Röntgenvizsgálat mennyire káros?
Wilhelm Röntgen német fizikus több mint száz éve fedezte fel a róla elnevezett sugárzást, amely forradalmasította az orvostudományt, lehetőséget adva különböző diagnosztikai célú vizsgálatokra. Némi aggodalomra adhatnak okot azok a jelentések, amelyek szerint összefüggés mutatható ki a röntgensugárzásnak való kitettség és a rákos daganatok gyakorisága között, az orvosok azonban azt mondják, a megfelelő óvintézkedések betartása esetén nincs mitől tartani.
Miről is van szó?
A röntgenvizsgálat során a sugarak áthatolnak a test szövetein, majd egy különlegesen érzékeny filmen fogják fel őket. Ha testünk belsejében valami – a leggyakrabban egy csont – a sugárzás útjában áll, annak képe megjelenik a filmen. Az így készült felvétel többféle célt szolgálhat, a tüdőgyulladás kimutatásától kezdve egészen annak megállapításáig, hogy van-e szükség fémszegecsekre egy törött csont rögzítéséhez. A sugárzást elnyelő, szájon át, beöntés vagy injekció formájában beadott kontrasztanyag alkalmazásával a röntgenvizsgálat a patkóbélben kialakult daganat vagy, mondjuk, a nyaki verőérszűkület kimutatására is alkalmas.
A röntgenvizsgálat során alkalmazott sugárzás általában igen csekély mennyiségű. Az elmúlt 50 évben a fejlesztéseknek köszönhetően az átlagos sugárdózis csaknem 90%-kal csökkent. 1930-ban pl. egy mellkasröntgen során a testet 160 millirad (mrad) sugárterhelés érte; ma már ugyanez a vizsgálat kevesebb mint 20 mrad terhelést okoz. A szakértők szerint még egyszeri 5000 mrad sugárterhelésnek sincs káros hatása.
A baj csak az, hogy a sugárterhelés hatásai összeadódnak, és életünkben korántsem csak a röntgenvizsgálatok során ér bennünket ionizáló sugárzás. A földből, a légkörből, a saját testünkből és a világűrből évente mintegy 360 mrad-nyi sugárzás éri szervezetünket. A terhelésnek csupán 15-20%-a származik mesterséges forrásokból, pl. röntgenvizsgálatból vagy radioterápiából. A sugárzás olyan genetikai változásokat idézhet elő a sejtjeinkben, amelyek rákos daganatok kifejlődéséhez vezetnek. Készítsünk feljegyzést a rólunk készített röntgenvizsgálatokról, és arról, hogy hol tárolják ezeket a felvételeket.
A sugárterhelés csökkentése
Szerencsére az orvosok tisztában vannak a túlzott sugárterhelés veszélyeivel, így nem vetik alá pácienseiket szükségtelen röntgenvizsgálatoknak. A számítógépes tomográfia (CT) és az átvilágítás szintén röntgensugarakkal, míg a mágnesesrezonancia-vizsgálat (MRI) és az ultrahangos vizsgálat nem ionizáló sugarakkal történik, ezért nem is okoz a röntgensugárzáshoz hasonló elváltozásokat. Az új digitális röntgenrendszerekkel végzett vizsgálatok kisebb sugárterheléssel járnak, mivel általában ezeket nem kell megismételni.
Noha tanácsos mérsékelni a röntgensugár-terhelést, nem árt megfelelő szempontból kezelni a kérdést. Mivel viszonylag csekély kockázatról van szó, valószínű, hogy e hátrányt messze felülmúlják az orvosi vagy fogorvosi röntgenvizsgálat kínálta előnyök.
Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt
Szakmai gyakorlatok és tanulmányok: Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.