A csontritkulás okai és tünetei, kockázatai tényezők
Csontritkulás a nyugati világ iparilag fejlett országaiban a leggyakrabban azoknál a nőknél fordul elő, akik túl vannak a változás korán. Az ebben a betegségben szenvedők kétharmada-háromnegyede 65 év feletti nő. A másik nem is felzárkózóban van: két évtizede az érintetteknek csupán 20 százaléka volt férfi, mára azonban ez az arány 30 százalékra nőtt.
Mivel főleg idősebb nőknél mutatták ki, a kutatók azt feltételezték, hogy a női nemi hormon, az ösztrogén csökkent termelése állhat a betegség hátterében, mely különösen a változás kora után jellemző. Az ösztrogénhiány ugyanis a csontok kalciumvesztéséhez vezet.
Bár az ösztrogén valóban fontos tényező, nem az egyetlen. Ha ez lenne a helyzet, minden olyan nőnél jelentkezne a probléma, aki már átesett a menopauzán. A korábbi elképzelésekkel szemben tehát napjainkban már nem hormonpótlással (azaz szintetikus ösztrogén vagy progeszteron szedésével) kezelik és előzik meg a bajt.
Az ösztrogénhiány mellett a másik lényeges kockázati tényező a mozgáshiány. Minél kevesebbet mozog valaki, annál jobban csökken a csontsűrűsége. Ez magyarázza azt, miért törékenyek a csontjai azoknak, akik valamilyen betegség miatt hosszas ágyban fekvésre kényszerülnek.
A harmadik fontos rizikófaktor a tartós kalcium- és D-vitamin-hiány, az erős csontoknak ugyanis mindkettőre szükségük van. Minél magasabb egy fiatal felnőtt csontsűrűsége, annál kisebb a csontritkulás kialakulásának valószínűsége időskorban. Ezért egy életen át gondoskodni kell a megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitelről.
- Csontritkulás és szédülés, D-vitamin és oszteopénia
- Csontritkulás elleni gyógyszerek
- Hátfájás: szedjünk étrendkiegészítőket?
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Mindezeken felül az öröklődés is szerepet játszik. Ha valakinek közeli rokona – szülője vagy testvére – csontritkulásban szenved, nagyobb a veszélye annak, hogy maga is a betegség áldozata lesz.
Egyes gyógyszerek, illetve betegségek szintén kiválthatják a problémát, amennyiben hozzájárulnak a csontok kalciumvesztéséhez. Példa erre néhány epilepszia elleni szer és kortizonkészítmény, valamint a pajzsmirigyvagy a mellékpajzsmirigy túlműködése. Ilyenkor másodlagos oszteoporózis-ról beszélünk, amikor a betegséget előidéző ok ismert, kezelhető. A korral járó csontritkulás viszont elsődleges betegség: bár tisztában vagyunk a kockázati tényezőkkel, nincs olyan kiváltó ok, amelyet célzottan kezelni lehetne.
Lehetséges tünetek
A csontritkulás gyakran tünetmentes, a páciens nem is tud betegségéről. Rendszerint véletlenül derül rá fény, például ha valamilyen egyéb okból röntgenfelvételt készítenek, amelyen kimutatható a ritkább csontszerkezet. Az orvos ilyenkor további vizsgálatokat ír elő.
Van azonban arra is példa, hogy az érintett csontokban, illetve a környező izmokban fájdalom lép fel. Ez különösen a mellkasi és ágyéki gerincoszlopra jellemző. A fájdalom a csontritkulás okozta csonttörés első jele is lehet. Meglepő módon akár a csigolyák is eltörhetnek anélkül, hogy a betegnek panaszai lennének. Ezekről a törésekről gyakran csak akkor szerzünk tudomást, ha a csigolyák összeroppannak. Mivel ez jobbára a csigolyák elülső részét érinti, nem a hátsó peremét, kialakul a jellegzetes hajlott hát.
A csontritkulás gyakran úgy válik nyilvánvalóvá, hogy egy esés után eltörik a combnyak, azaz a combcsontnak közvetlenül a medencéhez ízesülő része. Aki ebben a betegségben szenved, akkor is könnyen eltörheti valamijét, ha olyasmit tesz, ami az egészséges embernek nem jelent gondot, a megritkult csont ugyanis nem bírja a terhelést: ilyen lehet akár egy nehéz bevásárlószatyor cipelése is. Ilyenkor keressük fel az orvost, mert csontsűrűségmérésre van szükség.
A duciság előnye
A nagyon vékony nők körében gyakoribb a csontritkulás, mint normális testtömegű vagy túlsúlyos társaiknál. Ebből a szempontból a 26-28-as BMI az optimális, holott a szakemberek már a 25-ös érték felett csóválják a fejüket. Ha semmilyen szív-ér rendszeri kockázati tényezővel (például magas vérnyomással vagy vérzsírértékekkel) nem kell számolni, semmi sem szól az ellen, hogy az idősebb nők az ideális testtömegüket 3-5 kilóval meghaladják. A csontritkulás elsősorban az idős nőket érinti. Emiatt alakul ki az úgynevezett „púp” is
Kórisme – diagnózis
A csontritkulás gyanúja leggyakrabban akkor merül fel, amikor egy röntgenfelvételen szembetűnik a csontok sűrűségének csökkenése. A végleges diagnózist azonban csak csontsűrűségméréssel (oszteoclenziometriával) lehet felállítani. A betegnek le kell vetkőznie, és egy készülék alá kell feküdnie, amely röntgensugarak – ritkábban ultrahang – segítségével letapogatja a csontozatot. Akkor érdemes a mérést elvégezni, ha csontritkulásra utaló jelek mutatkoznak, törés fordul elő, vagy kockázati tényezők állnak fenn. Esetenként az ortopéd orvos vagy a nőgyógyász javasolja a vizsgálatot.
Vérvizsgálattal nem lehet megállapítani a csontritkulást, mert az így mért értékek nem mutatják ki a csontvesztést. Ennek ellenére a szakemberek gyakran javasolják a vér kalcium- és D-vitamin-koncentrációjának ellenőrzését, mert ezek utalhatnak az esetleges hiányállapotra. A vérkép a pajzsmirigy és a mellékvese túlműködését vagy egy esetleges vesebetegséget is kimutathat, amelyek másodlagos csontritkuláshoz vezethetnek. A kezeléshez is szükség van vérvizsgálatra, mert erősen beszűkült veseműködés esetén nem szedhetők a csontritkulás elleni orvosságok.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.