Csontritkulás (osteoporosis) kialakulása, kezelése
A csontritkulást az orvosi szakirodalomban a „néma járvány” jelzővel illetik, jogosan. A tünetek a betegség kialakulásának késői szakaszában jelentkeznek, de ekkor már súlyosak (csonttörések). Az élettartam növekedésével a betegek számának jelentős növekedése várható a következő évtizedekben.
Korunkban az osteoporosis a lakosság Denzitomezria (csontsűrűség-mérés) 10%-ában fordul elő, de az életkor növekedésével ez emelkedik (pl. ötven év felett már 30%). A betegség nőkben nagyobb számban fordul elő, azonban az utóbbi évek vizsgálatai rámutattak arra, hogy a férfiak körében sem ritka megbetegedés.
Mi is pontosan ez a betegség?
A betegség lényege, hogy a csont tömegének megkisebbedése miatt a csontok terhelési szilárdsága csökken. Ez azt eredményezi, hogy kis erőbehatásra is csonttörés léphet fel. Csontritkulás szempontjából különösen veszélyeztetett területek a gerinc, a csípő és az alkar.
Általánosságban elmondható, hogy minden harmadik 60 év feletti nőnek legalább egy összeroppant csigolyája van. A betegség népegészségügyi jelentőségét a betegek nagy száma, a kivizsgálás és kezelés magas költségei, a törések után gyakran kialakuló életminőség-romlás, rokkantság és esetleg halál magyarázza.
Vannak-e előjelek?
A nőknél a változás kora után indul meg a csonttömeg csökkenése, míg férfiaknál lassabban kialakuló, egyenletes csonttömeg csökkenéssel kell számolni. Amikor a csonttömeg csökkenés elér egy kritikus értéket, bekövetkeznek a törések. Láthatjuk tehát, hogy milyen fontos a csúcs csonttömeg nagysága és a csökkenés üteme. Mindkét tényezőt tudjuk befolyásolni.
Hogyan előzhetjük meg a csontritkulást?
A csontritkulást csak hosszú távon tudjuk megelőzni. A megelőzésnek itt is három szintje van. Az elsődleges megelőzés a legfontosabb. A célja a csúcs csonttömeg lehető legmagasabb értékének elérése, későbbi életkorokban pedig a csontvesztés mértékének mérséklése. Ezt a munkát nem lehet elég korán kezdeni. A méhen belüli élettől kezdve, majd a fejlődés időszakában is megfelelő kalcium és D-vitamin biztosítása szükséges a szervezet számára.
- Csontritkulás és szédülés, D-vitamin és oszteopénia
- Csontritkulás elleni gyógyszerek
- Hátfájás: szedjünk étrendkiegészítőket?
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A kalcium mellett a D-vitamin a kalcium felszívódását és csontba történő beépülését szolgálja. Gyermek- és fiatal felnőttkorban 400-800 NE, idős korban, napfénytől elzártan élő, lakáshoz kötött embernél 800 NE a napi szükséglet. A csontok terhelése testmozgás, rendszeres torna révén a csontképzés legfőbb mechanikai serkentője.
Fontos a sportolás!
Klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a rendszeres, napi 30-40 perces testmozgás a csonttömeg csökkenést gátolja. A dohányzás és az alkoholfogyasztás káros hatása a csontrendszerre vonatkozóan is bizonyított, ezért mindenképpen kerüljük. Vannak gyógyszerek is, amelyek csökkentik a csonttömeget. .Ha valamilyen betegség miatt kell szedni a betegnek (pl. kortikoszteroidokat), akkor a lehető legkisebb dózist kell alkalmaznunk.
Szűrővizsgálatokkal megelőzhető a csontritkulás?
A másodlagos megelőzés a betegség korai felismerését jelenti szűrővizsgálat révén. Vannak úgynevezett rizikótényezők, melyek fokozott hajlamot jelentenek a betegségre (öröklött hajlam, korai menopauza, csontanyagcserét befolyásoló egyéb betegség stb.) A rizikótényezővel rendelkező egyéneket ki kell vizsgálni.
Ma már rendelkezésre állnak olyan korszerű módszerek, melyek lehetővé teszik a csonttömeg pontos mérését (csontsűrűségmérés), valamint a csontbontás és – építés ütemének megítélését (laboratóriumi módszerek). A betegek döntő többsége a menopauzába jutott nők közül kerül ki. A megfelelő leletek alapján választja ki a szakorvos az adott esetben várhatóan legeredményesebb kezelést, melyet szakmai szabályok határoznak meg. Korszerű gyógyszerek állnak rendelkezésre, melyekkel a csonttömeg csökkenés leállítható, illetve az új csont felépítése elősegíthető.
Mit tehetünk kialakult csontritkulás esetén?
A harmadlagos megelőzés a már kialakult csontritkulás esetén a betegség fő szövődményének, a töréseknek az elkerülése, illetve a további csonttömeg csökkenés lassítása. A gyógyszeres kezelés folytatása alapvetően fontos. Csak többéves folyamatos kezelés mellett várható eredmény. A kezelés hatásosságát 1-1,5 évente végzett csontsűrűségméréssel ellenőrizzük.
A törések általában esések után alakulnak ki. Idős korban igen sok oka lehet az elesésnek. Pl. betegség: ingadozó magas vérnyomás, látásromlás, agyi vérkeringési zavar, epilepszia stb. A lakásban is számos forrása van a balesetnek: csúszós szőnyeg, telefonzsinór, rossz világítás stb.
Ezek megszüntetése alapvető fontosságú. Fokozhatjuk a járásbiztonságot támbot, járókeret használatával. További új lehetőség a csípővédő nadrág viselése, mely a legveszélyesebb csípőtáji törések megelőzésének hatékony eszköze. Az esések elkerülése a csonttörések megelőzésének legfontosabb módja.
Az osteoporosisos beteg gyógytornájának fő szempontjai
- erős harmonikus izomkorzett (fűző) kialakítása a törések megelőzése érdekében,
- a medence helyes beállítása,
- az élettani gerinchajlatok beállítása,
- a gerinc tehermentesítése,
- légzőgyakorlatok a gazdaságos légzés elsajátítására,
- egyensúly- és koordinációs gyakorlatok az elesés kivédésére,
- a nyak-, váll- és mellizmok lazítása, nyújtása,
- a lapockazáróizmok, farizmok és a hasizom erősítése,
- az állóképesség javítására ajánlható a tempós gyaloglás, lépcsőn járás, de a tánc, sífutás és az aerobik is kedvező hatású.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.