacsonyan kell tartania koleszterinszintjét és vérnyomását. A betegség évtizedek alatt, fokozatosan alakul ki, mielőtt panaszokat okozna – a leggyakrabban enyhe mellkasi fájdalom, úgynevezett angina jelentkezik, amely pihenés hatására elmúlik. A szívbetegség kezelésének célja a vérrögképződés megelőzése gyógyszerekkel, a beszűkült koszorúerek tágan tartása és így a szívroham elkerülése. A következő megoldások segíthetnek!

Vérhígítók (alvadásgátlók)

Ha Önnek „stabil” keringési betegsége van, azaz artériái némileg be­szűkültek, és anginában szen­ved, de nem áll fenn a szívro­ham közvetlen veszélye, akkor valószínűleg a vérrögök kiala­kulását gátló aszpirinnek vagy egyéb alvadásgátló hatású gyógyszereknek a szedése a legjobb megoldás. Egy nagy­szabású vizsgálat, amelyet szá­mos kardiológus „szenzációs­nak” nevezett, több mint 2000 beteget követett nyomon az USA 50 pontján négy és fél éven át. A kutatók megállapí­tották, hogy a szívrohamok és a halálozások gyakorisága a gyógyszert szedő betegek ese­tében nagyjából ugyanolyan volt, mint a gyógyszer szedése mellett értágító műtéten áteset­tek körében. Noha az értágítás kezdetben nagyobb mértékben enyhítette az anginás panaszo­kat, a hatás nem volt igazán jelentős, és idővel meg is szűnt.

Koszorúérbypass-műtét és értágítás

Bypassműtétet általában olyankor végeznek, ha egy vagy több szívkoszorúér elzá­ródott, ezért fennáll a szívro­ham veszélye – vagy ha valaki éppen átesett egy szívrohamon. A beavatkozás során kimetsze­nek egy érdarabot a szervezet egy másik részéről, s annak fel­használásával „kerülik meg” az elzáródott érszakaszt. Hosszú évekig a bypassműtét volt a koszorúér-betegség keze­lésének legfőbb módszere. Aztán megjelent a jóval kevés­bé invazív jellegű angioplasztika (értágítás), amelynek során katéteren keresztül bevezetett felfújható ballonnal tágítják ki a szűkületet, majd apró fém­csövet, úgynevezett sztentet he­lyeznek be, hogy az ne tudjon visszazáródni. Az orvosok nagy arányban tértek át a bypassműtétről az angioplasztika alkalmazására. Nem biztos azonban, hogy helyesen tették.

Legalább két nagy, több tucat vizsgálat eredményeire kiterjedő elemzés is azt találta, hogy a bypass­műtét sok esetben hatéko­nyabb az angioplasztikánál, különösen azon betegek eseté­ben, akiknek több szűkületük van, illetve akiknek jelentős mértékűek a szűkületeik, így például, amikor kutatók 23 olyan klinikai vizsgálatot tekintettek át, amelyben a be­tegeket véletlenszerűen osztot­ták be bypassműtétre, illetve angioplasztikára, azt találták, hogy a két csoport között a 10 éves túlélési arány tekin­tetében nem volt különbség, ám az angioplasztikán átesett betegek között sokkal maga­sabb volt azok aránya, akik­nek továbbra is voltak anginás fájdalmaik.

Emellett 5 évvel az angioplasztika után a bete­geknek 33 százalékkal több beavatkozásravolt szükségük az újra beszűkült artériák is­mételt kitágítása érdekében, mint a bypassbetegeknek. Bár meg kell említeni, hogy a bypassműtéten átesettek köré­ben valamivel nagyobb volt a szélütés kockázata, összességé­ben mégis ez a módszer tűnik kedvezőbbnek. Mivel komoly beavatkozásról van szó, a by­passműtét természetesen jóval hosszabb kórházi tartózkodást tesz szükségessé.

Szirolimuszt fel­szabadító sztentek

A sztentek lényegében apró csövecskék: állványzatként működnek, s nyitva tartják a koszorúeret azt követően, hogy az angioplasztika során kitágították a szűkületet. Ám a koszorúerek még sztent jelen­létében is újra beszűkülhetnek. E probléma megoldására fej­lesztették ki az újabb sztente-ket, amelyekből vérrögoldó gyógyszerek szabadulnak fel. A szakemberek 38, összesen 18 000 beteg állapotát akár négy éven át figyelemmel kísé­rő klinikai vizsgálatot elemez­ve megállapították, hogy azok a sztentek, amelyek folyamato­san adják le a szirolimusz nevű gyógyszert, jobban csökkentik a szívroham kockázatát, mint az egyszerű fémsztentek, illet­ve a paklitaxelt leadó sztentek.

A paklitaxeles sztenttel kezelt betegek esetében többször volt szükség újabb artériatágító be­avatkozásra, mint azokéban, akik sima vagy szirolimuszos sztentet kaptak (az utóbbiak körében volt szükség a legke­vesebb újabb beavatkozásra).

Használhat még:

• Szív-tüdő gép nélküli bypassműtét: A bypassműtétek java részét csaknem 30 éven át szív-tüdő gép segítségével végezték, amely a beavatkozás idejére átveszi a szív funkcióit. Úgy vélik azonban, hogy a gép használata lehet az operáció során fellépő szövődmények, sőt halálozások egyik oka, s hogy ennek tulajdoníthatók a műtét utáni átmeneti memória­zavarok és gondolkozási prob­lémák, valamint a szélütés megnövekedett kockázata is. A sebészek ma már e gép nél­kül is elvégezhetik a bypass-műtéteket. A kétféle beavat­kozást összehasonlító egyik legátfogóbb vizsgálat megálla­pította, hogy a gép nélküli műtéten átesett betegek köré­ben a műtétet követő 30 nap­ban 19 százalékkal volt kisebb a halálozásnak, 30 százalékkal a szélütésnek és 57 százalékkal a légzési nehézségek fellépésé­nek a valószínűsége, s ritkáb­bak voltak a kognitív problé­mák is. A fenti és más vizsgálatok alapján a kutatók úgy vélik, hogy ha valaki esetében nagy a szélütés kockázata, illetve ha az illető nő vagy idős korú, akkor valamivel jobb esélyeket kínál a gép nélküli műtét.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.