Vajon a szívbetegség gyulladásos állapot?
Egy inzulinrezisztenciában szenvedő beteg számára elsődleges fontosságú a PGE2 által okozott gyulladás enyhítése, valamint a vércukorszint stabilizálása. Ennek egyik módja az aszpirin szedése. Az aszpirin csökkenti a PGE2 termelését. Sajnos a jótékony, gyulladásgátló prosztaglandinok termelődését is csökkenti, bár nem olyan gyorsan. A végeredmény egy enyhe gyulladáscsökkentő hatás. Ez, valamint a tény, hogy az aszpirin hígítja a vért, valószínűleg enyhén mérsékli a szívinfarktus kockázatát.
A károsult artériákban létrejött gyulladás valójában olyan jelentőséggel bír, hogy a gyulladás mértékét ma már a rizikó indikátoraként is használják.
Nemrégiben kifejlesztettek egy tesztet, mely a C-reaktív proteinnek nevezett anyag jelenlétét méri: ez a gyulladás fokát tükrözi, és képes arra, hogy már évekkel azelőtt megjósolja szívbetegség kockázatát, hogy a standard diagnosztikai tesztek megtalálnák az elzáródott artériákat. A C-reaktív protein magas szintje megháromszorozza egy személy szívbetegségre való kockázatát. Ráadásul – az atlantai Emory Egyetemen végzett kutatás szerint – az aszpirin csak artériás gyulladás esetén hatásos. A gyulladás enyhítésének sokkal kifinomultabb módszere, mindenféle hátrányos mellékhatás nélkül, az étrendünk megváltoztatása.
Az inzulinrezisztencia étkezéssel való legyőzése
Alapvetően három fő eleme van az inzulinrezisztencia étrend alapú legyőzésének (Figyelmeztetés: a következő irányelvek csakis az inzulinrezisztenciában szenvedőkre vonatkoznak, és nem minősülnek ideális étrendnek a stabil vércukorszinttel rendelkezők számára.)
1. Változtassuk meg a fehérjék és szénhidrátok egyensúlyát minden étkezésben.
Míg a magas szénhidráttartalmú ételek magas vércukor-és inzulinszinthez vezetnek, azáltal, hogy több fehérjével fogyasztjuk őket, stabilizálhatjuk a vérünk glükóz- és inzulinszintjét. Ugyanezt az eredményt érhetjük el, ha el-hagyjuk a cukor és a finomított szénhidrátok fogyasztását, és csak komplex szénhidrátokat tartalmazó, teljes ételeket fogyasztunk.
2. Fogyasszunk több halat és olajos halat, és kevesebb húst, valamint tejterméket.
A célunk a PGE2-k termelődésének csökkentése, azáltal, hogy korlátozzuk a vörös hús és a tejtermékek fogyasztását, miközben növeljük az omega-3 olajok bevitelét – vagy heti háromszori húsevő hal (lazac, tonhal, hering, makréla stb.) fogyasztásával, vagy pedig EPA halolaj táplálék kiegészítő szedésével.
3. Növeljük az antioxidánsok bevitelét.
Az antioxidánsok mindenki számára életfontosságúak -de különösen az inzulinrezisztenciában szenvedők számára fontosak. Az antioxidánsok, mint például az E-vitamin, megvédik a szervezetben lévő esszenciális zsírsavakat, valamint az artériákat a túlzott mennyiségű glükóz (glikáció) által okozott oxidációs károktól. A táplálék kiegészítőként kapható lipoiksav (egy másik antioxidáns) regenerálja a C- és E-vitamint.
Ne feledkezzünk meg a rendszeres aerobik testmozgás – tempós séta, kocogás, biciklizés, úszás, aerobikórák – fontosságáról sem. Az aerobik testmozgásról tudjuk, hogy növeli a szervezet érzékenységét az inzulinnal szemben – vagyis az inzulinrezisztenciától szenvedők számára különösen nagy jelentőségű.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.