Sav-bázis egyensúly

Kis változás – de még is nagy hatás – Mik azok a puffer-rendszerek?

Semleges sav-bázis egyensúly

ph-szinskalaA pH-értéket számokban fejezik ki 4-tól 10-ig. A 7,0 alatti értékek a savas, a 7,0 fölötti értékek a bázikus tartományt jelentik.

A pH-értéket nagyon fontos jellemző különbözteti meg a legtöbb más mértékegységtől, például a hossz- vagy a súlyegységektől: A mért értékek nem számtani, hanem logaritmikus arányban állnak egymással.

A savszint befolyásolja a szervezetben a fehérjemolekulák minőségét, a sejtek szerkezetét és azt, hogy a sejtmembránok (sejthártyák) mennyire képesek átereszteni a tápanyagokat. Ezen kívül a megfelelő pH-érték meghatározó fontosságú a hormonok és enzimek hatékonysága és az elektrolitok eloszlása szempontjából – az elektrolitok elektromos töltésű részecskék, melyek a test vízháztartásában, a vér pH-értékének szabályozásába, valamint az ideg- és izomsejtek működésében töltenek be központi szerepet. A testszövet épüléséhez és működéséhez is nélkülözhetetlen a megfelelő közeg.

A kifogástalan enzimatikus reakciókhoz, azaz az anyagcsere-folyamatok biokatalizátorokkal történő irányításához, minden szervnek meg kell őriznie optimális savszintjét. így például a gyomorban, ahol összetevőikre bomlanak a fehérjék, savas közeg uralkodik, pH-értéke 1-től 3-ig terjedhet. A hasnyálmirigy ellenben a 10 körüli bázikus értékeket részesíti előnyben optimális működéséhez.

Különösen fontos: a vér pH-értéke

Elsősorban a vérben van nagy jelentősége az egyenletes pH-értéknek, mert többek közt ez határozza meg az áramlási jellemzőit. A vér csak akkor tudja optimálisan ellátni tápanyagokkal a testet és elszállítani a felesleges anyagcseretermékeket, ha a legapróbb erecskébe is el tud jutni. A vér esetében azonban a természet nem volt éppen bőkezű, mert 7,36-tól 7,44-ig terjedő enyhén bázikus pH-értéket követel meg. Csak ebben a szűk tartományban tud a test tökéletesen működni.

ver-aramlasa
A pH-érték, határozza meg az áramlás jellemzőit

 A test puffer-rendszere a túl sok sav ellen

A test rafinált puffer-rendszerrel szabályozza azokat az ingadozásokat, amelyek a vér optimális pH-értékének szűk tartományán kívül esnek. A szervezet úgy tudja kiküszöbölni az eltéréseket és irritációkat, hogy bekapcsolja szabályozó mechanizmusait, mert a természet önállóan reagáló rendszerként úgy alakította ki, hogy eltérő környezetekben és szükséghelyzetekben is legalább még egy ideig jól képes működni.

A puffer-rendszerek

Vagy sav-pufferek különböző biztonsági „berendezések”, hogy szervezetünk korrigálhassa a vér pH-értékének kisiklásait és meg tudja kötni a túl sok savat – vagy ritkább esetben a túl sok bázist. Maga a vér a vérfestékkel, a hemoglobinnal, a vérfehérjékkel és speciális sejtfehérjékkel gondoskodik a pufferolásról. A test fontos puffer-rendszerei a tüdő és a vesék; de a bőr, a máj és a belek is megkötik a savakat, a csontok pedig foszfátot szállítanak a savak pufferolásához. A kötőszövet a felesleges savak tárolójaként szolgál.

Ezzel a számos védelmi „berendezéssel” a természet kellőképpen biztosította a vér pH-értékének szűk tartományát. Még ha egy rendszer például betegség miatt ki is esik, van még elég másik, amely átmenetileg átveheti a pufferfunkciót.

Ez azonban nem igaz abban az esetben, ha a helytelen táplálkozás és életmód miatt a test tartósan elsavasodott!

Ilyenkor hosszú távon felborul a testben az egyensúly. A rendszer egyik vagy másik tagját, melyeknek most gyakrabban kell pufferként „beugraniuk”, túlzott megterhelésnek tesz ki a tartós túl savasodás elleni harc és felemészti az erejüket. Ez azt jelenti, hogy az érintett szervek lassanként tüneteket produkálnak, és komoly betegségek alakulhatnak ki. Ha tehát kiegyensúlyozott sav-bázis háztartásra törekszünk, bölcsen és felelősségteljesen járuljunk hozzá az átfogó egészségmegőrzéshez.

A tüdőn keresztül savakat lélegzünk ki

Rossz időben se mondjunk le a mozgásról vagy a légző gyakorlatokról: Nyitott ablaknál és jó szellőzésű helyiségekben a jó mély légzés is jótékony hatású.

Belégzéskor oxigént veszünk fel, kilégzéskor szén-dioxidot adunk le. Az oxigén a levegőből a tüdőbe jut, innen a vér szállítja el a testbe, a szén-dioxid pedig a tüdőn keresztül távozik – ezt az általános iskolai biológiaórák óta tudjuk. De tudatában vagyunk annak is, hogy a szén-dioxid sav, és hogy minden kilégzéssel savaktól szabadulunk meg? A test ennek megfelelően fokozott kilégzéssel reagál az akut túlsavasodásra, tehát az anyagcsere súlyos kisiklására. Ily módon megpróbálja a tüdőn keresztül leadni a savfelesleget. A kisbabák még ösztönösen jól csinálják: Mélyen beszívják a levegőt a hasukba.

Minél idősebbek leszünk, annál felületesebben lélegzünk. Ez elsősorban a mozgáshiányra, a stresszre és a túlzott igénybevételre vezethető vissza.

A sport és a mozgás, de a friss levegőn végzett légző- és lazítógyakorlatok is pozitívan hatnak a sav-bázis háztartásra, mert mélyebb légzéssel több szénsavat lélegzünk ki, mint normális légzéssel. Ugyanakkor a gyakoribb belégzéssel több létfontosságú oxigénnel látjuk el a szervezetet.

Savak kiválasztása a veséken keresztül

A vesék rendkívül fontosak a test sav-bázis háztartása szempontjából. Savfelesleg esetén több eltérő mechanizmust hoznak működésbe: kevesebb bázist választanak ki, mint egyébként és készenlétbe helyezik őket a savak kiegyenlítésére. Ugyanakkor a hidrogénionok formájában felgyülemlett savakat fokozott mértékben cserélik ki nátrium- és káliumionokra.

A szerves savakat és a savas nitrogénvegyületeket a vizelettel is ki tudja választani a szervezetünk. Ez azonban csak akkor működhet, ha elég folyadékot választunk ki. Igyunk eleget – legalább naponta 1,5 litert vagy annál többet. Ezzel támogatjuk a vesék tisztító funkcióját.

Az italoknak azonban nem szabad olyan élvezeti szereknek lenniük, mint a kóla, a kávé, a bor vagy a sör.

A bőrön keresztüli kiválasztás

Legnagyobb szervünk a bőr: 1,5-2 m–es felületen, 5,5-6,5-ös pH-érték (savas tartomány) mellett védi a testet a kívülről érkező baktériumok és gombák ellen. Az alsóbb bőrrétegekben helyezkednek el a verejtékmirigyek, melyek a savas verejtéket termelik ehhez a védőköpenyhez. A mirigyek fokozzák termelésüket, ha a test túlsavasodott. Tehát fokozott izzadással több savat adnak le. A sportolás vagy szaunázás közbeni izzadás kiváló alkalom arra, hogy helyreállítsuk a sav-bázis egyensúlyunkat. Utána bázikus hatású italokkal pótoljuk a folyadék-veszteséget.

bor
Legnagyobb szervünk a bőr

A máj „szétbontja” a savakat

A máj fontos szerv szervezetünk anyagcseréjében, és a test erőművének is szokták nevezni, mert a számtalan, gombostűfej nagyságú májlebenyben, melyek több száz májsejtből állnak, az anyagcsere számos folyamata zajlik. A máj gondoskodik arról, hogy mindig azonos mennyiségű szőlőcukor, vércukor álljon rendelkezésre a vérben. Ezenkívül a máj méregteleníti is a szervezetet. Ha nem működik megfelelően, belülről lassan „megmérgeződünk”. A táplálékból származó fehérjeanyagok feldolgozása során többek közt ammónia jön létre. A máj vizet és karbamidot készít belőle, melyek a vizelettel kiválasztásra kerülhetnek.

Elsősorban az alkohol, a gyógyszerek és a kemikáliák károsíthatják tartósan a májat, és ezzel akadályozhatják az anyagcsere és a sav-bázis háztartás szempontjából nélkülözhetetlen működését.

A belek fontos puffer-funkciót töltenek be

A belek is kiveszik a részüket a felesleges savak pufferolásában: a hasnyálmirigy erősen bázikus váladékot bocsát ki a belekbe, amely a gyomorsavval érkező felgyülemlett savakat megköti és semlegesíti. A jól működő bélrendszer ezenkívül megakadályozza azt is, hogy a táplálékmassza erjedni kezdjen és közben savak képződjenek. Erre akkor kerül sor, ha a renyhe bélrendszerben túl lassan szállítódik tovább a táplálék, és a tápanyagokat nem a vékonybél veszi fel, ahogy annak lennie kellene, hanem csak a vastagbélben kerül sor a bomlásukra. így a belekben beinduló rothadás és az erjesztő savak miatt teltségérzet és puffadás lép fel.

Ennek oka többnyire a túl kevés ballasztanyag, a túl gyors evés és a túl kevés mozgás. Tehát nyugodt légkörben elköltött, ballasztanyagokban gazdag ételekkel, valamint rendszeres mozgással megelőzhetjük azt, hogy savak képződjenek a belekben.

A gyomor és emésztőfunkciója

A gyomor közege a maga 1,2 és 3 közt mozgó pH-értékével a test legsavasabb területe. Csak az erős sósav képes megfelelően felbontani a fehérjéket és a kórokozóktól megszabadítani a táplálékot.
gyomor-kozege
A gyomor pH-értéke 1,2 és 3 között mozog.

A savionokat a gyomorban lévő parietális (fali) sejtek termelik. Eközben képződik az erősen bázikus hidrogén-karbonát is, mely a vérbe jut, és ott egyrészt részt vesz a savpuffer-rendszerben, másrészt a hasnyálmirigyhez és a májhoz szállítódik.

A gyomor pH-értékét csak orvosi beleegyezéssel szabad bázistablettákkal vagy – porokkal befolyásolni, mert a gyomorsav nélkülözhetetlen az emésztéshez. A hirtelen semlegesítés emésztési zavarokhoz és hasmenéshez vezethet. Ha ellenben helyes táplálkozással és életmóddal hosszú távon harmonizáljuk sav-bázis háztartásunk, azzal segítjük a gyomor emésztőtevékenységét.

A pH-ért ék eltéréseinek sokrétű oka a belekben

A belek pH-értékének 6 és 7 között kell lennie. A hasnyálmirigy, a máj és az epe befolyásolja a közeget a gyomorban. Ezért a savas széklet nem feltétlenül utal a test túlsavasodására – éppúgy jelezheti a bélflóra, a hasnyálmirigy, a máj és az epe összjátékában beállt működészavart. Ennek megfelelően a bázikus széklet nem feltétlenül a bázikus testközeg jele.

A csontok puffer-funkciója

Ha puffer-rendszerünk, a vér már nem tudja önállóan közömbösíteni savtartalmát, a testben keres bázisokat a semlegesítéshez. Ezeket a csontokban találja meg, amelyek egy jó kilónyi kalciumot és foszfort tartalmaznak, a csontváz stabilitásáért és szilárdságáért felelősek. Mivel a foszfát bázikus hatású, a savas vér semlegesítésre használja. A közben felszabaduló kalcium kiválasztódik a vizelettel, vagyis már nem áll rendelkezésre a csontok stabilitásának biztosításához. így tehát a krónikus túlsavasodás a csontok feloldódásához, a rettegett csontritkuláshoz vezet. Ez a betegség rohamosan elterjedt az utóbbi években.

A kötőszövet és szerepei

Testünk sejtjei között található a kötőszövet, mely víztárolóként és szűrőrendszerként szolgál, de a felesleges savak tárolójaként is – arra az esetre, ha a szervezet fő puffer-rendszerei már teljes gőzzel működnek, de még mindig nem megfelelő a vér pH-értéke. Kell egy raktár, mégpedig ott, ahol a savak minél kevésbé zavarják a szervezetben zajló folyamatokat: a kötőszövetben, de az izomszövetben, a porcokban és az ízületekben is. Krónikus túlsavasodás esetén azonban már zavaróvá válnak ezek a raktárak – ha cellulitisz, izommerevség vagy köszvény formájában hívják fel magukra a figyelmet.

Mi történik a testben?

Míg az akadémikus orvostudomány rendszerint csak a sav-bázis háztartás akut kisiklásaival foglalkozik, a természetgyógyászat már a XX. század eleje óta árnyaltabban szemléli ezt a területet. Az emberi szervezet sav-bázis háztartásában összesen öt különböző állapotot különböztetünk meg:

  • Sav-bázis egyensúly: A sav-bázis háztartás optimális állapotában a savak és bázisok aránya kiegyensúlyozott a testben. Valamennyi puff érrendszer jól dolgozik, egyik sincs túlterhelve. A tápláléknak és a test bomlástermékeinek köszönhetően felgyülemlett savakat semlegesítik a táplálékból származó bázikus elemek. Az átmeneti túlsavasodás hamar megszűnik, mivel minden puffertár rendelkezésre áll.
  • Latens túlsavasodás: Ha életmódunknak köszönhetően rendszeresen több savat viszünk be a testünkbe, mint semlegesítő bázist, a háztartás kibillen az egyensúlyából – a pufferrendszerek aktivizálódnak. Megpróbálják visszaállítani az egyensúlyt, megkezdik a csontállomány leépítését és savtárolókat hoznak létre a szövetekben
  • Krónikus túlsavasodás: Ha évekig folytatjuk a „savas” életstílust, krónikus-latens túlsavasodás vagy krónikus-metabolikus acidózis alakul ki. Az állandó túlterhelés miatt kimerülnek a pufferrendszerek és egészségi panaszok lépnek fel. Csak a pH-érték hosszú távú normalizálásával lehet segíteni a bajon.
  • Akut túlsavasodás (acidózis): A sav-bázis háztartás kisiklott a savasság irányába, a test pufferei teljesen felemésztődtek. A vér pH-értéke 6,8 alatt van. Az utolsó kísérlet – a savak kilégzése a tüdőn keresztül – heves be- és kilégzésben nyilvánul meg. Ilyen akut sürgősségi esetben azonnal orvost kell hívni, mert már csak intenzív gyógykezeléssel kerülhető el a beteg halála.
  • Akut bázisfölösleg (alkalózis): Az alkalózis az acidózis ellentéte: A vér pH-értéke egyértelműen a bázikus tartományban van, 7,5 fölött, tehát kívül esik a 7,36-tól 7,44-ig terjedő toleranciatartományon. Az alkalózis igen ritka. Ez az állapot azonban épp olyan veszélyes, mint az acidózis, és a beteg ilyenkor is azonnali orvosi ellátásra szorul.

Az alkalózis (bázisfölösleg) fajtái és okai

Az alkalózis, tehát a testben fellépő akut bázistöbblet oka az a ritka eset, amikor túl sok saviont veszít a szervezet. Ez a légzés vagy az anyagcsere útján következhet be. Ennek megfelelően különbséget teszünk a respirációs és a metabolikus alkalózis között:

  • Respirációs alkalózis esetén a felgyorsult légzés, az úgynevezett hiperventilláció miatt túl sok szén-dioxidot lélegzünk ki. A gyors ki- és belégzés okai többnyire pszichés területen keresendők, ritkábban felelősek érte betegségek, mint tüdőgyulladás vagy láz. Elsősegélyként ilyenkor kalcium pezsgőtablettát szokás bevenni. Jót tesz az is, ha a beteg nejlonzacskóba fújja ki a levegőt, hogy aztán ismét beszívja a kilélegzett szén-dioxidot. A nyugtató szavak is segítik az érintettet abban, hogy lelassítsa a légzését.
  • A metabolikus alkalóziskor a szervezet erős, csillapíthatatlan hányás útján veszíti el a savakat. Ha kimerültek a test puffer-tartalékai, felborul az egyensúly. Ilyen akut alkalózis esetén kórházi felügyelet és többnyire infúziók is szükségesek.
  • A bázisporokban vagy bázistablettákban lévő nátrium-karbonát túladagolása is okozhat alkalózist. Ezért soha ne vegyünk be ilyen készítményeket az orvosunkkal vagy természetgyógyászunkkal folytatott előzetes egyeztetés nélkül, és mindig tartsuk be az utasításokat! A báziskészítmények szedését követő esetleges emésztési zavarok esetén is kérjük ki orvosunk vagy természetgyógyászunk véleményét.

Mi befolyásolja a sav-bázis egyensúlyt?

Míg a bázisok képzéséhez szükséges anyagokat a táplálékkal kell bevinnünk a testünkbe, szervezetünk a savakat önállóan képezi. Számos anyagcsere-folyamat során felhalmozódnak a sejtekben és a szövetekben. Az életmódunk azonban erősen befolyásolja a sav-bázis háztartásunkat, így például az edzetlen test nem képes gyorsan ártalmatlanná tenni a testi erőfeszítések után felgyülemlő nagy mennyiségű tejsavat: a tejsavraktárak csak a következő napok folyamán kerülnek lebontásra, és kellemetlen izomláz formájában hívják fel magukra a figyelmet.

Testünk még mindig túlnyomórészt növényi, nem túl kiadós táplálékot igényel, melyet hosszú vándorutak során kell összegyűjteni vagy vadászat közben kell elejteni, és olyan életet, melynek egyetlen stressz-tényezője a félelem az ellenségtől, a rossz időtől, az éhségtől és a szomjúságtól. A táplálkozás, a mozgás és az életstílus az a három terület, melyek tartósan befolyásolhatják sav-bázis háztartásunkat és ezzel az egészségünket – pozitív és negatív irányban egyaránt.

A táplálkozás – többnyire túl savas

Táplálkozási szokásaink gyakorolják a legfontosabb külső befolyást a test sav-bázis egyensúlyára.

A nyugati világ maga Eldorádó, ahol élelmiszerek és italok óriási választéka áll az ember rendelkezésére állandóan és szinte mindenütt – méghozzá kívánság szerint, egy szempillantás alatt: gyorséttermi ételek, készételek és édességek csillapítják azonnal az éhünket, miközben sokkal több savat juttatnak a testünkbe, mint amennyit az fel tud dolgozni.

Azt, hogy egy élelmiszer savas vagy bázikus hatású-e, nem az íze határozza meg, hanem a végtermék, amely az anyagcsere útján történő feldolgozása után visszamarad. így például savanyú ízű gyümölcsök is lehetnek bázikus hatásúak, ahogy a citrom, míg a mézédes üdítőitalok savképző hatásúak.

edes-cukraszati-termekek

Édes kísértés, mely savas hatású. A test azonban kis mennyiségben még elviseli a cukrot, így az édesszájúaknak nem kell teljesen lemondaniuk a pralinéról és társairól.

Kőkorszaki elődeink nem dúskáltak sem a sajtban, sem a cukorban, sem a fehér lisztben vagy a zsírban. .Állatokat sem ejtettek el minden nap, tehát a hús kisebb szerepet játszott a táplálkozásukban. Ehelyett elsősorban magvakkal, dióval, mogyoróval, gombákkal, gyümölcsökkel, gyökerekkel és a növények más részeivel táplálkoztak.

dio
Dió

Ennek ellenére túl sok savképző élelmiszert fogyasztunk. Itt elsősorban a szénhidrátokban és fehérjékben gazdag élelmiszereket kell megemlíteni, tehát a fehér lisztből készült termékeket, a cukrot tartalmazó élelmiszereket és a húst. Ugyanakkor rendszerint túl kevés bázisképző zöldséget és gyümölcsöt eszünk. A következmény: a savbázis háztartás kibillen az egyensúlyból – a savasság irányába.

Ivási szokások: gyakran túl kevés folyadék és túl „savas” italok

Étkezési szokásainkhoz hasonlóan alakulnak ivási szokásaink is: egyre inkább eltávolodtunk a természetes ivási magatartástól. Elsősorban a víz és a gyógyteák alkalmasak – legalább napi másfél-két liter! Ez azért is nagyon fontos, hogy a vesék ki tudják mosni az anyagcsere melléktermékeit.

Különbség van fehérje és fehérje között

Jóllakottságérzetet okozó köretként együnk héjában főtt burgonyát fényezett rizs vagy fehér lisztből készült tészta helyett: ilyen egyszerűen javíthatjuk a bázismérleget.

A második világháború után drasztikusan megváltozott az emberek táplálkozása, mert a nagyüzemi állattartásnak köszönhetően jelentősen olcsóbb lett a hús. Ezen kívül a szűkös háborús idők után a jólét jelének számított, ha nemcsak vasárnap, hanem minden nap volt egy szelet hús az ember tányérján. Ebből fejlődött ki a klasszikus mai ebéd: egy nagy adag hús szósszal, sok szénhidrátban gazdag köret – és egy kevés zöldség és saláta.

Ételtervezés kontra természet

A táplálék ipari feldolgozása is hozzájárul a túl savasodáshoz. A modern ételdesign azonban még ennél is tovább megy: olyan élelmiszereket kreálnak, melyek azelőtt nem léteztek – a reklámokkal keltik fel az igényt a fogyasztóban az ilyen termékek iránt: a fehérjéket, szénhidrátokat és zsírokat megőrlik, kisajtolják vagy felhabosítják, színezik és kémiai ízfokozó és tartósítószerekkel látják el. Savképzők rejlenek az édes ízesítőanyagok mögött!.

A nehezen megítélhető összetevők mellett a fogyasztót egy másik veszély is fenyegeti, amelyet gyakran nem is érzékel: annyira hozzászokik az erősen feldolgozott élelmiszerek intenzív ízéhez, hogy megváltozik az ízlelése. Aki azután át szeretne állni, illetve át kell állnia természetes élelmiszerekből álló egészségesebb kosztra, annak kezdetben gyakran nem ízlenek ezek az élelmiszerek!

Lóránt Szentgyörgyváry

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.