Allergia és asztma

A gyorsított immunterápia

Az immunterápia felgyorsítása nagymértékben növeli a súlyos reakció (anafilaxia) bekövetkeztének kockázatát. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor gyors hatás szükséges – ilyenkor kerül sor a gyorsított immunterápia alkalmazásara. Az immunterápia e fajtájánál a beteg az első szakaszban naponta, sőt akár naponta többször is kap injekciót.

Az összes szokásos óvintézkedést különös gonddal kell betartani, hogy kivédjünk egy esetleges súlyos reakciót. Az immunterápiák harmadik típusánál az első szakaszban az injekciók beadására heti két alkalommal kerül sor – a kockázatok így kisebbek, mint a napi adagolásnál, de még mindig magasabbak, mint a heti egyszeri injekciónál.

A kockázatok csökkentése

Ha felmerül az immunterápia lehetősége, ne habozzunk azt elfogadni. A jelenlegi szigorú biztonsági intézkedések mellett igen kicsi a valószínűsége annak, hogy a terápia során bármilyen probléma merülne fel.

Egy esetleges súlyos reakció elkerülése érdekében az orvos az immunterápiás kezelés során minden alkalommal megkérdezi, hogy észleltünk-e bármilyen rendellenes reakciót az előzőleg beadott injekció után. Ilyen lehet az injekció helye körül a bőr kivörösödése, viszketése, megduzzadása, súlyosabb esetben a test más részeit érintő tünetek, pl. csalánkiütés, viszketés, tüsszögés, orrfolyás, a szem kivörösödése vagy viszketése, szorító érzés a torokban, vagy a mellkasban, köhögés, nehézlégzés, zihálás.

Az ilyen tüneteket és ezek körülményeit mindig jegyezzük föl, hogy beszámolhassunk róla orvosunknak a következő látogatáskor. Ez nagyon fontos, mert arra utalhat, hogy a kezelés túl gyors, lassabb dózisváltoztatásra van szükség. Az orvost az is érdekelheti, van-e bármilyen fertőző betegségünk, ez ugyanis befolyásolhatja az immunválaszt. Az orvost tájékoztat­ni kell arról is, ha a beteg új gyógyszert szed, mert bizonyos készítmények, pl. a béta-blokkolók hatására könnyebben lépnek fel nemkívánatos reakciók.

Jegyezzük meg! Az asztmásoknál az orvos rákérdez betegségük aktuális tü­neteire, és meghatározza a csúcsáramlást az injekció beadása előtt és után. Ha bármilyen tünet lép fel, vagy a csúcsáramlás nem éri el az addig mért legmagasabb érték 70 százalékát, nem adja be az injekciót.

Milyen reakciók lehetnek?

A súlyos reakció olykor több órával az injekció beadása után lép fel, ezért a következő 24 órában mindenképpen ma­radjunk telefonközelben. Az amerikai allergológusok betegeik­nél csak 20-30 perces készenléti várakozást tartanak szüksé­gesnek az injekció beadása után, ám arra hangsúlyt helyeznek, hogy aki immunterápiát kap, annál legyen adrenalin-injekció a beadás napján arra az esetre, ha súlyos reakció lépne fel. Akinél rovarcsípés miatt már fellépett anafilaxiás sokk, az nagy valószínűséggel eleve hord magánál ilyen injek­ciót – ezt akkor is be kell adni, ha az immunterápiát követően lépne föl anafilaxiás reakció.

Jegyezzük meg! Ne feledjük azonban, hogy az ad­renalin használata csak az első lépés az anafilaxiás reakció kezelésére – utána haladéktalanul menjünk vissza az immunterápiát végző allergológushoz, illetve keressük föl a legközelebbi kórház sürgősségi osztályát.

Ajánlatos az immunterápiás injekció után legalább két órán át kerülni a testmozgást, sportolást. Erre főleg a pollenidényben ügyeljünk, ha pollenallergiára kapunk immunterápiás kezelést.

Immunterápia a rovarcsípés-allergiára

Kiknél hatásos?

Az immunterápia nagyon hatékony védelmet nyújt azoknak, akiknek rovarcsípés-allergiája van, és mindenkinek meg kell kapnia, akinél már lezajlott súlyos szisztémás reakció. Az amerikai allergológusok egy része olyan felnőtteknek is ajánlja ezt a kezelést, akiknél allergén hatására szisztémás bőrreakció lépett fel, azért, mert egy esetleges következő csípés már súlyos szisztémás reakciót válthat ki náluk.

A súlyos szisztémás reakción átesett, majd immunterápiával kezelt betegekkel kapcsolatos vizsgálatok kimutatták, hogy 97 százalékuknál a későbbiekben nem alakul ki szisztémás reakció rovarcsípés hatására. A maradék 3 százaléknál is, akiknél nincs teljes védettség, a reakció súlyossága nagymértékben csökken, és sokkal kisebb az életveszély kockázata. Vagyis az immunterápia kiváló kezelés, amely életeket menthet.

Célzott kezelés

A megfelelő immunterápiás méreganyag kiválasztása olykor nehéz. Nem mindenki látja ugyanis, hogy milyen rovar csípte meg, s erre a bőrpróbák sem adnak mindig választ, mert a re­akció gyakran több különböző méregre is pozitív. Ezek egy ré­sze lehet, hogy álpozitív, azonban hogy melyik, azt nem lehet megmondani. A legtöbb allergológus ezért mindegyik méregre immunterápiát javasol, amelyhez méregkivonat-keveréket használ.

Ha a bajt okozó rovart láttuk és felismertük, de más rovar­mérgekkel szemben is pozitív a bőrpróba, nehezebb döntésre jutni. Sok allergológus ilyenkor „jobb félni, mint megijedni” alapon az összes olyan méregre elvégzi az immunterápiát, amely a bőrpróba során pozitív eredményt ad. Ebben van logi­ka, hiszen a mérgekkel szemben keresztreakciók léphetnek fel. Más allergológusok csak a bajt oko­zó rovar mérgére végzik el az immunterápiát.

Védelem

Vajon védelmet nyújt-e az egyik rovar mérgére adott im­munterápia egy másik, rokon faj mérge ellen is? Szoros rokon­ságban álló rovarok – pl. a sárga-fekete potrohú darazsak kü­lönböző fajai – esetén nagy valószínűséggel igen, hiszen sok közös allergénjük van, de garantálni ezt sem lehet. A problé­mát az okozza, hogy a közös allergéneken túl, minden méreg­anyagnak megvannak a maguk specifikus összetevői.

A jelen­leg rendelkezésre álló tesztek segítségével nem lehet megállapítani, hogy vajon egy allergiás reakciót a közös vagy az adott fajra specifikus allergének váltották-e ki. így tehát pl. a francia darázs mérgére adott immunterápia védelmet nyújt­hat a lódarázs mérge ellen, de erre biztosíték nincsen – és ez fordítva is igaz.

Poszméh allergia esetén (ami szinte kizárólag azoknál fordul elő, akik – pl. kertészek – munkájuk során érintkezhetnek ezekkel a rovarokkal) a válasz egyértelműbb: itt a háziméh mérgére adott immunterápia nem használ. Segít viszont szeren­csére a poszméh-immunterápia – az ehhez szükséges poszméh-méregkivonatot speciális forrásból kell beszerezni.

Milyen gyakran kell szúrni?

Az injekciók beadására az immunterápia első szakaszában hetente egyszer kerül sor, hacsak a védelem kialakítása nem kifejezetten sürgős, pl. munkával összefüggő rovarcsípés-aller­gia esetén – ilyenkor gyorsított immunterápiát alkalmaznak. A maximális dózis elérése után négyhetente egyszer kell fenn­tartó injekciót adni, egy év után pedig elég a 6-8 hetenkénti is­métlés.

3-5 évi immunterápia után rendszerint megismétlik a ro­varméregre a bőrpróbát. Negatív eredmény esetén a terápia véget ér. Az újabb kutatások azt mutatják, hogy még akkor is 80-90 százalékos a valószínűsége annak, hogy a jövőben a rovarcsípések nem váltanak ki szisztémás reakciót, ha az immunterápia végén az összes bőrpróba pozitív. Ez azonban nem mindenkit nyugtat meg – vannak, akik lelki nyugalmuk érdekében úgy döntenek, továbbra is járnak immunterápiás kezelésre.

Kutatási eredmények! Tudományosan is igazolt tény, hogy a majdnem halálos sziszté­más reakcióknak igen tartós pszichikai hatása van, s hogy sokan tovább aggódnak annak ellenére, hogy az immunterápia befejeződött, és a megismételt bőrpróbák negatív eredményt adtak.

Milyen más módszerek léteznek?

Régebben élő rovarokkal „csípettek meg” a beteget, hogy ellenőrizzék, a terápia tényleg használt-e. Ezt ma már nagyon kevesen végzik, de lehetséges, hogy allergológusunknál van mód ilyenfajta terheléses teszt végrehajtására. Adrenalinnak és újraélesztő készüléknek feltétlenül kéznél kell lenni, hogy ha esetleg súlyos reakció következne be, azonnal és hatékonyan be lehessen avatkozni.

Tekintve a rovarcsípés-allergia tartós lelki következményeit, az élő rovarokkal végzett terheléses teszt nagyon is hatékony, hiszen ennél ékesebben aligha bizonyítható a beteg számára, hogy az immunterápia sikerrel járt. A terheléses teszt gyakorlati segítséget nyújt azoknak is, akik munkájuk során gyakran kerülnek kapcsolatba szúró rovarokkal, pl. házi- vagy poszméhekkel, s biztosan akarják tudni, hogy visszamehetnek-e dolgozni anélkül, hogy egészségüket kockáztatnák.

Immunterápia ételallergiára?

Annak lehetőségét, hogy az immunterápia segít-e az ételallergiásokon, jelenleg még nem kutatják. Az ilyen betegnél az orvosok pusztán arra törekszenek, hogy megvédjék őt annak következményeitől, ha esetleg lenyel egy falatot a problematikus élelmiszerből – azt senki nem várja, hogy egy földimogyoróra allergiás beteg életében még valamikor is mogyorókrémes szendvicset ehessen.

Ma még ez a nem túl nagyra törő cél is elérhetetlen álomnak tűnik. A rendszeres injekciózás idegtépő, hiszen folyamatosan fennáll egy súlyos túlérzékenységi reakció veszélye. A kockázatok miatt a dózist sem lehet jelentősen növelni, így a jótékony hatás meglehetősen csekély. Az érzékenység valamelyest csökkenthető ugyan, de messze nem a kívánt mértékben, vagy nem eléggé megbízhatóan ahhoz, hogy az immunterápiának ebben az esetben gyakorlati értéke legyen.

Kutatási eredmények! A jelenlegi kutatások közvetlen célja az ételallergének módosított formáinak, az ún. allergoidoknak az előállítása. Az alapgondolat az, hogy ezek toleranciát alakíthatnának ki anélkül, hogy bármilyen nemkívánatos reakció fellépne. A kutatások középpontjában a földimogyoró áll – a módosított földimogyoró-allergén néhány éven belül talán már hozzáférhető lesz. Ám, még ha be is válik, akkor sem va­lószínű, hogy utána a betegek korlátozás nélkül ehetnének mogyorót.

Az immunterápia jövője

Az allergoidok – módosított allergének, ame­lyek immuntoleranciát alakítanak ki anélkül, hogy súlyos reakciót idéznének elő – nem csak az ételallergiában szenvedőknek nyújt­hatnak majd segítséget. A kutatók jelenleg szá­mos különböző allergénből próbálnak allergoidokat előállítani annak érdekében, hogy az immunterápiát biztonságosabb és egyszerűbb el­járássá tegyék. Már sikerült nyírfapollenből olyan allergoidot létrehozni, amely mindössze 7 injek­cióval lehetővé teszi a szénanátha tüneteinek enyhítését a pollenidény előtt.

A tudósok keményen dolgoznak azon is, hogy előállítsák a közönséges allergének standardizált változatait – vagyis olyan allergén kivonatokat, amelyek mindig azonos allergén mennyiséget tar­talmaznak. Ennek célja nemcsak az, hogy keve­sebb legyen a sikertelen kezelés (ami akkor kö­vetkezik be, ha a kivonat nem tartalmaz elég allergént), hanem az is, hogy elkerüljék azokat a problémákat, amelyek az allergén kivonat egy-egy új fiolájának használatakor adódhatnak (a fi­olák tartalmának koncentrációja ugyanis nem mindig azonos, és ez anafilaxiás reakciókat idéz­het elő).

Módszerek fejlesztése

A standardizálas nehéz, mert a kiindulási anyagok – pl. lóbőrrészecskék vagy poratka-ürü­lék – természetes anyagok lévén változóak. Egyes minták sokkal többet tartalmaznak egy bizonyos allergizáló hatású összetevőből, mint mások.

E probléma elkerülésének egyik módja egy olyan módszer kifejlesztése, amellyel pontosan mérhető a kivonatban lévő allergének mennyisé­ge. A másik megközelítés, hogy felhagynak a ki­vonatok készítésével, és helyettük mesterségesen – laboratóriumi körülmények között – állítanak elő allergéneket. Ezzel a fejlett technológiával pontosan lehet kontrollálni az allergén készítmények tartalmát.

Az ilyen allergén készítmények rendkívül tiszták lehetnek, és így nagyon hatékonyak – feltéve, hogy az immunterápiában részesülő beteg valóban az adott allergénnel szemben túlérzékeny. Sajnos, a legtöbb természetes allergizáló anyag két, három vagy még több különálló allergént tartalmaz. Pl. a házipor-atka ürülékében a Der p2 allergén mellett, amelyre a legtöbben allergiásak, van egy Der p2-nek nevezett allergén is, s néhányan erre érzékenyebbek, mint a Der pl-re.

A mesterségesen előállított allergén készítmények általában csak a fő allergént tartalmazzák. Azon keveseknél, akik a többi allergén valame­lyikével szemben túlérzékenyek, az ilyen kivonat nem is használ. E probléma nyilvánvalóan úgy oldható meg, hogy az immunterápia megkezdése előtt a jelenleginél precízebb bőrpróbákat alkal­maznak.

Mik az eredmények?

Néhány kutató az immunterápia sokkal radi­kálisabb megközelítésével próbálkozik. Céljuk olyan megelőző kezelés kidolgozása, amellyel teljesen elejét lehetne venni az allergiás betegségek kialakulásának atópiás családból származó gyerekeknél . Az elképzelés az, hogy visszafordítanák a Th1 és Th2 sejtek arányának a kó­ros immunválasz során bekövetkező eltolódását. (A Th2 sejtek túlsúlya alakítja ki az allergiára va­ló hajlamot.

Már történt néhány érdekes és meglepő felfedezés ezen a téren, pl. kiderült, hogy a Th1 és Th2 sejtek egyensúlya azoknál is helyreállítható, akiknek régóta meglévő allergiájuk van. A higiénia és az allergia összefüggéseinek felismerése I arra ösztönzött néhány angol kutatót, hogy oltóanyagot készítsenek afrikai talajbaktériumok kivonatából, amivel azután asztmás betegeket kezeltek.

Az eredmények ígéretesek: a megvizsgált betegeknek legalább egyharmada a vakcinával történő beoltás után sokkal kevésbé reagált a belélegzett allergénre. Ez egyelőre csak előzetes vizs­gálat volt, de tervezik a teljes körű tudományos tesztelést. Ha a kezelés tényleg annyira hatékonynak bizonyul, mint ahogy az előzetes eredmények mutatják, néhány éven belül e módszer a mindennapos terápia része lehet.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.