Szívbetegség

Az inzulinrezisztencia és a szív

Inzulinrezisztencia – a cukor-tényező

A lakosság kalória bevitele és zsírfogyasztása mind az Egyesült Államokban, mind az Egyesült Királyságban csökken, ám az elhízottság aránya mégis nő! Ennyit arról, hogy a túlzott mértékű kalória vagy zsírfogyasztás okozza a súlynövekedést. Erre az anomáliára azonban magyarázatul szolgál az egyre csökkenő idő, amit testedzésre fordítunk, és a kardiovaszkuláris betegség egyik kiemelkedő jelentőségű, ám kevéssé ismert rizikófaktora, melyről úgy hisszük, hogy ma már a népesség egynegyedét érinti: az inzulinrezisztencia.

A fehér méreg a cukor!
A fehér méreg a cukor!

E szindróma miatt – melyet elsőként Gerald Reaven, a Stanford Egyetem orvosi karának professzora azonosított -minden negyedik ember abnormálisan, az inzulin túltermelésével reagál a szénhidrátok (cukor, gabonafélék, gyümölcs, stb.) fogyasztására. Ez a hormon szállítja a glükózt (a szénhidrátok emésztésének végtermékét) a vérből a test sejtjeihez.

A gond csak az, hogy bizonyos emberek rezisztenssé válnak az inzulinra, vagyis az inzulin nem működik, így a szervezet egyre többet és többet állít elő belőle, hogy csökkentse a vér glükózszintjét. Következésképp a vér glükóz- és inzulinszintje egy szénhidrátot is tartalmazó étkezés után hosszabb ideig magasabb marad. De mi köze ennek a szívbetegséghez?

Az inzulinrezisztencia és a szív

Ahogy a dohányzással oxidánsok jutnak a szervezetbe, melyek károsítják az artériákat, ez történik akkor is, ha túlzott mennyiségű glükóz van a vérben. A folyamatot glikációnak nevezzük, és ma már tudjuk, hogy a felnőttkori cukorbetegségben szenvedő páciensek esetében az egyik fő oka az artériás károsodásnak. Ezeknél a betegeknél az inzulinrezisztencia olyan magas fokú, hogy többé már nem képesek lecsökkenteni a vérük glükóz-szintjét. A vércukorszintjük épp ezért magas marad (ezt az állapotot diabéteszként ismerjük), és a szervezetük sejtjei képtelenek hozzájutni a glükózhoz, ami kimerültséghez vezet.

A glikációs folyamat az, mely a diabéteszben szenvedő betegek szemének, veséjének, idegeinek károsodásához vezet.
A túlzott mennyiségű glükóz a koleszterint és az alapvető zsírsavakat is károsítja, növeli a „rossz” LDL-koleszterin és a trigliceridek mennyiségét (részben az inzulinnak a májra gyakorolt hatása miatt). A vérben található túl sok inzulin gyulladást okoz az artériák falában, és megemeli a vérnyomást. Ezen tényezők a kardiovaszkuláris betegség kockázatának növekedéséhez vezetnek a következők miatt:
A glikációs folyamat az, mely a diabéteszben szenvedő betegek szemének, veséjének, idegeinek károsodásához vezet.
A glikációs folyamat az, mely a diabéteszben szenvedő betegek szemének, veséjének, idegeinek károsodásához vezet.
  •  hipertenzió (a magas vérnyomással küzdő betegek fele inzulin rezisztens);
  • rossz koleszterin-státusz és megemelkedett trigliceridszint;
  • megnövekedett fibrinogénszint;
  • megemelkedett húgysavszint (összefüggésben áll a köszvénnyel).

A hiperinzulinémia (túl sok inzulin a vérben) valószínűleg azáltal járul hozzá leginkább a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához, hogy a szervezetet az alapvető zsírsavak átalakítására készteti, méghozzá a rossz fajta prosztaglandinokká, mely aztán inzulinrezisztenciában.

Az ilyen megváltozott metabolizmusú emberek számára még rosszabb a finomított ételeket, cukrot, élénkítő szereket (például kávét, teát) tartalmazó étrend, illetve a stresszben bővelkedő életforma. Valójában a túlzott mennyiségű inzulin a mellékvesekéreg hormonjainak egyensúlyát is megváltoztatja a szervezetben, ami tovább fokozza a stresszes reakciókat.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.