• rák

„Önnek rákja van”, hangzik a diagnózis. Ebben az esetben mi a teendő?

A lelet – vége a szorongással teli bizonytalanságnak

Felkavaró közlés, amely a legtöbb esetben a reménytelenség érzését kelti az érintettben. Pedig ebben a helyzetben nincs annál fontosabb, mint hogy megőrizzük nyugalmunkat és minél tárgyilagosabban álljunk hozzá a betegséghez.

A legtöbb ember, amikor megtudja, hogy rákos, szó nélkül megadja magát…

Megadja magát a látszólag megváltoztathatatlan sorsnak, és fenntartás nélkül követi az orvos utasításait. Mi ez: sokkhatás, vakhit az orvos mindenhatóságában, kétségbeesett reményke­dés vagy tehetetlenség? Akárhogy is, az egyértelmű diagnózis ott fekszik előttünk. Ám bármilyen szörnyű, egy jó oldala mégis van: most már tudjuk, mivel állunk szemben. És az álcá­jától megfosztott ellenséggel csak könnyebb felvenni a harcot.

A legtöbb laikus beteg számára a leletek első pillantásra sem­mit sem mondanak, az orvosi zsargon, úgy tűnik, hétpecsétes titkokat rejt. Pedig nagyon fontos, hogy foglalkozzunk a lele­tekkel, és megértsük őket. A legelső dolgunk az legyen, hogy alaposan megismerjük egészségi állapotunkat, illetve betegsé­günket. Ez nem azt jelenti, hogy az orvosokkal szakmai dol­gokban vitába szálljunk, mindössze azt, hogy jól informált, érdeklődő betegként aktívan együttműködjünk kezelőorvo­sunkkal az előttünk álló terápiás beavatkozások során.

Csak a kezelőorvos tudja megmondani, hogy mit jelentenek pontosan az egyes leletek

És persze azt is, hogy a beteg számára mi követke­zik belőlük. Tudnunk kell azonban, hogy miről beszél, már csak azért is, mert az elkövetkező hónapokban kezelőorvosunk lesz számunkra a legfontosabb kontaktszemély. Nem lehet eléggé hangsúlyozni: az egészségünkről és az életünkről van szó, elengedhetetlenül szükség van hát a sikeres együtt­működésre.

Betegként aktívan részt kell vennünk a kezelés, jobban mondva a gyógyulás folyamatában – ez annál könnyebb, minél informáltabbak vagyunk. Ne féljünk kérdéseket föltenni. Minél több fontos és pontos információt gyűjtünk össze, annál kevésbé rettegünk a kezeléstől.

Semmi értelme homokba dugni a fejünket!

Foglalkozzunk a leleteink­kel, és beszéljük meg orvosunkkal a kezelési lehetőségeket. Mindazonáltal akármennyire bízunk is orvosunkban, ne hagyatkozzunk egyedül az ő véleményére, különösen, ha bizonytalannak érezzük magunkat. Kérdezzünk meg ilyenkor egy másik szakembert, hogy mit gondol a leleteinkről és a diagnózisról, még abban az esetben is, ha a diagnózis után minél gyorsabban el kell kezdeni a kezelést. Egyes esetekben hasznos lehet egy pszichoonkológussal folytatott beszélgetés is.

Beszéljünk nyíltan orvosunkkal

Gyakran előfordul, hogy az orvosnak kell meghoznia létfontosságú döntéseket, mert a beteg pszichésen döntésképtelen, vagy annyira tájékozatlan, hogy nem tud dönteni. Ne engedjük át az orvosnak ezeket a fontos döntéseket. Ha (házi) orvosunknak nincs elegendő rálá­tása problémánkra, tovább kell küldenie minket egy szakem­berhez vagy a megfelelő intézménybe.

A daganatok osztályozásának nemzetközi rendszere

Ha felmerül a rák gyanúja, háziorvosunk szakorvoshoz irányít minket további vizsgálatokra. Az eredmények alapján a szak­orvos felállítja a diagnózist, és erről zárójelentést készít. A beteg megkapja a – leleteket is összegző – zárójelentés egy példányát,s ezzel visszamegy a háziorvoshoz. A jelentés rendszerint orvosi szaknyelven íródik, tele van szakkifejezésekkel és rövidítések­kel, amelyeket a laikus gyakran nem, vagy csak nehezen tud értelmezni, megfejteni.

A rosszindulatú daganatokat nemzetközi rendszer alapján osztályozzák, aminek célja a diagnózisok átláthatósága és összehasonlíthatósága. Az egységes rendszer a kiterjedtségük alapján különböző stádiumokba sorolja a daganatokat – az alábbiakban megismerkedhetünk az osztályozás alapelveivel, továbbá a legfontosabb fogalmakkal és rövidítésekkel.

A TNM-rendszer

A daganatok leírására ma a TNM-rendszert használják a leg­gyakrabban, amely betűkből és számokból álló skála. Lehet, hogy bonyolultan hangzik, de nem az: a TNM-rendszer segít­ségével le lehet írni az elsődleges rosszindulatú daganat mére­tét, valamint azt is, hogy a folyamat mennyire terjedt át más testtájakra.

• AT betű a elsődleges tumort jelenti, és annak méretét sorolja be négy osztályba, 1-től 4-ig. A TI azt jelenti, hogy a daganat kisméretű, ezzel szemben a T4-gyel jelzett daganatok nagyok, kiterjedtek. A Tis (latin rövidítés, tumor in situ) azt jelzi, hogy a tumor még nem terjedt túl a keletkezési helyén.
• Az N a latin nodus (= csomó) szó rövidítése, és a mellé ren­delt számok mutatják a környéki nyirokcsomók érintettségét (0 = nincs érintett nyirokcsomó, 1 = néhány nyirokcsomó, 2 = több nyirokcsomó, 3 = sok nyirokcsomó érintett).
• Az M metasztázist (áttétet) jelent: az Ml távoli áttét meg­létét, az M0 annak hiányát jelöli.
• Ha szám helyett X áll a T vagy az N után, az azt jelenti, hogy a helyzet (még) nem értékelhető, például mert további vizs­gálatokra van szükség.
• A leletben tehát például a következő állhat: T4N1M0, ami azt jelenti, hogy nagy kiterjedésű daganatról van szó (T4), néhány nyirokcsomóban találtak daganatsejteket (NI), de áttét még nem alakult ki (M0). A daganat még pontosabb jellemzésére alkategóriák is léteznek a TNM-rendszeren belül:
• L betűvel jelölik, ha a nyirokutakat is megtámadta a daganat (nem tévesztendő össze a nyirokcsomók érintettségével).
• A Pn azt jelenti, hogy a daganat ráterjedt az idegekre.
• R-rel jelölik, hogy kezelés vagy műtét után maradt-e vissza (reziduális) daganatszövet. (R0 = nincs maradék tumor, Rl = a szövetminta mikroszkópos vizsgálata maradványokat mutat, R2 = szabad szemmel látható tumormaradvány, például röntgenfelvételen).
• V-vel jelzik a daganat erekbe való behatolását.
• A TNM jelölés előtt álló kis p betű azt jelzi, hogy a szövet¬minta patológiai analízisét elvégezték.
• AT előtt álló y jelöli, hogy a beteg műtét előtt kezelést, például kemoterápiát kapott.

A daganatok stádium beosztása: staging

A TNM-adatok alapján más leletekkel kombinálva az orvos meg tudja határozni a betegség klinikai stádiumát. A staging (ejtsd: sztéjdzsing) egyrészt a daganat súlyosságára, másrészt a terjedésére vonatkozó adatokat használja fel. A klinikai tumorstádium UICC-I-től UlCC-IV-ig terjedhet – az UICC az Union for International Cancer Control (Nemzetközi Rák­ellenes Szövetség) rövidítése: ennek a szervezetnek a rendsze­rén alapszik a staging. A számok I-től IV-ig a daganat súlyossá­gát mutatják, a koraitól (I) az előrehaladottig (IV).

A klinikai stádiumbeosztást nem szabad összetéveszteni a TNM-rendszerrel. Ez világosan kiderül az alábbi példából: egy T1N1M1 besorolású vastagbélrák esetében a daganat kisméretű, nem nyomult be mélyen a bélfalba és csak néhány nyirokcsomóra terjedt át, viszont áttétet adott a nyelőcsőbe (Ml), ezért a staging során UlCC-IV-es besorolást kap.

A legtöbb rákfajta esetében a TNM- és az UlCC-rendszer nemzetközi szabványnak számít, ám nem alkalmasak minden ráktípus besorolására – ezért esetenként másféle osztályozásra van szükség.

WHO-osztályozás, Clark- és FIGO-beosztás és egyéb rendszerek

• A glioma típusú agytumorokat a WHO szerint osztályozzák I-től IV-ig (I = jóindulatú, IV = nagyon rosszindulatú). A glioma az agy gliasejtjeiből indul ki. Az osztályozáskor a kiindulási szövetet és a malignitás fokát veszik figyelembe az egészséges szövetekkel összehasonlítva.
• A rosszindulatú pigmentsejtes bőrrák, a melanoma osztályo­zásakor a TNM-rendszer mellett az áttétképzés kockázatá­nak szempontjából fontos, hogy a daganat milyen mélyen hatolt be a bőrbe. Ennek fokát fejezi ki a Clark-féle beosztás (Clark-I = kevéssé, Clark-IV = mélyen). A daganat vastagsá­gát jelzi a Breslow-stádium I-től IV-ig (I = nagyon vékony, IV = nagyon vastag).
• A nőgyógyászati rákokat a FIGO-rendszer szerint osztályoz­zák. A Fédération Internationale de Gynécologie et d’Obstétrique (Szülészek és Nőgyógyászok Nemzetközi Szövetsége) osztályozásának stádiumai megegyeznek a TNM-rendszer I-től IV-ig terjedő beosztásával (I = a daga­nat a kiindulási szervre korlátozódik, IV = a daganat áttétet képez). A két rendszer között az a különbség, hogy míg a TNM-rendszer klinikai és patológiai adatokon alapul, addig a FIGO a sebészeti beavatkozásra épülő staging (műtét során vesznek szövetmintát).
• Leukémia esetén a betegség már a kezdetekkor testszerte az egész szervezetet érinti – ezért az osztályozás alapja az időbeli lefolyás, az eredet, továbbá az elfajult sejtek alakja és száma a vérben és/vagy a csontvelőben. Megkülönböztetnek akut és krónikus lefolyású, továbbá mieloid (a vérképző rendszerből kiinduló) és limfoid (a nyirokcsomókat érintő) leukémiát.
• A malignus limfómákat, azaz a nyiroksejtekből vagy nyirok­csomókból kiinduló daganatokat a kiindulási sejttípus és a limfóma kiterjedtsége alapján osztályozzák.

További fontos leletek

A TNM-osztályozás vagy a staging mellett az orvos további adatokra is támaszkodhat.

Íme:

• A daganatszövet felépítéséről a patológus által kiadott szövettani (hisztológiai) vizsgálati eredmény ad bővebb felvilágosítást.
• A citológiai lelet a daganatsejtek tulajdonságait mutatja meg.
• A grading a daganat rosszindulatúságáról informál. A daga­nat differenciáltságának foka azt mutatja, hogy mennyiben különbözik a daganatszövet az egészséges szövetektől.
• A Gl-től G4-ig terjedő osztályozáson belül a Gl azt jelenti, hogy a sejtek még nagyon hasonlítanak a normális sejtekre (jól differenciáltak), míg a G4 azt, hogy erősen különböznek az egészséges sejtektől (gyengén/kevéssé differen­ciáltak). Minél kevésbé differenciáltak a tumor­sejtek, annál malignusabb a daganat.
• Sok ráksejt termel specifi­kus anyagokat, amelyek kimutathatók a vérben vagy más testfolyadékok­ban: ezeket nevezzük tumormarkereknek. A markerek nem, vagy csak egészen csekély mennyiség­ben fordulnak elő egészsé­ges szövetekben.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.