Rákmegelőző életmód

A méhrák milyen tüneteket produkál? Mik az esélyek a gyógyulásra?

A méh (uterus) rendeltetése a megtermékenyített petesejt befogadása; itt fejlődik ki az embrió, majd a magzat. A méh fala simaizomszövetből áll, kívülről kötőszövet, belülről pedig nyálkahártya borítja.

Mi a méhrák?

A méhrák nem a méh izomzatát támadja meg, hanem a méhet bélelő nyálkahártyát, az endometriumot. Ezért endometriumráknak is nevezik.

Gyakoriság

A Róbert Koch Intézet becslései szerint Németországban évente 11 460 nő betegszik meg méhrákban; Magyarországon 2008-ban 1119 esetben diagnosztizálták a kórt, hazánk­ban ez a nők hetedik leggyakoribb rákbeteg­sége. A daganat az esetek több mint felében a változás kora után alakul ki, az ötvenedik és a hetvenedik életév között.

Kockázati tényezők

A méh rákja szempontjából kockázati tényezőnek számít, ha valaki nagyon korán kezd el menstruálni. A kutatók szerint fontos szerepe lehet a változás kora utáni hormon­szintek megváltozásának is: miközben abba­marad a progesztogén hormonok termelése, ösztrogének továbbra is képződnek valami­lyen mértékben. A progesztogén és az ösztrogén hormonok egymás ellenlábasai. A hiányzó progesztogén hormonok miatt a vérben viszonylagosan megnövekedő ösztrogénszint a méhnyálkahártya sejtjeinek rendellenes szaporodását idézi elő, ami egyben lehetőséget ad a sejtek rákos elfajulására.

További kockázati tényezők:

  • ötven év feletti életkor,
  • gyermektelenség,
  • a változás kora után csak ösztrogént tartal­mazó (progesztogénmentes) gyógyszerek szedése,
  • 55 éves kor után kezdődő klimax,
  • cukorbetegség vagy magas vérnyomás,
  • túlsúlyosság (a zsírsejtek ösztrogéntermelése miatt),
  • emlő- vagy vastagbélrák,
  • korábbi, a hasat vagy a kismedencét érintő sugárkezelés.

Tünetek

A méhrák viszonylag lassan növekszik, tünetei viszont jellegzetesek:

  • rendellenes vérzés két havivérzés között,
  • pecsételő vérzés,
  • szokatlanul erős havivérzés,
  • vérzések a változás kora után,
  • véres hússzínű vagy véres-gennyes folyás,
  • alhasi fájdalom,
  • megmagyarázhatatlan fogyás,
  • vizelési vagy székelési panaszok.

Korai felismerés és diagnózis

A méhrákot nehéz szűrni. A méhnyakrák­szűrés során vett citológiai kenet általában nem segít a korai felismerésben. Olykor a hüvelyen keresztül végzett ultrahangvizsgálat utalhat a méh nyálkahártyájának rendellenes szerkezetére.

Jegyezzük meg! A rákra figyelmeztető jelek észlelésekor a legjobb rögtön beszélni orvosunkkal.

A menstruációk között jelentkező vérzések okának kiderítéséhez szövetminta vételére lehet szükség a méh nyálkahártyájából, ame­lyet nőgyógyászati kürettel (kaparás) nyernek. Az idejében felismert méhrák közel 100 száza­lékban gyógyítható.

További vizsgálatok

Ha a diagnózis méhrák, további vizsgálatok tisztázzák, hogy a daganat milyen stádiumban van és mennyire terjedt ki.

Ilyenek a követ­kezők:

  • röntgenvizsgálat,
  • CT-vizsgálat,
  • MR-vizsgálat,
  • laboratóriumi vizsgálatok,
  • húgyhólyagtükrözés,
  • végbéltükrözés.

Azt, hogy ezek közül melyikre kerül sor, az orvos dönti el. Húgyhólyag- vagy végbéltük­rözést például csak akkor végeznek, ha fennáll a gyanú, hogy a tumor átterjedt a hólyagra, illetve a végbélre.

Terápia

A kezelés célja a betegség végleges meggyógyí­tása vagy legalább a daganat kontroll alatt tartása. Ha nem kezelik a méhrákot, növeke­désnek indul és áttéteket ad máshol a szerve­zetben.

A következő terápiás lehetőségek áll­nak rendelkezésre:

  • műtét,
  • sugárterápia,
  • kemoterápia,
  • hormonterápia.

Több tényezőtől is függ, hogy melyik mód­szert választják az orvosok, akik a pontos vizsgálati leleteknek és a beteg egyéni adottsá­gainak megfelelő kezelési stratégiát dolgoznak ki. Az egyes eljárásokat egyedül vagy egymás­sal kombinálva alkalmazzák.

Műtét

A méhrákot radikális műtéttel kezelik. A gon­dos kivizsgálás dacára az orvos gyakran csak a műtét közben tud meggyőződni az elváltozás méretéről és arról, hogy más szervek (például a húgyhólyag vagy a belek) is érintettek-e.

A méh teljes eltávolítása (hiszterektómia) során még műtét közben szövettani vizsgálat­nak vetik alá a kioperált daganatot. Ha a hüvely és a méhnyak közötti területen tumorsejteket találnak, eltávolítják a hüvely felső részét, a petefészkeket és a petevezetékeket is.

Ha a rosszindulatú daganat már behatolt a méh izomzatába, meg kell vizsgálni a kör­nyéki nyirokcsomókat, mert a rákos sejtek a nyirokutakon keresztül áttéteket adhatnak. Ha a nyirokcsomóban ráksejteket találnak, eltávolítják a kismedencei nyirokcsomókat és esetleg az ütőér hasi szakasza mellettieket is, majd ezeken is szövettani vizsgálatokat végeznek.

Sugárterápia

A műtétet gyakran követi sugárterápia. Ha a diagnóziskor a daganat már kiterjedt, vagy nagy a műtét veszélye, a kezelés csak sugárkezelésből áll. Többnyire kombinált külső-belső besugárzást végeznek. A sugárke­zelés célja, hogy csökkentse a betegség kiújulásának kockázatát. A kezelés mellékhatásai a besugárzás módjától és dózisától függnek.

Kemoterápia

Egyes esetekben nem sikerül minden ráksejtet eltávolítani a műtéttel, egyrészt mert a sejtek már továbbterjedtek a nyirok- vagy a vérere­ken át, másrészt mivel távoli szervekben átté­tek alakultak ki. Ilyenkor csak kemoterápiát alkalmaznak.

Hormonkezelés

A műtét, a kemo-, illetve a sugárterápia mel­lett vagy helyett egyes betegeken hormonkeze­lést is végeznek. Erre akkor kerül sor, ha a ráksejtek érzékenyek a hormonális hatásokra. Bizonyos esetekben a beteg progeszteront kap, amely akadályozhatja az endometriumból kiinduló daganatok növekedését.

Gondozás és kilátások

Miután a daganatot teljes egészében eltávolí­tották, rendszeres felülvizsgálatra van szükség, hogy az esetleges kiújulást, illetve a kísérő­betegségeket időben észleljék és kezeljék. A felülvizsgálatok időpontja betegenként változó, függ a páciens állapotától és a beteg­ség lefolyásától.

Általában az alábbi idő­közökben kerül sor a kontrollvizsgálatokra:

  • az első két-három évben háromhavonta,
  • a rá következő két-három évben hathavonta,
  • ezt követően évente.

Ezekre a vizsgálatokra azért is van szükség, mert a méhrák a becslések szerint 6-10 száza­lékkal növeli az emlő-, valamint a vastagbél­rák kockázatát. Az ötéves túlélés 75-82 százalék.

KITEKINTÉS

Mióma - a jóindulatú méhdaganat

A mióma a méhfalizomzat körülírt megnagyobbodása. Fogamzóképes korban, általában 20-45 éves kor között alakul ki.

Az esetek egy részében tünetmentes, máskor azonban kifejezett panaszokat okoz. Ilyen a kóros méhvérzés, a gyakoribb és hevesebb menstruáció, az alhasi fájdalom, a nyomással járó tünetek (pl. gyakori vizeletürítés, székletürítési zavar). Van, amikor ismétlődő vetélés vagy meddőség kivizs­gálása kapcsán ismerik csak fel. Mivel a mióma és a méhrák tünetei sokszor hasonlítanak egymás­ra, a betegeket alaposan ki kell vizsgálni. Ennek részeként nőgyógyászati és ultrahangos vizsgálatok­ra, illetve szövetminta vételére, esetleg méhtükrözésre (hiszteroszkópia) kerül sor.

A mióma az esetek túlnyomó részében nem válik rosszindulatúvá. Ha tünetmentes, nem kell vele foglalkozni, csak a felülvizsgálatokra kell visszajárni. Ha viszont panaszokat okoz, akkor azok meg­szüntetése érdekében el kell távolítani. A miómát műtéttel vagy gyógyszerrel lehet megszüntetni.

Ha nagy a mióma és a beteg nem vállal több gyermeket, a teljes méh eltávolítására kerül sor. Fiatalabb nőknél, akik még terveznek terhességet, csak a daganatot veszik ki endoszkópos műtéttel – a probléma azonban ilyenkor kiújulhat.

A kisméretű miómák esetében a műtét helyett gyógyszeres terápiát is alkalmazhatnak: ilyenkor olyan, mesterséges klimaxot előidéző kezelést végeznek, amelynek a hatására a miómát előidéző női nemi hormonok szintje valamelyest csökken a szervezetben.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.