• rák

A rák kezelésének új útjai – lehetőségek és távlatok

A kutatásban és az orvostechnikában elért újabb eredmények lehetővé teszik a rák minél korábbi felismerését és egyre kímé­letesebb, célzottabb és hatékonyabb kezelését.

Rákellenes gyógyszerek – klinikai vizsgálatok

A tudományos kutatások­nak köszönhetően egyre újabb rákellenes gyógyszer­készítmények jelennek meg.

Nem klinikai (preklinikai) szakasz

Az új vegyületeket először laboratóriumban teszte­lik sejt- és szövetkultúrákon. Ha az eredmények kedvezőek, kísérleti állatokon próbálják ki a készít­ményeket. Amennyiben a jelek arra utalnak, hogy a szer emberben is hatásos lehet (és nem okoz el­viselhetetlenül súlyos mellékhatásokat), megkez­dődik a három fázisból álló klinikai kipróbálás.

Az új ismeretek alapján indo­koltnak tűnik a remény, hogy az elkövetkező években szá­mos rákfajta gyógyíthatóvá válik.

Az új gyógyszerek kifej­lesztése során hosszas labora­tóriumi vizsgálatoknak vetik alá az adott vegyületet, mielőtt végül engedélyezik gyógyszerként történő hasz­nálatát. Az engedélyeztetés folyamata ugyancsak éveket vesz igénybe. Az érvényes nemzetközi szabványok alap­ján megkülönböztetjük a nem klinikai vizsgálatokat és a klinikai kipróbálást – mind­két szakasz minden gyógyszer esetében elengedhetetlen.

Első klinikai fázis: az új készítmény elviselhetőségének vizsgálata

Az első klinikai fázisban az új gyógyszer toxicitását, illetve elviselhetőségét vizsgálják. A rákgyógyszereket kizárólag olyan rákbetegeken tesztelik, akik esetében az ismert és bevált kezelési módok már nem jöhetnek szóba. Fontos, hogy a páciens megfelelő adagban kap­ja a szert, és hogy azonnal leállítsák a kezelést, amennyiben súlyos mellékhatások lépnek fel. Ha viszont a mellékhatások elviselhetők, elkezdődhet a klinikai kipróbálás második fázisa.

Második klinikai fázis: adagolás és hatásosság

A második fázisban azt derítik ki, hogy pontosan mely betegek számára hatásos az új készítmény, és milyen formában előnyös az adása. Elsősorban azt vizsgálják, hogy az új szer mennyire eredményes, valamint hogy milyen módon hat a betegség különböző stádiumaiban.

Klinikai kipróbálás – esély a rákbetegeknek?

Ha valaki úgy gondolja, hogy szeretne részt venni klinikai kipróbálásban, érdeklődjön orvo­sánál, aki birtokában van a szükséges információknak és ismeri a beteg hely­zetét. Csak kezelőorvosunkkal megbe­szélve jelentkezhetünk klinikai gyógy­szerkipróbálásra, az előnyök és a kockázatok gondos mérlegelésével – egy biztos: ezek a vizsgálatok a tudo­mány legmagasabb szintjét képviselik. Arra azonban nincs garancia, hogy az új készítmény vagy eljárás alkalmazá­sa sikerrel jár, vagy hogy nem káros – ezzel a betegnek tisztában kell lennie.

Harmadik klinikai fázis: összehasonlítás a bevált gyógyszerekkel

A harmadik fázisban az új készítmény hatásosságát összehasonlítják az ad­dig alkalmazott eljárásokéval. Ehhez több száz beteget választanak ki: a betegek fele véletlenszerű­en az új szert kapja, a többi­ek pedig valamilyen bevált gyógyszert. Ha az új készít­ményt szedő tesztcsoport­ban kedvezők az eredmé­nyek, az illetékes hatóságnál kezdeményezik a gyógyszer engedélyezését.

Szekvenciális kezelés

Néhány éve állnak rendelkezésre a szekvenciális terápiához használható készítmények. A kezelés során a beteg speciális igényeihez igazítva kapja a gyógyszereket, meghatározott sor­rendben és adagokban. A szerek kétféleképpen hatnak: egyrészt blokkolják azokat a jeleket, amelyek gyorsabb osztódásra kész­tetik a sejteket, s ezáltal gátolják a sejtosztódást, másrészt aka­dályozzák a daganatnak oxigént és tápanyagokat biztosító erek képződését.

A szekvenciális kezelés előnye, hogy a gyógyszerek célzottan hatnak az elfajult sejtekre, és kevesebb a mellékhatásuk, mint a kemoterápiának. Különösen sikeresnek bizonyult a szekven­ciális kezelés a gyors lefolyású agresszív rákok, például a vese­rák esetében.

Mikroterápiás eljárások

A rák sebészi kezelésében ma már egyre gyakrabban alkalmaz­nak minimálisan invazív módszereket. E mikroterápiás műtétek során a sebész a bőrön ejtett apró metszésen át beveze­tett műszerekkel végzi a beavatkozást, a képernyőn látott kép alapján. Ehhez az úgynevezett kulcslyuktechnikához modern endoszkópokat és apró sebészi eszközöket használnak.

Az előnyök kézenfekvők: elkerülhető a szövetek átvágása, és nem keletkeznek nagy műtéti sebek. A minimálisan invazív beavatkozásokat igen pontosan és célzottan lehet elvégezni, és a környező szövetek nem, vagy csak csekély mértékben sérülnek – a sebészi eszközöket közvetlenül a daganathoz jut­tatják. A módszer igen kíméletes, így a műtét utáni felépülés is sokkal gyorsabb. A beavatkozást többnyire helyi érzéstelenítés­ben végzik, nyugtatók adása mellett.

Alternatív és kiegészítő kezelések rákos megbetegedés esetén

A hagyományos orvosi terápiák támogatását szolgálják a különféle alternatív és kiegészítő kezelések. Egyes véle­mények szerint olykor enyhíthetik a mellékhatásokat vagy csillapíthatják a fájdalmat. Messzemenően érthető a betegeknek és hozzátartozóiknak az az igénye, hogy a rák terápiája ne terhelje a szervezetet agresszív kezelésekkel és egy sor kellemetlen mellékhatással.

Ám ne essünk tévedésbe!

Kíméletes módszerekkel nem lehet meggyó­gyítani a rákot. Mindazonáltal érdemes e finomabb eljárások­kal segíteni a klasszikus kezeléseket, azokkal párhuzamosan vagy a lezárulásuk után – természetesen csak a kezelőorvos tudtával és beleegyezésével.

Alternatív kezelések

Egy idő óta egyre gyakrabban alkalmaznak alternatív módsze­reket a rák terápiája során, amelyek célja elsősorban a kezeléssel járó fájdalom csillapítása és a mellékhatások enyhítése. Ezek­nek az eljárásoknak kevesebb a mellékhatásuk, mint a klasszi­kus kezeléseknek, ám mivel nincs tudományos bizonyíték a hatásosságukra, nem szabad kizárólag őket használni a rák terápiájában.

A választék

Alternatív módszernek számít minden olyan kezelés, amely nem része a hagyományos orvoslásnak.

A legismertebbek az alábbiak:

• homeopátia,
• fitoterapia (gyógynövényekkel való gyógyítás),
• klasszikus kínai orvoslás (akupunktúra, akupresszúra, gyógynövények stb.),
• ájurvédikus gyógyítás,
• antropozófus orvoslás,
• csontkovácsolás,
• Bach-virágterápia,
• Schüssler-féle sóterápia,
• aromaterápia,
• népi gyógymódok.

Az alternatív kezelési eljárásokat termé­szetgyógyászati, kiegészítő, holisztikus (teljességre törekvő) vagy biológiai módsze­reknek is nevezik. Hívei általában azt tart­ják, hogy a hagyományos orvoslás módsze­reivel szemben összességében pozitívan hatnak az életminőségre. A tudományos orvosláson alapuló keze­lési módok mellett elsősorban a széles kör­ben alkalmazott alternatív módszerek, így a homeopátia és a fitoterapia alkalmazása merül fel.

A homeopátia célja a szervezet saját gyógyító erőinek mozgósítása és az életerő fokozása – egyes homeopátiás szerek és gyógynövénykészítmények talán segítenek enyhíteni a panaszokat és a mellékhatásokat. Mindazonáltal tudományosan mindmáig nem bizonyították az alternatív eljárások hatását.

Alternatív módszerek és a tudományos orvoslás

A tudományos (hagyományos) orvoslás hívei fenntartásokkal állnak az alternatív kezelésekhez – erőteljesen bírálják vagy akár teljesen elutasítják azokat. Ám mindenkinek magának kell eldöntenie, bízik-e ezekben a eljárásokban, a hagyományos terápiák kiegészítéseként, netán helyettesítéseként.

Nagyon fontos, hogy megfelelően tájékozódjunk!

Legelőször kezelőorvosunkat kérdezzük meg (még akkor is, ha ő is a szkeptikusok közé tartozik). Tapasztalataira és szaktudására támaszkodva ellát minket tanácsokkal, esetleg hangot ad kéte­lyeinek, és nyíltan megmondja a véleményét. Bízzunk a hozzá­értésében!

Ha szeretnénk alternatív kezeléseket is kipróbálni, természe­tesen a másik oldalról is informálódhatunk. Olyan jó nevű, megbízható természetgyógyászhoz forduljunk, aki ismeri az alternatív orvoslás korlátait, és nem utasítja el a hagyományos orvoslást sem. Ideális esetben együttműködés alakul ki az orvos és a természetgyógyász között.

Ne hagyjuk félrevezetni magunkat!

Az alternatív kezelések terén sajnos gyanús üzletemberek és modern sarlatánok is tevékenykednek, akiknek könnyen bedőlnek a laikusok. A média tele van újabb és újabb gyógyító módszerekről szóló hírekkel és hirdetésekkel – a legelképesz­tőbb ajánlatokkal a világhálón lehet találkozni. A szakmailag nem ellenőrzött honlapokon kínált ún. alternatív terápiák csak gyanús propagálójuknak hoznak üzleti hasznot, nem pedig a betegeknek gyógyulást.

Kutakodásunk során ügyeljünk a referenciákra és az ajánlá­sokra, és győződjünk meg a szakhatóságok által kiadott enge­délyek meglétéről. A hivatalos bizonyítványok az ajánlók és az ajánlatok komolyságát és minőségét jelzik – ezen az úton további információkhoz is juthatunk. Legyünk optimisták, de maradjunk reálisak!

Kétes ígéretek

Nem mindig könnyű különbséget tenni a komoly és a komoly­talan terápiás ajánlások között. Némelyikről már első pillan­tásra kiderül, hogy komolytalan: ha elképesztően magas áron kínál biztos gyógyulással járó kezelést. Ezeknek az ajánlatok­nak a legtöbbje arra épít, hogy az emberek félnek a műtétek, a kemoterápia és a sugárkezelés (mellék) hatásaitól, s megfogal­mazásukban olyan kifejezések szerepelnek, mint a „száz százalékban mellékhatásmentes” vagy a „garantáltan hatásos”.

Ne üljünk fel a reklámoknak:

Beszéljük meg az ajánlatokat orvosunkkal, aki ismeri a problémánkat és szakszerűen és kritikusan tudja megítélni a különféle kezelési módokat. Legyünk nyugodtak: egyik jó orvos sem beszél le minket olyasmiről, ami valóban hasznos lehet, viszont felhívja a figyel­münket arra, hogy ezek az úgynevezett alternatív módszerek esetenként ronthatják a hagyományos kezelések nyújtotta gyógyulási esélyeinket.

Az alternatív terápia LEGFELJEBB kiegészíti, de nem helyettesíti az orvosi kezelést. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a tudományos alapú kezeléssel szemben az alternatív terápiát a társadalombiztosítás nem támogatja.

Kiegészítő kezelések

A kiegészítő kezeléseket érdemes igénybe venni. Ezek nem helyettesítik a klasszikus eljárásokat, azaz a sebészi, a kemoterápiás és a sugárkezelést, viszont talán támogatják őket: enyhíthetik a kezelésekkel járó panaszokat és mellékhatáso­kat, és segíthetik az immunrendszer működését. Mindazonáltal tudományosan még ezeknek a módszereknek a hatékonyságát sem igazolták.

A választék

A kiegészítő kezelések közül, amelyeket gyakran együtt emle­getnek az alternatív módszerekkel.

Az alábbiakat használják a leggyakrabban a rák gyógyításában:

• fagyöngyterápia,
• szelénterápia,
• mikrotápanyagokkal való kezelés,
• speciális táplálkozás,
• sport és testmozgás,
• pszichoszociális gondozás.

A fagyöngykezelés során a növény vizes oldatát befecskende­zik a bőr alá, ami állítólag fékezi a daganat növekedését, bár ennek sincs tudományos alapja. A szelén erősíti az immun­rendszert és állítólag véd a kemo- és sugárterápia mellékhatá­saitól. A mikrotápanyagok a vitaminok és az ásványi anyagok hiányát hivatottak pótolni különböző táplálékkiegészítők for­májában, jóllehet ebben a tekintetben inkább a helyes táplálko­zásra kell fektetni a hangsúlyt: azoknak, akik már nem képesek megfelelően táplálkozni, speciális tápláló italok és más készít­mények állnak rendelkezésre.

Óvakodjunk a komolytalan ajánlatoktól!

A kiegészítő kezelések terén sem árt az óvatosság. Maradjunk kritikusak és konzultáljunk orvosunkkal. Ne vezessenek félre minket a (kvázi) tudományos kifejezések. Gyakran éppen a leg­nagyobb szélhámosok találják ki ezeket a nem létező, minden alapot nélkülöző szakszavakat, hogy megbízhatónak és hozzáértőnek tűnjenek.

Megvédhetjük magunkat a csaló aján­latoktól, ha utánajárunk a hatósági engedélyeknek és ajánlá­soknak, illetve ha megkérdezzük róluk orvosunkat: többnyire csak az orvos képes eldönteni, hogy a sokat ígérő készítmények vagy készülékek érnek-e valamit. Gyakran az is segít, ha fel­lapozunk egy komoly orvosi kézikönyvet.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.