Rák – a tudományos orvoslás módszerei!
A rák kezelése komoly erőpróbát jelent orvosoknak és kutatóknak egyaránt, jóllehet a bevált eljárások melletti innovatív módszerek új távlatokat nyitnak a kór elleni harcban. Mindazonáltal a kezelés során mindig a betegnek kell a középpontban állnia, aki bízhat abban, hogy megkapja az elérhető legjobb kezelést.
Aki szembesül azzal, hogy rákja van, szeretné a legjobb kezekben tudni a kezelését
Olyan orvost keres, akinek nagy a tapasztalata, illetve tisztában van a legújabb kutatási eredményekkel is, hiszen a kutatók gőzerővel dolgoznak azon, hogy újabb és újabb eljárásokat fejlesszenek ki a kór egyre hatékonyabb, egyben mind kíméletesebb kezelésére. Az innovatív eljárások és eszközök kifejlesztésébe fektetett hatalmas összegek meghozzák gyümölcsüket: ma a betegség a típusától és egy sor egyéb tényezőtől – például a diagnózis időpontjától, a daganat stádiumától stb. – függően eredményesen kezelhető, sőt sok esetben meg is gyógyítható.
A tudományos (hagyományos) orvoslás terápiás módszereit három „klasszikus” csoportba oszthatjuk: műtét, kemoterápia és sugárkezelés. Ezeken belül vannak újabb módszerek, mint az immunterápia, továbbá célzott kezelések, például a szekvenciális kezelés vagy a mikroterápiás eljárások, amelyeket hatékonyabban lehet egyénre szabni, és amelyekkel elkerülhető egy sor mellékhatás.
A műtét gyakran elkerülhetetlen
A műtéti beavatkozások célja a daganat maradéktalan eltávolítása, amennyiben ez lehetséges. Az operáció akkor indokolt, ha a daganat eltávolításával megvan az esély a gyógyulásra vagy legalábbis arra, hogy a tünetek, panaszok enyhüljenek. Ha már vannak áttétek, a primer daganat kimetszésével csillapítható a fájdalom, és megakadályozható, hogy a növekvő tumor nyomja az érintett szervet, illetve hogy további áttéteket adjon.
A fejlett sebészi módszereknek és a különféle betegségekkel kapcsolatos egyre nagyobb tudásanyagnak a birtokában lehetővé válik a daganat célzott eltávolítása – attól függetlenül, hogy milyen rákról van szó -, valamint a rák által nem érintett szövetek messzemenő védelme. Ezeket a gyakran mikrosebészeti beavatkozásokat csak akkor lehet elvégezni, ha a daganat helyét és kiterjedését pontosan ismerik, s így a sebésznek nem kell túlságosan sok egészséges szövetet eltávolítania.
- Petefészekrák vizsgálat (tumormarker)
- Vastagbélrák megelőzése, műtéti kezelése
- Tüdőrák és okai, emfizéma, megelőző táplálkozás
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A műtét az adott rák típusától és stádiumától függő, több részből álló kezelési terv egyik eleme. Az operációt rendszerint kemoterápia és/vagy sugárkezelés követi. Egyes esetekben a két másik kezelési mód valamelyikére, esetleg mindkettőre már az operáció előtt sor kerül, hogy csökkentsék a daganat méretét, és könnyebb legyen eltávolítani, a műtét után pedig e két másik kezelés célja az esetlegesen visszamaradó daganatsejtek elpusztítása.
Kemoterápia: sejtmérgek bevetése
Eredetileg minden olyan kezelési módot kemoterápiának neveztek, amelynek célja sejtek elpusztítása vagy szaporodásuk megakadályozása volt. Ma elsősorban a rák terápiájában felhasznált egyik módszer elnevezése. Speciális gyógyszerekkel, ún. citosztatikumokkal (görög kytos = sejt, statikos = megállítani) meggátolják a sejtek szaporodását, illetve elpusztítják őket – így a rákos daganatok összezsugorodnak vagy el is tűnhetnek. A kemoterápia során alkalmazott citosztatikumok azonban nemcsak a ráksejtekre hathatnak, hanem az egészséges sejtekre is: ezeket különböző mértékben károsíthatják.
A kemoterápia menete
Ma már többnyire ambulánsán vagy csak rövid kórházi bent fekvések alatt végzik a kemoterápiát. A kezelés szakaszosan folyik: egy-egy ciklus kezelési periódusokból és közéjük iktatott szünetekből áll. A gyógyszert tabletták, infúzió vagy injekció formájában kapja a beteg – az adagok egyéntől függőek, és minden egyes beteg számára külön állapítják meg őket. Bár a ma alkalmazott citosztatikumoknak olyan az összetételük és a hatásmechanizmusuk, hogy jobban elviselhetők a szervezet számára, mint az ötven évvel ezelőtti első készítmények, számos szerv működését tartósan befolyásolhatják.
A megterhelést minden beteg másképp éli meg – az egyes kezelések közé iktatott szünetek során a szervezet kiheverheti a kemoterápiás kezelést és mellékhatásait. A kemoterápia után az egészséges szövetek gyorsabban regenerálódnak, mint a daganatsejtek.
Sok rákfajta egy ideig jól reagál a kemoterápiára, ám idővel rezisztenssé válhat az alkalmazott szerre. Ezért kombinálják manapság a kemoterápiát műtéttel és/vagy sugárkezeléssel, illetve ezért adnak a betegeknek egyidejűleg többféle citosztatikumot – így amikor az egyikkel szemben rezisztencia alakul ki, a többi még mindig hatékony maradhat.
Mellékhatások és hosszú távú következmények
Megfékezve
A kemoterápia a daganatsejteknek ezt a tulajdonságát használja ki. A citosztatikumok a gyorsan osztódó sejtekre hatnak: megtámadják a rosszindulatú ráksejteket, blokkolják létfontosságú anyagcserefolyamataikat, s leállítják az osztódásukat, valamint a daganatok növekedését. Következésképpen a sejtek elhalnak, vagy a daganat összezsugorodik és köny-nyebben el lehet távolítani.
Mivel a kemoterápia az egészséges sejteket is befolyásolja, mellékhatások lépnek fel
A betegnek kihullik a haja, károsodnak a körmei, és gyomor-bél rendszeri panaszok gyötrik. Az orvosok külön figyelmet fordítanak a páciens vérképének alakulására, a kemoterápia ugyanis hatással van a fehérvérsejtek számára, amelyek az immunrendszer épségéért és stabil működéséért felelnek. Ők a „harcosok”, amelyek megtámadják a szervezetbe kerülő baktériumokat és vírusokat, de a ráksejteket is. A fehérvérsejtek a csontvelőben képződnek.
A csontvelő sejtjei sokkal gyorsabban osztódnak, mint a szervezet más egészséges sejtjei, ezért a citosztatikumok megtámadják a vérképző sejteket is és akadályozzák a vérsejtek képződését. Ha a vérben csökken a fehérvérsejtek száma, akkor gyengül a test védekezőrendszere – a kemoterápia beállításakor ezt is figyelembe kell venni.
A többi mellékhatás – hányinger, hányás, étvágytalanság, hasmenés, verejtékezés, borzongás, láz vagy súlyos kimerültség – gyógyszerekkel megelőzhető vagy legalábbis enyhíthető.
A kemoterápia hatásai röviddel a kezelés befejezése után a legtöbbször elmúlnak, a beteg korától függően azonban – elsősorban idősek és gyermekek esetében – késői vagy tartós hatások léphetnek fel. Előfordulhat, hogy évtizedekkel később egy második daganat alakul ki. Egyes citosztatikumok hosszan tartó vagy akár maradandó szövetkárosodást okozhatnak – sőt nem zárható ki egyes szervek, különösen a vese, a máj, a tüdő, a szív és az idegek működésének zavara sem. Nők esetében a kemoterápia évekkel előbbre hozhatja a klimaxot, míg a termékenység károsodása mindkét nemet érintheti.
Pontos célzás: sugárkezelés
A sugárterápia (radioonkológia) a rák kezelésének leginnovatívabb módszerei közé tartozik, s a legújabb technikák lehetővé teszik a célzott besugárzást. Jelentős mértékű előrehaladás történt a nukleáris medicina területén is, amely radioaktív izotópok sugárzását használja fel. A kezelés során lehetőleg minél inkább el kell kerülni az egészséges sejtek besugárzását – annak ellenére, hogy az egészséges sejtek rendelkeznek olyan mechanizmusokkal, amelyek a génkárosodásokat helyre tudják állítani, és ellenállóbbak, mint az elfajult sejtek. A daganatsejtekben már többnyire nem működnek ezek a helyreállító mechanizmusok.
A sugárkezelés elve igen egyszerű:
A nagy energiájú sugarak olyan erősen károsítják a sejtek örökítő anyagát, hogy a sejtek elpusztulnak. Maga a besugárzás csak néhány másodpercig vagy percig tart, hogy a terhelés a lehető legkisebb legyen – az időtartam többek között a daganat méretétől, helyétől és stádiumától függ. A besugárzás szintén szakaszosan történik, s gyakran kombinálják kemoterápiával és/vagy műtéti kezeléssel. A rákot kemo-, vagy sugárterápiával kezelik a leggyakrabban. Az olyan mellékhatások, minta haj kihullása, többnyire elkerülhetetlenek, de csak átmenetiek.
Perkután besugárzás
A perkután azt jelenti, hogy bőrön keresztüli, tehát a besugárzás kívülről, a bőrön és a bőr alatti szöveteken keresztül éri a mélyebben lévő daganatot. A módszer nagy pontosságot követel, hogy minél kevesebb egészséges szövet szenvedjen károsodást. A sugárforrást vagy – forrásokat pontosan rá kell irányítani a daganatra, a tumor nagyságának és alakjának figyelembevételével.
Brachiterápia
A brachiterápia, azaz közeli sugárkezelés (a „brachi” görögül közelit jelent) során – tűkkel vagy szondákkal – sugárzó, ún. izotóp magokat helyeznek közvetlenül a daganatba vagy valamelyik testüregbe, a rosszindulatú daganathoz egészen közel. A sugárzás csak néhány milliméteres körben éri a szöveteket. A felezési idő, tehát az az időtartam, amely alatt az izotópok által leadott sugárdózis a felére csökken, viszonylag rövid. A nem sugárzó anyag bent is maradhat a szervezetben, nem jár semmilyen kockázattal. A brachiterápia többnyire rövid kórházi tartózkodást igényel, s a kezelés szakaszosan történik.
Az orvos vagy a kezelőszemélyzet pontos utasításokkal látja el a pácienst, hogy mire kell ügyelnie a kezelés után, hazamenetelkor.
Radioizotópos terápiás eljárások
E kezelési módok során a radioaktív anyagok célzottan közvetlenül az elpusztítandó sejtbe kerülnek és ott fejtik ki hatásukat. A bejuttatott izotópok gyorsan bomlanak, általában néhány órán vagy napon belül. Ez alatt az idő alatt a beteg sugárzó bomlástermékeket ürít, ezért a kezelés kórházi bent tartózkodást igényel.
A sugárkezelés mellékhatásai
A besugárzás és az izotópkezelés mellékhatásai számos tényezőtől függnek – ilyen például a sugáradag, a besugárzott mező nagysága vagy az érintett szervek sugárérzékenysége. Ehhez jön még a beteg általános állapota, valamint a daganat mérete és jellemzői.
A sugárkezelés lehetséges mellékhatásai közé tartozik a levertség és a kimerültség, a gyakran étvágytalansággal járó rossz közérzet, a hányinger, valamint a fejfájás. Előfordul, hogy a bőr „leég”, mint napozáskor. A tünetek általában átmenetiek, s a kezelés befejezése után gyorsan elmúlnak – csak ritkán fordul elő maradandó szerv- vagy funkciókárosodás.
Sugárkezelés és a haj kihullása
Hormongátló terápia
A hormonok hírvivő anyagok, amelyek a szervezetben a sejtek közötti információátvitelben vesznek részt. Befolyásolják a szervezet különböző funkcióit, és olyan fontos tényezőket és folyamatokat szabályoznak, mint a vércukorszint, a reprodukció vagy a növekedés. Számos daganat kialakulásában szerepe van a hormonoknak, illetve egyes tumorok növekedése is hormonfüggő. A hormonfüggő daganatok kezelésében jön szóba a hormongátló terápia: a hormongátló gyógyszerek leállítják, vagy legalábbis mérséklik a daganatok növekedését és akadályozzák a szervezet saját rákkeltő hormonjainak működését.
Milyen esetekben kerül szóba a hormongátló terápia?
A klasszikus kezelés mellett alkalmazott hormongátló terápia különösen az emlő- és a prosztatarák egyes eseteiben hatásos. A kezelés indikációja az adott betegségtől függ, és a kezelőorvossal együttműködve kell eldönteni, hogy alkalmas-e az adott beteg kezelésére vagy sem. Emlődaganatok esetén fontos szempont, hogy a beteg a változókor előtt van-e még, illetve hogy az emlőrák milyen típusú.
Meggyógyítható a rák hormongátló terápiával?
A hormongátló terápia egymagában nem alkalmas arra, hogy meggyógyítsa a rákot. A klasszikus kezelési módokkal – műtét, kemoterápia, sugárkezelés – kombinálva azonban bizonyítottan javítja a gyógyulási esélyt, illetve hozzájárulhat a kiújulás kockázatának csökkentéséhez. Különösen igaz ez a méh-, az emlő- és a prosztatarákra.
A hormongátló terápia még előrehaladott esetekben is hatékony lehet és kedvezően befolyásolhatja a betegség lefolyását. A daganat és/vagy az áttétek visszafejleszthetők, vagy növekedésük megállítható, legalábbis átmenetileg.
A hormongátló terápia (méhdaganat)
A hormongátló terápia kizárólag hormonfüggő daganat – mint a méhrák (endometriumkarcinóma) kezelésekor használhat, méhnyakrák esetén viszont például nem.
A hormongátló terápia mellékhatásai
A hormongátló terápia keretében használt gyógyszerek – a kemoterápiás kezelés során bevetett citosztatikumokkal ellentétben – nem általános sejtmérgek: nem hullik ki tőlük a beteg haja, és nem károsodik a csontvelő és/vagy a nyálkahártyák.
Mivel a gyógyszerek célzottan a hormonrendszerre hatnak, a mellékhatások is ezzel kapcsolatosak. A hormonfüggő emlő-és prosztatarákok kezelésére használt gyógyszerek például gátolják a nemi hormonokat, ennek következtében férfiak esetében is felléphetnek a tesztoszteronszint csökkenését kísérő tünetek: alvászavarok, hőhullámok, verejtékezés, súlygyarapodás, depressziós hangulat, csontritkulás, a nemi vágy elvesztése, impotencia. A nők körében hasonló panaszok jelentkeznek, továbbá kimaradhat a havivérzés. A mellékhatások az alkalmazott készítménytől, a dózistól, valamint a beteg egyéni adottságaitól függnek.
A hormongátló terápia időtartama és költségei
A kezelés költsége változó a felhasznált készítménytől függően – ezt a társadalombiztosítás általában téríti. A teljes terápia több éven át, akár öt évig tarthat. Eddig még nem sikerült elegendő adatot és tapasztalatot összegyűjteni arra vonatkozólag, hogy az ennél hosszabb ideig végzett hormongátló kezelés tovább csökkenti-e a rák kiújulásának kockázatát.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.