• méhnyakrák
• rák

Méhnyakrák – felismerése és kezelése

Az 1970-es évek elejéig a méhnyakrák volt a nők leggyakoribb rákbetegsége. A szűrések bevezetése után a betegek száma jelentős mértékben visszaesett, így ma ez a kór Magyarországon a hatodik helyen áll a gyakorisági sorrendben.

Mi a méhnyakrák?

A méhnyak (cervix) a méh alsó része, amely a hüvelybe szájadzik (méhszáj). A méhnyak­rák a méhnyakat borító külső laphámból indul ki a leggyakrabban.

Ennek a ráktípusnak a keletkezésében sze­repe van egy bizonyos vírusnak, a humán papillómavírusnak (HPV-nek), amely nemi érintkezéssel terjed – a nők 50-80 százaléka élete során legalább egyszer megfertőződik ezzel a vírussal. Az esetek 98 százalékában a szervezet védekezőrendszere sikeresen meg­birkózik a kórokozóval, ám a maradék két százalékban az a nők szervezetében marad, és tartós fertőzéshez vezet – ennek következté­ben a méhnyak nyálkahártyáján sejtelváltozá­sok keletkezhetnek.

Gyakoriság

A Róbert Koch Intézet adatai szerint Német­országban 5500 nő betegszik meg évente méhnyakrákban. Magyarországon ez az adat 1132. A diagnózis idején az átlagos életkor 52 év. Rákmegelőző állapotok és korai stádi­uma rák a 20 és 40 év közötti nők körében is gyakran fordul elő.

Kockázati tényezők

A női nemi szervek rákbetegségeinek kiváltó okai sokfélék, és ma még nem teljesen tisztá­zottak. Ennek ellenére van néhány igazolt tényező, amely fokozza a hajlamot, de jelen­létük nem vezet okvetlenül méhnyakrák kialakulásához.

Az alábbiak növelhetik a rizikót:

• nemi úton terjedő krónikus fertőzések és vírusbetegségek (papillómavírus-fertőzés);
• korán elkezdett szexuális élet és a partnerek gyakori váltogatása;
• dohányzás és passzív dohányzás;
• rákot megelőző állapot a rákszűrés során;
• az immunrendszer gyengesége, például bizonyos orvosságok szedése vagy szerzett immungyengeség miatt (HIV-fertőzés, AIDS).

Tünetek

Kezdetben a méhnyakrák nem okoz tünete­ket. Csak azután jelentkezik enyhe vérzés vagy sárgás-barnás folyás, különösen nemi aktus után, ha a daganat már elért egy bizonyos méretet. Bár ezek a tünetek gyulladásra vagy jóindulatú elváltozásra is utalhatnak, ritkán rák jelei is lehetnek.

Ezért az alábbi tünetek észlelésekor azonnal orvoshoz kell fordulni:

• vérzés, véres vagy húslészerű folyás a havicikluson kívül,
• közösülés utáni kontakt vérzés,
• nyákos folyás és kellemetlen szag a hüvelyből,
• megmagyarázhatatlan fogyás.

Korai felismerés és diagnózis

Mivel a méhnyakrák gyakori betegség, és korai stádiumban felismerve csaknem 100 százalékban gyógyítható, minden 20 év feletti nőnek javasolják az évi egy szűrő­vizsgálaton való részvételt. A költségeket a társadalombiztosítás fedezi.

A felfedezett rákmegelőző elváltozásokat műtéttel el lehet távolítani, így a beteg meg­gyógyul. Korai stádiumban a már kialakult rákot is el lehet távolítani kisebb műtéttel, s a gyógyszeres kezelés szintén kíméletesebb és hatékonyabb ilyenkor.

Prevenció első körben

Védőoltás. Vakcinákkal már jó ideje sokféle betegség megelőzhető, köz­tük a tetanusz, a szamárköhögés és az agyhártyagyulladás. A gyógyászat történetében először immár a rák egyik típusának prevenciója is lehetővé vált védőoltással. Három adagban kell bejuttatni a szervezetbe; a jelenleg elérhető vakcina az ellen a négy HPV-törzs ellen nyújt védettséget, mely a méhnyakrákos esetek közel kétharmadáért (körülbelül 70 százalékáért) felelős.

Az optimális az, ha a nők már egészen fiatalon, a nemi érés kez­dete előtt, tíz-tizenegy éves kor körül beoltatják magukat (akár kilenc­éveseknek is beadható), de az első terhességig bármely életkorban haté­kony. Abban az esetben hatástalan, ha valaki már átesett egy HPV-fertőzésen.

Rendszeres nőgyógyászati vizsgálat. A méhnyakrák a rosszindulatú daganatok azon ritka körébe tartozik, melyek rendszeres szűréssel gya­korlatilag teljes mértékben kiküszöbölhetők. Az orvos hüvelykenetet vesz, majd az így nyert sejteket mikroszkóp alatt megvizsgálja.

Ezzel a módszerrel nagyon korán kimutathatók a sejtállománynak azok az elváltozásai, amelyekből később esetleg rosszindulatú burjánzás indulhat el. Technikailag azután a rák a gyanús sejtek kiégetésével, kimetszésével vagy elfagyasztásával előzhető meg. Nagyrészt ennek a szűrővizsgálatnak köszönhető, hogy az 1950-es évek óta 70 százalékkal csökkent a méhnyakrákos megbetegedések száma.

Az első szűrést huszonegy éves korban – illetve a nemileg aktív élet­korba lépést követő három éven belül – ajánlott elvégezni, majd har­mincéves korig évente vagy kétévente megismételni attól függően, hogy a kenetminta értékelése hagyományos módon vagy egy érzékenyebb, folyadékalapú citológiai eljárással, az ún. ThinPrep-módszerrel történik.

Hetvenéves kor fölött abba lehet hagyni a szűrést, ha az utol­só három, egymást követő keneteredmény negatív, és a korábbi években – tíz évre visszamenően – sem volt kóros elváltozásra utaló jel.

Prevenció második körben

Hormonmentes fogamzásgátlás. A méhnyakrák ellen védelmet nyújt, ha tartózkodunk az antibébi-tabletták használatától. E hormontartalmú készítményeket a Nemzetközi Rákkutatási Szervezet a méhnyakrák egyik okaként tartja nyilván.

Egyes kutatások szerint a kockázat azzal függhet össze, hogy a tablettaszedők körében nagyobb a HPV-fertőzés valószínűsége, mert rendszerint szabadosabb és aktívabb nemi életet élnek, mint a megelőzés egyéb módszereit alkalmazók.

A szabados nemi élet veszélyei. A szexuális partnerek számával egyenes arányban nő a HPV-fertőzés kockázata. Maradjunk meg egyvalakinél, aki szintén nem kacsingat mások felé.

Stresszmentesen. A HPV-fertőzés nem vonja maga után automatikusan a méhnyakrák kialakulását. Sok nő, különösen a harmincévesnél fiata­labbak szervezete ugyanolyan könnyen meg tud szabadulni ettől a vírus­tól, mint tucatnyi másiktól, mely naponta éri.

A rendszeres stresszhatá­sok azonban – munkahelyi vagy családi konfliktusok, állandó idegeske­dés, anyagi gondok stb. – jelentősen rontják a szervezet immunitását, a vírusokkal szembeni ellenálló képességet, tehát növelik annak kockáza­tát, hogy a HPV-vel való fertőződés tartósan megmarad, és méhnyak­rákhoz vezet.

Szűrővizsgálat

Az orvos egy kis vattával vagy pálcikával sejt­mintát (kenetet) vesz a méhnyakról, miköz­ben nagyítóval szemrevételezi a méhszájat (kolposzkópia). A kenetet citológiai vizsgálat­nak vetik alá (Pap-teszt).

Ha a citológiai vizsgálat során rendellenes sejteket találnak, és felmerül a gyanú, hogy rákmegelőző állapotról van szó, újabb vizsgá­latokat végeznek a helyzet tisztázására. A Pap-tesztet három vagy hat hónap múlva meg­ismétlik, és kolposzkópiát végeznek. Emellett egyéb vizsgálatokra, például HPV-tesztre is sor kerülhet.

A nők kb. négy százalékánál veti föl a Pap-teszt a betegség gyanúját. A további vizsgálat során ezek egy része álpozitív eredménynek bizonyul, más esetekben a Pap-teszttel kimutatott elváltozások maguktól visszafejlődnek.

A méhnyakrák felismerésére a legmegbízha­tóbb módszer a kolposzkópia

Amelynek során egy speciális mikroszkópba tekintve vizuális nyomon követés mellett szövetmintát vesznek. Ezért mielőtt egy gyanús esetben műtétre kerülne sor, a diagnózist ezzel a vizsgálattal erősítik meg. Mivel a méhnyakrák kialakulását majdnem minden esetben a HPV okozza, a megbetegedések számát HPV elleni védőoltással próbál­ják csökkenteni.

További diagnosztikai módszerek

Ha beigazolódik a gyanú, meg kell állapítani, hogy a rák milyen típusú és mekkora. Fel kell mérni továbbá a beteg általános állapotát, illetve hogy a betegség mennyire előrehaladott és vannak-e metasztázisok – mindettől függő­en kell megállapítani, hogy az egyedi esetben milyen kezelésre van szükség. A korai felisme­rést szolgáló vizsgálatok (kórtörténet, Pap­teszt, kolposzkópia) mellett az alábbi vizsgá­lati módszerek alkalmazására kerülhet sor.

• Biopszia: szövetminta vétele a méhszájból, illetve a méhnyakból, szövettani vizsgálat céljából.
• Konizáció: a méhnyakból kimetszenek egy kúp alakú szövetdarabot.

Ha a szövettani vizsgálat rákmegelőző álla­potot vagy a méhnyakrák korai stádiumát mutatja ki, a konizáció egyben terápiás eljárás is.

Ha viszont a szövettani vizsgálat arra utal, hogy a daganat mélyebb szövetrétegekre is ráterjedt, további vizsgálatokra van szükség.

Ezek közé tartoznak a következők:

• röntgenvizsgálat,
• ultrahangvizsgálat,
• laboratóriumi vizsgálatok,
• CT-vizsgálat,
• hólyagtükrözés (cisztoszkópia),
• végbéltükrözés (rektoszkópia).

Terápia

A kezelés módját meghatározza a daganat mérete, de figyelembe kell venni a beteg korát és általános állapotát is, továbbá hogy szeret­ne-e még gyermeket.

Alapjában véve az alábbi terápiás eljárások állnak rendelkezésre:

• műtét,
• sugárkezelés (a legtöbbször kemoterápiával együtt).

A méhnyakrák műtéti kezelésének célja a megtámadott szövetek teljes egészében való eltávolítása. Ha a sejtelváltozások csak a méh­nyak felszínére korlátozódnak, a diagnosztikai céllal végrehajtott konizáció egyben meg is gyógyítja a pácienst.

Műtét

Ha a rák már mélyebb rétegeket is megtáma­dott, kiterjedtebb beavatkozásra van szükség: a méh egészét el kell távolítani, esetleg a hüvely felső részével és a környéki nyirok­csomókat tartalmazó kötőszövettel együtt. Az, hogy a műtét mennyire radikális, függ a beteg korától és esetleges egyéb betegsé­geitől is.

Minden esetben arra törekszenek, hogy a hüvelyből a lehető legnagyobb részt megőrizzék, és minél jobban megkíméljék a hasüregi idegeket.

Megvizsgálják a nyirokszövetet is, hogy lássák, ráterjedt-e a rák a környéki nyirok­csomókra. A petefészkeket általában nem kell eltávolítani, mert a méhnyakrák nem hormonfüggő. Ez különösen fiatal nők eseté­ben fontos, hogy ne boruljon fel a hormon­háztartásuk. Ha sugárkezelésre is sor kerül, a műtét során távolabbra helyezik a petefészkeket, hogy ne érje őket közvetlen sugárzás.

Sugárkezelés és kemoterápia

Elvben lehetséges a méhnyakrákot besugár­zással kezelni. Ez a megoldás előrehaladottabb stádiumú daganatok esetén jön szóba, továbbá ha valamilyen ok miatt a beteg nem operálható.A kezelés többnyire kombinált külső és belső besugárzásból áll. A méhet és a környéki nyirokcsomókat kívülről, a bőrön keresztül (perkután) sugarazzák be, majd ezt követi a méh és a hüvely belső (endoluminális) be­sugárzása.

A jobb eredmény érdekében a méhnyakrák sugárkezelését gyakran kemoterápiával kombinálják. Bizonyos kockázati tényezők megléte esetén, valamint ha semmi sem szól ellene, kombinált radiokemoterápiát műtét után is lehet alkalmazni. A különféle vizsgálati eljárásokat a beteg állapotától, a daganattól és a korábbi kezelési módszerektől függően alkalmazzák.

A kontrollvizsgálatokra általában az alábbi gyakori­sággal kerül sor:

• az első két évben 3-4 havonként,
• a negyedik és az ötödik évben hat­havonként,
• a későbbiekben évenként.

Az ötéves túlélés kb. 61 százalékos.

Gondozás és kilátások

Ha a daganatot sikerült egészében eltávolítani, és ezzel a kezelés véget is ért, rendszeres kontrollvizsgálatra minden beteg esetében szükség van – részben hogy idejében kimutatható legyen a daganat esetleges kiújulása, részben pedig az egyéb kísérő betegségek felismerése és kezelése érdekében.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.