Miért mérjük az összkoleszterin szintet? Mit jelent az érték?
A lipoproteinek jó fiúi és rossz fiúi
Valóságos háború zajlik az artériáinkban. Az LDL a támadó a HDL pedig a védő. Ha a „védőknek” a „támadókhoz” viszonyított aránya kedvező, akkor esély van a győzelemre, vagyis nem képződik plakk. A dolog a következőképpen zajlik. A májban termelődött VLDL-ek bejutnak a véráramba, ahol trigliceridek válnak le róluk, melyeket a sejtek felhasználnak. E folyamat során keletkezik az LDL. A szintén a májban termelődött, s a vérrel keringő HDL az LDL-re „vadászik”. Amikor a HDL-részecske rátalál az LDL-re, hozzátapad, és egy „kulcs-a-zárba” mechanizmus segítségével „felnyitja”, hogy átvegye a koleszterinje egy részét. A HDL ezután a májba szállítja a koleszterint.
Szűréskor vizsgált egyik legfőbb adat: az összkoleszterinszint
Hazánkban koleszterinszűréskor az összkoleszterinszintet, a HDL koncentrációját és a trigliceridszintet (erről a vérzsírról hamarosan még lesz szó) mérik. A nagyon kis sűrűségű lipoproteinek (VLDL) mérésére csak igen ritkán kerül sor, speciális központokban.
No és mennyinek kell lennie az összkoleszterin koncentrációjának? A kívánatos referenciaérték 1988 óta, amikor először közzétették, már kétszer változott – pedig nem önkényesen meghatározott értékről van szó.
Az Országos Egészségügyi Központ egyik szakértői bizottsága állapítja meg, és időről időre jelentést ad ki a témában. 2007-ben számos európai kardiológiai társaság közös ajánlást tett közzé, amelynek jellemzője, hogy egyszerűsítésre és közérthetőségre törekedett. A III. Magyar Kardiovaszkuláris Konszenzus Konferencia által megfogalmazott ajánlások is ezeket a szempontokat tartják szem előtt.
Az egyén számára kívánatos érték nemcsak az illető aktuális koleszterinszintjétől függ, hanem az egyéb rizikótényezőktől is, például a testsúlyától, attól, hogy milyen gyakran végez testmozgást, valamint az étrendjétől és a családja kortörténetétől.
- Az izzadás okai
- Koleszterin és fajtái, tényleg károsak?
- Fitten egy életen át – gyakorlatsorok
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Lényeges a kétféle vérzsír aránya
Az összkoleszterinszintnél, illetve az LDL vagy a HDL szintjénél is fontosabb az, hogy milyen arányban van jelen a vérben a jó és a rossz koleszterin. Amíg az egyensúly megfelelő, valószínűleg nem kell aggódni.
Nem elég tehát a HDL- vagy LDL-értéket önmagában vizsgálni. Az állati zsírban szegény étrenden élőknél általában alacsony a HDL-szint, pedig körükben kifejezetten kicsi a szívbetegség kockázata. Ha számba vesszük a világon élő különféle populációkat – állítja dr. John Larosa, a New York-i Egyetem Brooklynban működő Egészségtudományi Központjának elnöke és belgyógyász professzora -, azt találjuk, hogy a legalacsonyabb HDL-szintűeknél a legkisebb a koszorúér-betegség kockázata, vagyis azoknál a népeknél, amelyek a legkevesebb állati zsiradékot fogyasztják.
Tehát a HDL-szintből csak az olyan csoportok esetében lehet következtetéseket levonni a szív- és érbetegségek kockázatára vonatkozóan, amelyek tagjaiban egyúttal viszonylag magas az LDL-szint.
Többféle módon állapítható meg a vérben jelen lévő különböző koleszterinfajták aránya. Az egyik módszer az összkoleszterinszinthez viszonyítja a HDL-szintet. Ezt az értéket úgy kapjuk meg, ha elosztjuk az összkoleszterinszintet a HDL-szinttel. Ha például az összkoleszterin 6,2 mmol/1, a HDL-é pedig 1,55 mmol/1, akkor az arány 4:1. Az 5:1 alatti arányt tekintik elfogadhatónak, bár férfiaknak inkább a 4,5:1, a változás korán még át nem esett nőknek pedig 4:1 alatti értékre tanácsos törekedni. Az ideális arány egyébként 3,5:1.
A szív- és érrendszeri betegségek általános kockázatának felmérése terén egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a nem-HDL-koleszterin szintjének is. Nem minden „rossz” koleszterin egyformán rossz ugyanis.
Míg az LDL-re (a fő ellenségünk lehet a kis sűrűségű lipoprotein, azaz LDL (low-density lipoprotein), ha a kelleténél több van belőle) már hosszú ideje nagy figyelmet fordítanak, a kutatóknak csak az utóbbi időkben sikerült azonosítaniuk néhány további lipoprotein pontos szerepét, például a VLDL-nek és IDL-nek elnevezett (nagyon nagy sűrűségű, illetve közepes sűrűségű) lipoproteinekét, amelyek szintén hatással vannak a keringési rendszer egészségére.
A nem-HDL-koIeszterin szintjét úgy kaphatjuk meg, hogy az összkoleszterin szintből levonjuk a HDL-szintet – vagy, hogy összeadjuk a VLDL, az LDL és az IDL értékét.
Amit az amerikai kardiológusoktól megtudhatsz a „rossz” koleszterinről
2002 végén, az Amerikai Kardiológusok Egyesületének Circulation című lapjában jelent meg az a dolgozat, amely szerint a szívbetegeknél a nem-HDL-koleszterinszint segít megállapítani a szívinfarktus vagy az angina (mellkasi fájdalom) kockázatát és kiválasztani a megfelelő kezelést. Igaz ugyan, hogy az LDL a „rossz” koleszterinek közé tartozik, de önmagában nem ad teljes képet – magyarázzák a cikk szerzői. Bár az LDL-érték is fontos, a nem-HDL-koleszterinszint pontosabb előrejelzést ad, legalábbis a vizsgált szívbetegek körében.
Sokan persze nem ismerik VLDL- és IDL-értékeiket, ami nem is baj. A jelenlegi ajánlások szerint a koszorúér-betegség kockázatának meghatározásához az összkoleszterinszint és a HDL-szint ismerete szükséges. Ha e szintek alapján úgy tűnik, hogy nincs probléma, akkor nincs ok a további vizsgálatokra (kivéve persze, ha a vizsgált személy szívbeteg, vagy a családjában halmozottan fordult elő koszorúér betegség). Ha azonban a normálisnál magasabb értéket mérnek, akkor valószínűleg további, alaposabb vizsgálatok szükségesek, például a VLDL- és IDL-érték mérése.
| Megcélzott LDL-szint | A nem-HDL kívánatos szintje |
|---|---|
| 4,1 mmol/l alatt | 4,9 mmol/l alatt |
| 3,4 mmol/l alatt | 4,1 mmol/l alatt |
| 2,6 mmol/l alatt | 3,4 mmol/l alatt |
Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt
Szakmai gyakorlatok és tanulmányok: Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.