A kezdetek -A fürdőkultúra rövid története
A kőkorszaki kezdet
Már az őskorban kezdett kialakulni a fürdőkultúra. Történészek bebizonyították, hogy az emberiség már a kőkorban ismerte a száraz, valamint a nedves levegőjű izzasztófürdőket. Erre a célra barlangokat vagy ágakkal letakart árkokat használtak. A kőkorszaki ember tűzzel hevítette fel a köveket és ezzel fűtötte be az izzasztófürdőt. Ez a módszer terjedt el a világ északi részén, Ázsiától – ahonnan valószínűleg ered – Amerikáig. Az észak-amerikai indián törzseknél is felfedezték a használatát.
A hammamról mindenkinek
A hammam a nyugalom és a mély gondolkodás szigete volt. A fürdő nem csak a tisztálkodásra szolgált, hanem rituális jelentőséggel bírt, hiszen a hívőknek testileg és lelkileg megtisztulva kellett az imán megjelenniük. Ez csakis folyóvízzel történhetett, ezért az úszómedencék, amelyek megtalálhatóak voltak a római fürdőkben, itt fölöslegesnek bizonyultak A muszlimok az ima előtt a mai napig rituális mosakodáson esnek át.
A fürdőház a mecset ideális kiegészítéseként funkcionált. Nem csoda, hogy gyakran a mecsetkomplexum részéhez tartozott.
Az ázsiai fürdő
Ázsia a fürdőkultúra egyik őshazája, innen terjedt el. Egy háztömbből álltak, egy központi tüzelőhellyel és izzó kövekkel. Vízzel teli dézsa és a finn bojtokhoz hasonló lombkötegek álltak rendelkezésre. A forró fürdőt követően télen a hó, nyáron pedig a közeli vizek hűtötték le a szaunázót. Olyan emberek találkoztak a fürdőben, akik hasonló munkát végeztek életük során, mindenki segítette a másikat, így semmilyen hierarchikus kapcsolat nem alakult ki közöttük. A fürdők minden réteg előtt nyitva álltak.
- Kezeljük a hátfájást hideg és meleg eljárással!
- Jacuzzi, szauna és aromaterápia fájdalomcsökkentésre
- Hogyan hat a szaunázás a vérnyomásra?
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Középkori fürdőszoba
Német nyelvterületen a középkorban társadalmi találkozóhelynek számított a fürdőszoba. Itt találkoztak a lelkészek, a polgárok, a fiatal férfiak és nők, de még az utcalányok is a vendégeikkel. Ennek ellenére a fürdés nem volt megszokott tevékenység. A klérus azonban sajátos fürdőkultúrával rendelkezett. Olyan helyiségekkel voltak felszerelve, amelyekben a gőzkabin is megtalálható volt. A nemeseknek is voltak luxusfürdőik, falazott medencével.
A fürdőszoba valószínűleg a keresztes hadjáratok során terjedt el. A keresztes vitézek magukkal hozták a keleti fürdőszokásokat Közép-Európába, és megismertették ezt az itteni lakossággal is. Minden nyilvános fürdőben dolgozott egy fürdető, aki a vendégek kényelméért felelt. Emellett a fürdőző egészségi állapotával is foglalkoznia kellett, hiszen kisebb sebészeti beavatkozásokat is – mint például a foghúzás vagy az érvágás – végre kellett hajtania.
A meztelenséget és a mások előtti fürdést akkoriban nem tiltották. A reformáció és az ellenreformáció keretei között ez a felfogás azonban megváltozott, morálisan elfogadhatatlanná vált. A fürdőkultúrát idővel elhanyagolták és a fürdők eltűntek Ehhez az is hozzájárult, hogy egyre lazább erkölcsök uralkodtak el a fürdőházakban és olyan nemi betegségeket szereztek a vendégek, mint a szifilisz. Az egyház végül kötelességének érezte, hogy gátat szabjon az elharapódzó erkölcstelenségnek.
Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt
Szakmai gyakorlatok és tanulmányok: Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.