• immunrendszer
• öregedés

Az immunitás és az öregség – hogyan maradjunk egészségesek időskorban?

Nyolcvan év. NYOLCVAN. 80. LXXX. A szám ugyanaz, akárhogy is írjuk, de a jelentése mára megváltozott. Egyes kutatók még zsenge ifjúnak tar­tanak valakit ennyi idős korában. Persze az ifjú talán költői túlzás, de lehet, hogy már nem sokáig. A tudomány ígéretes eredményeinek köszönhetően a nyolcvan év rövidesen talán az élet derekának lesz tekinthető.

És most nem a híres spanyol konkvisztádor, Jüan Poncé de León (1460-1521) álmairól van szó, aki az örök ifjúság forrását kereste az amerikai földrészen.

Többéves kutatómunka után olyan, hosszú életű élesztőgombatörzseket ta­lált, amelyeknek köze lehet az emberi élet időtartamának titkához is. Bár az élesztő evolúciós szempontból jóval ősibb élőlény, rendelkezik egy SIR2 nevű fehérjével. Ez az emberben is termelődik, és állítólag gátolja az idősödés folya­matát. Egy másik megállapítás szerint a kalóriaszegény étrend megnöveli az élet­tartamot. Ebben a folyamatban is szerepe van a SIR2-nek.

A szabad gyökök olyan mole­kulák, amelyek a különböző anyagcsere-folyamatok során elvesztettek egy elektront. Ennek visszaszerzése érdekében, amikor csak tehetik, elektronokat szívnak el más molekuláktól. A támadásoknak áldozatul eső molekulák károsodnak, és maguk is szabad gyökökké válnak. A sejteket érő „szabadgyök-offenzívák” hatása összeadódik, következésképpen idővel az immunrendszer egyre kevésbé reagál a betegségekre és fertőzésekre.

„Ha ugyanaz a mechanizmus működik az emberben mint az élesztőben, el­képzelhető, hogy ki tudjuk fejleszteni azokat a gyógyszereket, amelyek biztosítják a kalóriamegvonás pozitív hatásait – állítja dr. Guarente. – Ez egy roppant iz­galmas lehetőség.”

Az a kilátás, hogy egyetlen tabletta szedésével garantálható a hosszú, egész­séges élet, igazán csábító. Bárcsak ez ilyen egyszerű lenne. „Soha nem lesz olyan készítmény, amely helyettesíteni tudná a felelős gondolkodást – figyelmeztet dr. Guarente. – Nekünk is meg kell tennünk mindent ahhoz, hogy egy effajta gyógyszer előnyei érvényre jussanak.” Szerencsére sohasem túl késő elkezdeni.

A belső óra

„Ha tudtam volna, hogy ilyen sokáig fogok élni, jobban vigyáztam volna magamra.” – Eubie Blake (amerikai dzsesszzenész, 1887-1983)

A tudósok szerint az öregedés során túlnyomórészt annak a belső órának a hatása érvényesül, amely velünk születik. Senki sem él örökké, ám az idősödés folya­mata számos módon kontrollálható.

Nem csak a szakértők tanulmányaiból tudjuk, hogy idővel a szervezet el­használódik. Az energiaszint csökken, akárcsak az izmok tónusa és ereje. Hastájékon zsírréteg rakódik le, a haj elvékonyodik, a csontok meggyengülnek, a bőr megereszkedik és ráncos lesz, a memória tompul.

Egy másik, szintén széles körben elterjedt elmélet alapján a glikoziláció nevű folyamat hatására a glükóz (szőlő­cukor) a fehérjék aminosavaihoz kötődik, megváltoztatva a fehérjék szerkezetét és működését. Ennek eredményeként többek között merevebbek lesznek az erek falai és a kötőszövetek.

Az emberek általában abból a feltételezésből indulnak ki, hogy az öregedés lefolyásának sebessége öröklött tényezőktől, vagyis a génektől függ. Úgy érzik, hogy szüleikhez, nagyszüleikhez hasonlóan erre a sorsra vannak kárhoztatva. Ha szerencsésebbek, talán más ősök jutottak volna nekik – olyanok, akik erősebb, a károsodásoknak jobban ellenálló génekkel bírnak. Milyen könnyű kifogás!

„Noha a genetikai állomány szerepe nem becsülhető le, sokkal több tényező határozza meg az élet minőségét és hosszát, mint pusztán a jó gének – szögezi le dr. Róbert Butler, a New York-i Nemzetközi Élettartam-kutató Központ vezérigazgatója. Tegyük fel, hogy valaki genetikai állománya alapján 110 évig él­hetne, de dohányzik, iszik, mértéktelenül eszik, túl sokat tartózkodik a napon, valamint felesleges dolgokon aggódik, és így stresszeli a szervezetét. Ebben az esetben jócskán csökken az esélye, hogy megéri ezt a kort.”

„Ráadásul egyeseket jóval kevésbé védenek az élettartamot befolyásoló gének – teszi hozzá dr. Butler. – Megfelelő egészséges életmóddal azonban segíthetik a génjeiket.”

Dr. John W. Rowe és dr. Róbert L. Kahn, akik részt vettek a chicagói MacArthur Alapítvány Sikeres Öregedést Kutató Hálózatának tízéves vizsgálatában, az eredmények alapján könyvet írtak tapasztalataikról:

Tartsa formában az immunrendszerét

„Összességében az, hogy mennyire szépen öregszik valaki, nagymértékben függ attól, hogy milyen keményen dolgozott ezen élete során” – idézet dr. Rowe és dr. Kaim Sikeres öregedés című munkájából

Az ENSZ Népesedési Alapjának tanulmánya szerint tíz éven belül több mint egy­milliárdan a hatvan év felettiek korosztályába fognak tartozni a világon. Mit te­hetnek ezek az emberek, hogy immunrendszerük hatékonyan működjön, és ez­által egészségesek és életerősek legyenek?

„A vizsgálatok azt mutatják, hogy az életmód-változtatást sohasem túl késő elkezdeni, és mindig túl korai abbahagyni – szögezi le dr. Butler. – Ez nem je­lenti azt, hogy ha mindent jól csinálunk, örökké fogunk élni. Mindenesetre egészségesebbek leszünk.” Mindegy, hogy milyen öreg vagy milyen fiatal valaki, rajta is múlik, hogy erős marad-e az immunrendszere.

A testmozgás szerepe

Számos kutatás igazolta, hogy a rendszeres testedzés késleltetheti az öregedés leg­főbb velejáróinak, az izom- és csontvesztésnek a bekövetkeztét. Többféle érte­lemben is igaz, hogy a mozgás fiatalon tartja az embert.

A testmozgás hatására a stresszhormonok termelése csökken, és a limfociták működése hatékonyabb. Ez pedig igen biztos módszer arra, hogy az ember el­lenállóbb legyen a vírusfertőzésekkel szemben. Egy közepes erősségű edzés­program – mondjuk napi harminc perc séta – serkentő hatással bír az immun­rendszerre, így az képes lesz tompítani a betegségek és a stressz hatását.

Még a kilencvenes éveikben járó emberek is élvezhetik a mozgás előnyeit. Ha súlyzóznak, izmaik nagyobbak és erősebbek lesznek. Dr. Rowe és dr. Kahn olyan törékeny idősekről számol be egy öregek otthonában, akik a számukra tar­tott nyolchetes tanfolyam során három kar- és lábizomerősítő gyakorlatsorozatot végeztek. „Az eredmények megdöbbentőek voltak” – írták.

Pedig a vizsgálat alanyainak némelyike már a 98. évében járt! Dr. Rabin ugyanakkor felhívja a figyelmet a kemény edzés kockázataira, így különösen a sérülés veszélyére. Érdemes ezért kezdésképpen egy kíméletes ed­zésprogrammal belevágni az új életbe. Ezzel is nagyon sokat el lehet érni a szel­lemi és fizikai egészség javítása terén.

A társas kapcsolatok jelentősége

Az idősek nemcsak virágágyásokat és zöldségeskerteket alakítottak ki, hanem történeteket is meséltek egymásnak munka közben. Visszaidézték, hogy gyer­mekkorukban hogyan másztak fára, miként ültettek virágot, milyen lugasokban üldögéltek. „A gyerekkori emlékek megosztása volt az, ami javította a közérze­tüket” – mondja Diane Eleiiker, az egyetem ápolástani karának tanársegédje, a kutatás vezetője. A szakember arról számolt be, hogy az önkéntesek körében a kísérlet utáni négy hónapban sem következett be állapotrosszabbodás.

,,A társas kapcsolatok módosíthatják az immunfunkciókat” – magyarázza dr. Rabin. A támogató környezet előnyeit elismeri dr. Wilfiam Thomas is, aki a New York állambeli Sherburne-ben idősekkel foglalkozik. Emellett vallja, hogy az emberek egészségesebbek és tovább élnek, ha naponta találkoznak növé­nyekkel, állatokkal és gyerekekkel. És ezt igazolni is tudja. „Valójában egy parkban kellene tölteni a napjainkat” – állítja.

Dr. Thomas filozófiáját háromszáz idősotthonban alkalmazzák Amerika-szerte. Ezen intézmények lakói kisállatot tartanak, saját kertet művelnek, vala­mint különböző programok keretében gyerekekkel találkoznak. „Azt találtuk, hogy az így élő időseknél kevesebb fertőzés, esés és bőrsérülés történik” – mondja, hozzátéve, hogy a legtöbb általa követett esetben a szükséges gyógy­szerek mennyiségét szintén csökkenteni lehetett.

Mi a helyzet a kalóriákkal?

Bár dr. Guarente élesztősejtekkel végzett munkája rendkívül ígéretes, ez csupán az egyik eleme annak, amit dr. Roy Walford, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) Orvosi Karának patológusa, az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia öregedéssel foglalkozó bizottságának tagja a hosszú élet kulcsának tart. Az élet időtartamával foglalkozó mozgalom vezető alakjaként dr. Walford bízik benne, hogy az emberek 120 évig vagy még tovább élhetnek, ha táp­anyagdús, kalóriaszegény étrendet követnek, amely tartós fogyást eredményez.

Dr. Walford rámutat a rágcsálókkal, férgekkel, pókokkal és majmokkal vég­zett kalóriamegvonásos kísérletek sikereire. Ezeknek az állatoknak az élettartama megnőtt, míg körükben a betegségek előfordulása nagymértékben csökkent. Ám a bizonyíték arra, hogy a kalóriamegvonás az embernél is működik, akkor született, amikor dr. Walford az úgynevezett Biosphere 2-ben dolgozott orvosként.

Ebben a 12 ezer négyzetméter alapterületű üvegházban két évig élt együtt ön­kéntesek egy csoportjával, akik részére kalóriában szegény, tápanyagokban gazdag étrendet állítottak össze. A menü főleg zöldségekből, teljes kiőrlésű gabonából, némi gyümölcsből és nagyon kevés húsból állt.

Könyvében, amelyben a hosszabb, egészségesebb élet lehetőségét taglalja, dr. Walford leírja, hogyan képes lelassítani az optimális tápanyagellátás melletti kalóriamegvonás az idősödés folyamatát. A szakember a megállapításait laborató­riumi tesztekkel igazolja. „Az öregedés sebessége – a bevitt kalóriák csökkentése mellett, attól függően, hogy az mennyire szigorú -, harmadával vagy akár 50 szá­zalékkal mérséklődik – ismerteti saját becsléseit. – Ahelyett, hogy tíz évet koro­sodnánk tíz év alatt, öt vagy hat évet fogunk.”

Dr. Walfordnak vannak követői, azt azonban még túl korai megmondani, mennyire lesznek sikeresek. A kutató mindenesetre optimista. „Ha egy hosszan tartó élet előnyeit akarjuk élvezni, azért most kell megdolgoznunk” – szögezi le.

Dr. Walford majdnem 16 éve követi a saját maga által kidolgozott tervet. Némi izomfájdalomtól eltekintve azt állítja, hogy jól érzi magát. „Lelassíthatjuk az öregedés folyamatát, bármikor vágjunk is bele – mondja. – En hatvanévesen kezdtem. Nem tudom visszafiatalítani magam negyven- vagy ötvenévessé, de hosszabb ideig maradhatok hatvan.”

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.