Szív- és érrendszeri betegségek

Szívátültetés, ki lehet donor? Mellékhatások

Az első szívátültetést emberen 1967-ben végezték Cape Townban, Dél Amerikában, a Groote Schuur Kórházban egy ötvenöt éves litván származású férfin, akit Louise Washkanskynak hívtak. A műtétet végző sebész dr. Christian Barnard volt, a donor pedig egy huszonhárom éves fiatalember, Denise Durwall, akit autóbaleset ért.

A beavatkozás sikeres volt, sajnos azonban Washkansky úr tizennyolc nappal később tüdőgyulladásban meghalt. Az orvos történelemkövetkező, sikeresen transzplantált betege Philip Blaiberg volt, aki „új” szívével még tizenkilenc hónapot élt. Közben a New Yorki orvos csoport is próbálkozott, az ő páciensük azonban már a műtétet követő hatodik órában meghalt.

Napjainkban az Egyesült Államokban 2000-2500 szív transzplantációt hajtanak végre évente, Kanadában 150-175-öt. (Magyarországon a Magyar Transzplantációs Társaság V. kongresszusának adatai alapján 10-et.)

Túlélési arányok. A jelenlegi tudás és műszerezettség mellett a kétéves túlélési arány 85%, az ötéves pedig meghaladja a 70%-ot.

A szívátültetésre váró betegek kiválasztása

Mivel azonban a szívátültetés még ma is komoly és igen magas rizikójú beavatkozásnak számít, az arra javasolt betegeket mindig gondos mérlegelés alapján választják ki, a várható túlélést tekintve elsőrangú szempontként. Transzplantáció csak abban az esetben jön szóba, ha a beteg saját szíve előreláthatóan tizenkét hónapon belül leáll.

Ki lehet szívdonor?

Európában a szervátültetések hivatalos szerve az Eurotransplant, amely az egyes országokban lejelentett donorok (a szervet adó személy) és recipiensek (a szervet kapó személy) adatait tárolja, és különböző laboratóriumi paraméterek egyezése esetén a szervet a recipienshez (ill. a transzplantációt végző centrumhoz) eljuttatja. Szerveket ugyanis nem lehetséges „csak úgy”, emberből emberbe átültetni, mert az idegen szövetet a szervezet kilöki magából, működésképtelenné teszi, ami a beteg halálát okozza.

Csak bizonyos immunológiai egyezés esetén lehet szó arról, hogy a recipiens új szervet kapjon, és minél szélesebb körből „válogathatunk”, annál nagyobb eséllyel találunk két, egymással kompatibilis egyént. A beültetett szerv megtartásához még ez sem elég az átültetés előtt a recipiens nagy dózisban kap olyan gyógyszereket, amelyek a saját immunrendszerét legyengítik, így lehetővé teszik a szerv megmaradását. Később már kisebb dózisban ugyan, de ezeket a gyógyszereket a recipiensnek egész életén át szednie kell.

Mellékhatások átültetés után!

A mellékhatások korántsem elhanyagolhatóak: hosszú távon az immunszuppresszió (az immunrendszer elnyomása) visszatérő fertőző betegségek, daganatos betegségek, gyorsult ütemű érelmeszesedés kialakulását eredményezheti. Ha azonban a beteg meg tanul ezekkel együtt élni, vigyázni magára, még nagyon sok szép, egészségben eltöltött évet kap ajándékba.

Garancia a beültetés sikerére nincs, mint ahogyan sajnos arra sincs, hogy egy arra rászoruló beteg megkapja a neki megfelelő szervet. Vigaszt jelenthet azonban, hogy az Eurotransplant szigorú kontrollja biztosítja, hogy a szervátültetésekkel ne történhessenek visszaélések, hogy minél több ország adhasson és kaphasson szervet, és hogy a beültetendő szerv haladéktalanul, időveszteség nélkül érjen el a recipienshez. A transzplantációt végző orvos csoport pedig a nap minden órájában, éjjel is összeáll, hogy a működőképes szerv a helyére kerülhessen.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.