• gyógymódok
• immunrendszer
• rák

Melyek a rák egyéb kezelési módszerei?

A Föld különböző országainak kutatóintézeteiben világhírű tudósok folyamatosan dolgoznak olyan új kezelések kifejlesztésén, amelyek hatékonyabbak, kevésbé invazívak, vagy kevesebb mellékhatással jár­nak, mint az eddig használt módszerek.

Biológiai kezelések

A szervezet immunrendszerével együttműködve segítenek a rák ellen harcolni, s önállóan vagy más kezelésekkel kombinálva alkalmazhatók. Gyorsan fejlődő tudományterületről van szó, s állandóan újabb gyógy­szereket találnak ki, amelyek egy része már csak az adott genetikai jellegzetességekkel bíró ráksejteket támadja meg.

• Egyes monoklonális antitestek (MAb) a rákos sejteken lévő jellegze­tes fehérjékhez kapcsolódva gátolják e sejtek osztódását. Közéjük tar­tozik például a bizonyos emlőráktípusok ellen használt trastuzamab. Az eredetileg a vastagbélrák ellen kifejlesztett bevacizumab az érképződést fokozó vegyület hatását gátolja. Mellékhatásaik különbözők lehetnek, de a leggyakoribbak az allergiás reakciók, például a láz. Más MAb-ok az immunrendszert késztetik a rákos sejtek elpusztításá­ra. A MAb-ot alkalmazó kezelést immunterápiának is hívják.
• A daganatnövekedést gátló szerek megakadályozzák a rákos sejtek szaporodását, mert a sejtekben hozzákötődnek a rendellenes felépítésű molekulához. Olykor „intelligens gyógyszereknek” nevezik őket.
• Az immunrendszer megerősítésére interferon- és interleukinkezelést alkalmaznak. Ezek a szervezetben természetesen is előforduló anya­gok. A módszert veserák, melanóma és a leukémia bizonyos típusai esetén alkalmazzák.

Hormonkezelések

Egyes, ún. hormonérzékeny daganatok növekedéséhez bizonyos fajta hormonok szükségesek. A hormonkezelés vagy blokkolja a szervezet hormontermelését, vagy megakadályozza, hogy a hormon eljusson a da­ganathoz. Emlő-, prosztata- és méhrák kezelésére használják. E csoport­ba tartozik például az emlőrák ellen adott tamoxifen és a prosztatarák elleni zoladex. Mellékhatásaik eltérőek, de mindkettő esetében gyakori például a kimerültség és a hőhullámok jelentkezése (férfiaknál is).

Csontvelő- és őssejt beültetés

A sejtbeültetések csak egyes ráktípusok, például a leukémiák és a limfómák (a nyirokcsomók daganatai) kezelésére alkalmazhatók. Az ese­tek egy részében a csontvelő-beültetéshez a beteg saját csontvelejét használják. Ehhez először érzéstelenítés mellett csontvelőt gyűjtenek, még mielőtt a nagy dózisú kemoterápia elpusztítaná e sejteket. Az így megmentett sejteket később infúzióban juttatják újra a szervezetbe. Ha viszont az orvos úgy véli, hogy a beteg saját csontvelejének használata esetén nagy lenne a rák kiújulásának kockázata, megfelelő donort kell találni – ez lehet egy családtag, de lehet idegen is.

Az őssejt beültetés hasonló mó­don működik. Mindkét módszerre igaz, hogy mellékhatásai hasonlók a kemoterápia esetén tapasztaltak­hoz, bár még hevesebbek lehetnek. A beültetések után nagyon haté­konyan kell védekezni a fertőzések ellen, mivel a fehérvérsejtszám egy ideig még nagyon alacsony, így az érintett sokkal könnyebben kap el fertőzéseket.

Akár az emberi bőrön és emésztőrendszerben jelen lévő, normális körülmények között ár­talmatlan baktériumok is fertőzést okozhatnak éppúgy, mint az étel­ben előforduló mikroorganizmusok. Ebben az időszakban korlátozhat­ják a beteg látogathatóságát, vagy a látogatóknak steril védőruhát kell viselniük, amely minimálisra csök­kenti a fertőzés kockázatát.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.