• röntgen

Kockázati tényezők röntgenvizsgálat esetén

Az igazság az, hogy a röntgensugárzásból egészen csekély dózis is fokozhatja – ha csak elhanyagolhatóan kis mértékben is – a rák kockázatát, ám ha visszautasítja a szükséges röntgenvizsgálatot, az szinte biztosan jobban veszélyezteti egészségét. Nézze inkább így: statisztikai szempontból a napi munkába járás jóval több veszélyt jelent, mint az a kis sugárzás a röntgenvizsgálat alatt.

Jelentősen növeli a röntgenvizsgálat a rák kockázatát?

NEM Ha csak ritkán végez­nek Önön diagnosztikai célú röntgenvizsgálatot, akkor az a kicsiny sugárdózis nem okoz­hat gondot, jóllehet gyerme­kek és várandós nők eseté­ben még ezt is jobb elkerülni.

Ha három helyen is eltört a karja, nyilván nem azon fog gondolkozni, hogy a kórházi röntgenkészülék rákot okoz­hat-e. Ám a gondolat mégis­csak belopózhat a tudatába – főleg ha már 11 felvételt ké­szítettek különböző szögekből. De az igazat megvallva a „ru­tinszerű” fogorvosi röntgenezés sem tűnik annyira rutin­szerűnek, amikor a technikus nehéz ólomkötényt ad Önre, majd elhagyja a helyiséget, mielőtt Önre zúdítaná az elekt­ronokat. Mi a helyzet tehát az ilyen esetekben?

Van ok az aggodalomra?

Nos, az attól függ, mennyire szeret aggódni. A röntgensugarak valóban képesek mutációkat okozni a sejtekben és ezzel rákot elő­idézni, ám ennek csekély a kockázata. Hogy mennyire csekély? Brit kutatók 15 or­szág kutatási adatait elemezve a következő megállapításra ju­tottak: annak kockázata, hogy egy brit polgárban 75 éves ko­ráig kifejezetten a diagnoszti­kus céllal végzett röntgensu­gárzás miatt rákos betegség alakuljon ki, 0,6 százalék, va­gyis évente országszerte mint­egy 700-an betegednek meg rákban a röntgenvizsgálatok miatt.

Az Egyesült Államok­ban ugyanez az arány 0,9 szá­zalék. (Ha már itt tartunk, az így kialakuló leggyakoribb rosszindulatú daganatok a fehérvérűség, a húgyhólyag-, az emlő- és a vastagbélrák.) Más szóval, a röntgenvizsgálat sokkal kevesebb rákos dagana­tot okoz, mint a dohányzás, a helytelen táplálkozás, a napo­zás és az örökletes hajlamok.

A röntgenvizsgálatokkal járó kockázat természetesen attól is függ, milyen típusú vizsgálatot végeznek és hányszor. Bizo­nyos vizsgálatok során jóval nagyobb a sugárdózis, mint mások alatt. így a mellkasról számítógépes axiális tomográ-fos felvétel (CT vagy CAT) ké­szítésekor 10 millisievert (mSv) sugárzás éri – vagyis annyi, amennyi természetes körülmé­nyek között nagyjából 3 év alatt -, mammogram készítése­kor viszont csak 0,7-1,0 mSv, ami háromhavi dózisnak felel meg. Fogorvosi röntgen esetén ennél is kevesebb sugárzás éri – hozzávetőlegesen annyi, mintha 9 órát utazna egy 9000 méter magasan szálló repülőgépben.

Ártalmas lehet a röntgenvizsgálat a csecsemőkre és a kisgyermekekre?

Szakemberek megálla­pították, hogy azoknak a kis­mamáknak, akiken röntgen­vizsgálatot végeznek, nagyobb valószínűséggel lesznek túl kis súlyú vagy fejlődési rendelle­nességgel világra jövő gyerme­keik. Egy közelmúltban meg­jelent izraeli közlemény szerint a gyermekkorukban CT-n át­esett embereknek valamivel nagyobb a kockázatuk arra, hogy felnőttként rákban hal­janak meg, mint azoknak, akiken nem végeztek CT-t.

Minimalizálja a kockázatot

Ha röntgenvizsgálatra küldik, arra valószínűleg tényleg szükség van – ne rágódjon hát a sugár­zás jelentette kockázat miatt, kivéve ha élete során már eddig is szokatlanul nagy mennyisé­gű röntgensugárzás érte, ha munkája révén sugárzásnak volt kitéve, vagy ha orvosa szerint az aggodalomra ad okot. Ám ha tovább kívánja csökkenteni a röntgensugárzással járó amúgy is kis kockázatot, fogadja meg az alábbi tanácsokat.

• Ha csak lehet, CT-felvétel helyett inkább MRI-t kérjen.
• Nagyon gondolja meg, hogy ha állapotos, vagy gyermeke 10 éven aluli, valóban szük­ség van-e röntgenvizsgálatra.
• Fontolja meg (ha a körülmények lehetővé teszik), hogy vállalja-e a mellkas, a nyaki gerinc, a medence vagy a csípő röntgen­vizsgálatát vagy CT-jét. Ilyenkor ugyanis az egyéb vizsgálati módszerekhez képest nagyobb sugárdózis éri az olyan, sugárzás­ra érzékenyebb szerveket, mint az emlő vagy a húgyhólyag.
• Kerülje a báriumos kontrasztanyaggal vég­zett vizsgálatokat.
• Ha Ön nő, kérdezze meg orvosától, nem kellene-e megvizsgálni Önben az emlőrákra hajlamosító BRCA1 és BRCA2 gének jelenlétét. Azt is tudja meg, hogy az ered­mények alapján milyen mammográfiás lehetőségei vannak. A tudományos meg­figyelések szerint úgy tűnik, hogy azon nők esetében, akikben megtalálhatók ezek a gének, sokkal nagyobb kockázatot jelent a mammográfos vizsgálat sugárterhelése, ezért esetükben fontolóra kell venni alter­natívaként az MRI-t is.

Végül pedig, fogorvosi röntgenvizsgálatra csak 2-3 évenként lehet szüksége, ha nincse­nek súlyos fogászati problémái, figyelmeztet az Amerikai Fogászati Szövetség. Fogorvosa kellő felvilágosítást adhat, milyen gyakoriság­gal érdemes ilyen felvételeket készíteni ahhoz, hogy elejét vehessék a fogászati problémák­nak, ugyanakkor a daganatok miatt se kelljen aggódnia.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.