Veszélyes vagy biztonságos

Inhalátor – hogyan használjuk?

Sok millió ember szenved asztmában – a légutak krónikus gyulladásában, amely légszomj rohamokat okozhat – vagy más súlyos légzési rendellenességben. Az ő esetükben az inhalátor szó szerint életet ment, mivel a légutak nyitva tartásával vagy az elzáródott hörgők megnyitásával 5-10 perc alatt helyreállítja a légzést.

Hogyan használjuk?

Az asztmaellenes gyógyszereket két csoportba sorolják: gyulladáscsökkentők (ezek a roham valószínűségét csökkentik és rendszeres alkal­mazást igényelnek), hörgőtágítók, amelyek a kialakult rohamot szüntetik meg vagy eny­hítik. Az inhalátorok mindkét típus bevitelére alkalmasak, gyors hatást biztosítanak, és kicsi a mellékhatások valószínűsége. A hörgő­tágítók túlzásba vitt használata azonban egyes esetekben súlyosabbá teheti az asztmát.

A jó eredmény eléréséhez az inhalátort előírásszerűen kell használni. Rendkívül fon­tos, hogy a permetet éppen a belégzés kezde­tekor nyomjuk ki a tartályból, máskülönben csak egy része jut el a tüdőbe. A spacer nevű kiegészítő használatával a gyógyszer hatéko­nyabban juttatható be, és kisebb hányada tapad meg a szájban és a torokban. Ez a mű­anyag cső vagy tartály csökkenti a szájpenész (kortikoszteroidok mellékhatásaként fellépő, élesztőgomba okozta fertőzés) kialakulásának kockázatát is. Szteroid inhalálásánál ajánlatos mindenkinek spacert használni. Az eszközt minden használat után ki kell mosni.

Minél kevesebb gyógyszer marad az inha­látorban, annál nehezebb a megfelelő adagot kipermetezni. Ezért célszerű kiszámolni, hány adagra elegendő szer van az inhalátor gyógyszert tartalmazó hengerében, és számon tartani a felhasznált adagokat. Ha az aeroszo­los inhalátort néhány napig nem használjuk, lehet, hogy az első megnyomás csupán „fel­tölti”, és csak a második pumpáláskor fogja kipermetezni a megfelelő gyógyszeradagot.

A szakorvosok által asztmások részére fel­írt inhalátorok használatával összefüggésben nem fordulnak elő szívpanaszok. Az allergiás jellegű rohamokban használt adrenalin-tartalmú inhalálok viszont okozhatnak szív­es érrendszeri panaszokat, ilyen esetekben azonban amúgy is orvosi beavatkozásra, ill. felügyeletre van szükség. Inhalálókészülék használatakor tartsuk be az alábbiakat.

  • Használat előtt alaposan rázzuk fel.
  • Használat előtt próbaképpen nyomjunk ki egy adagot a levegőbe.
  • Bepermetezés előtt fújjuk ki a levegőt.
  • Tartsuk a csutorát 3-5 cm-re a szánktól (vagy ha spacert használunk, vegyük be a csőrét a szánkba), majd nyomjuk le az adagolópumpát, és lassan lélegezzünk be 5-10 másodpercen át.
  • Tartsuk vissza a lélegzetünket mintegy 10 másodpercig, majd lassan lélegezzünk ki.
  • Várjunk egy percig az újabb belégzés előtt.
  • Az inhalátor használata után mossunk fogat vagy öblítsük ki a szánkat, és köpjük ki a vizet, hogy megakadályozzuk a száj-penész kialakulását.

A távlatok.

Az inhalátorok rendszerint fluórozott szénhidrogéneket (CFC) tartalmaznak vivőgázként, amelyekről bebizonyosodott, hogy elvékonyítják az ózonréteget. Újabban olyan készülékek fejlesztését kezdték meg, amelyek vagy „ózonbarát” hidrofluor-alkánokat használnak, vagy száraz porral, vivőgáz nélkül működnek.

Lóránt Szentgyörgyváry

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.