• allergia
• anafilaxiás sokk

Az anafilaxiás sokk tünetei és kezelése

Ménész, egyiptomi fáraó volt az anafilaxiás reakció első feljegyzett áldozata, több mint 4000 évvel ezelőtt. A sírjában talált hieroglifa szerint az uralkodót megcsípte egy darázs, s rövid idő múlva meg is halt.

Az „anaphylaxia” kifejezést 1902-ben két görög szóból alkot­ta egy francia orvos, jelentése „ismételt” vagy „túlzott reak­ció”. Az utóbbi tűnik a helytállóbbnak, hiszen ez jellemzi pon­tosan ezt a vészhelyzetet. Ezzel mindenki egyetért, aki egyszer már átélt súlyos anafilaxiás sokkot.

Az anafilaxia tünetei, nagyjából jelentkezésük sorrendjében, az alábbiak:

• testszerte viszketés,
• csalánkiütés,
• kiterjedt bőr alatti duzzadás, amit a vérerekből a szövetek közé szivárgó testnedvek okoznak (angioödéma),
• időnként rekedtség a gégeduzzanat miatt,
• olykor tüsszögés, orrdugulás, ül. szemtünetek,
• légzési, nyelési nehézség, a beszéd akadályozottsága,
• az arc kipirulása, általános melegségérzet (hőhullám),
• gyors szívverés, szívdobogásérzés,
• szorongás, zavartság, pánikérzés,
• gyomorgörcs,
• inkontinencia, hasmenés,
• szédülés, általános gyengeség és ájulás.

A tünetek olykor egy órán belül fellépnek, az első viszketés­től a végső – gyakran halálos – szövődmények kialakulásáig. A gyors beavatozás életet ment! – Mindez, persze, sokkal lassabban is bekövetkezhet ­csak a kezdeti tünetek kialakulása több mint egy órába tel­het -, de ettől még igen súlyos reakció marad.

Súlyos szisztémás reakció

A katasztrofális reakciósor végső fázisait (hirtelen elgyengü­lés, ájulás, akár halál) anafilaxiás sokknak vagy – ritkábban – súlyos szisztémás reakciónak nevezik. A „szisztémás” azt je­lenti, hogy a szervezet egészére hat (a vérkeringéssel minden­hová eljutó allergének miatt), nem csak arra a testrészre, amellyel az allergén közvetlenül kapcsolatba kerül. A sziszté­más bőrreakció kizárólag a bőrt érinti, s csak az első három tünetet váltja ki. (Figyelem: az orvosok többsége az anafilaxia kifejezésen csak magát az anafilaxiás sokkot érti, a csak a bőrt érintő reakciót nem tartja annak.)

Az újabb vizsgálatok kimutatták, hogy az anafilaxiás reakció miatt elhunytak többsége asztmás. Az anafilaxiás reakció keze­lésekor szívmegállás léphet fel, ami, főleg az időseknél, halálos lehet.

Azoknál, akiknél az anafilaxiás sokk hosszan tartó alacsony vérnyomást okoz, vese- és agykárosodás léphet fel.

Az anafilaxiás reakció felismerése

A reakció korai fázisában olykor még az orvos is nehezen ismeri fel, hogy valóban anafilaxiáról van-e szó. Az egyéb okból bekövetkező ájulás és a pánikroham nagyon hasonló tüneteket okozhat. Akik egyszerűen csak elájulnak, azok sápadtak és gyenge a pulzusuk, ám az anafilaxiás betegek arca rendszerint rózsaszín, pulzusuk gyors. Aki csak elájul, annak fekvő helyzetben normalizálódik a vérnyomása, és kezd magához térni, ám ez nem érvényes az anafilaxiában.

Az anafilaxiás reakciónak számos különféle oka lehet:

• az ételallergia;
• a rovarcsípés- vagy kígyóméreg-allergia;
• a latexallergia;
• a gyógyszerallergia, többnyire a penicillinnel szembeni;
• túlérzékenység;
• az oltóanyagok, bár ez ma már ritkán fordul elő;
• az immunterápiánál használt kivonatok;
• a bőrallergia-tesztek, közülük is elsősorban azok, ame­lyeknél az allergént nem a bőrre, hanem a bőrbe juttatják;
• allergia az egyéb orvosi vizsgálati módszereknél alkalmazott anyagokra, pl. röntgenvizsgálat előtt beadott kontrasztanyagokra;
• egyesek szerint a testmozgás – különösen, ha megerőltető, de néhány szerencsétlen betegnél már egy séta vagy kerti gereblyézés is kiváltja a rohamot; az anafilaxia szokásos tünetei mellett ilyenkor fejfájás, fokozott izzadás és fulladás is felléphet; egyeseknél csak akkor jelentkezik, : ha más kiváltó tényező is jelen van;
• a hideg – ez a hideg által előidézett csalánkiütés ritka, extrém formája; a kiváltó ok többnyire hideg vízben való úszás. Mivel a vízben bekövetkezett anafilaxiás reakció fulladáshoz vezethet, nagyon óvatosan szabad csak természetes vizekben fürödniük azoknak, akiknek súlyos hideg-urticariájuk van, ez ugyanis könnyen hideg- anafilaxiás reakcióvá fajulhat;
• az ondó – anafilaxiás sokkot okozhat, bár általában csak enyhe lefolyásút; az ondóallergia igen ritkán életveszélyes, és eredményesen kezelhető;
• a béta-blokkoló vérnyomáscsökkentő készítmények hatására az enyhe allergiás reakció nyomán súlyos anafilaxiás reakció léphet fel.

Idiopátiás anafilaxia esetei

Ha az allergológus e potenciális okokat maradéktalanul megvizsgálta, maradnak az idiopátiás anafilaxia esetei, ahol a kiváltó tényező nem állapítható meg. Az ilyen különös betegségben szenvedők száma nem kevés, de szerencsére ez csak igen ritkán halálos.

A testmozgás kiváltotta anafilaxiánál az ok kiderítése nem mindig egyszerű. Egyeseknél csak akkor lép fel, ha a testmozgás előtt ettek, vagy ha egy bizonyos élelmiszer került a szervezetükbe, pl. kagyló, rák, alkohol, paradicsom, sajt, zeller, eper, búza, őszibarack – ezek a leggyakoribbak, de bármilyen élelmiszer kiválthatja, így kizárásos diétára lehet szükség a „tettes” azonosításához. Vannak, akiknél a járulékos kiváltó tényező nem élelmiszer, hanem gyógyszer vagy szélsőséges időjárási körülmény (pl. nagy meleg, kemény hideg, magas páratartalom). A rohamokat megelőző körülményeket, eseményeket érdemes részletesen feljegyezni.

Kezelés

Az anafilaxiás sokk ellen védekezésül a veszélyeztetettek tart­sanak maguknál adrenalininjekciót, és legyen náluk azonosító lap vagy kártya, amely tájékoztat betegségükről, ha egyszer egyedül és eszméletlenül kerülnének kórházba. Ez kü­lönösen akkor fontos, ha allergiásak a latexre (az elsősegélyt nyújtó orvos ne használjon gumikesztyűt, ami akár halált okozhat), penicillinre vagy más gyógyszerekre, ill. kontraszt­anyagokra.

A kiváltó tényezőkkel rendkívül óvatosan kell bánni, külö­nösen, ha már fellépett anafilaxiás sokk. Ha gyógyszerallergi­ánk van, arról tájékoztassuk kezelőorvosunkat (fogászt is). Az immunterápia hatékonyan segíthet olyan esetekben, amikor a kiváltó okokat nehéz elkerülni – ilyenek pl. a rovarcsípések -, de alkalmazása nagy körültekintést igényel.

Ne hagyjuk el a testmozgást!

Testmozgás kiváltotta anafilaxia esetén a mozgás teljes elha­gyása nyilvánvalóan egészségtelen megoldás – a mozgásfajták, sporttevékenységek gondos megválasztásával a betegek több­sége meg tudja őrizni kondícióját. Ha a szélsőséges időjárási körülmények is hatással vannak ránk, inkább otthon vagy edzőteremben tornázzunk. Nagyon sokat segíthetnek a test­mozgás előtt beszedett antihisztaminok és kromoglikátok – mindkettőt akár naponta kockázat­mentesen szedhetjük, és megelőzésre jobban ajánlhatók, mint a rendszeres időközönként alkalmazott adrenalininjekciók.

Ne felejtsük el, tájékoztatni sporttársainkat betegségünkről, hogy vészhelyzetben azonnal értesíthessék a mentőket. Ha már volt súlyos anafilaxiás reakciónk, ne kocogjunk egyedül. A testmozgás kiváltotta asztmával küszködőknek további óvin­tézkedéseket is kell tenniük. Szerencsére a testmoz­gás kiváltotta anafilaxia egy idő után többnyire magától elmú­lik. Ugyanez igaz a hideg kiváltotta anafilaxiára is, valamint a gyerekek bizonyos ételallergiáira – szemben az anafilaxia többi fajtájával, amelyek viszont nem múlnak el.

Anafilaktoid reakciók

Amikor a hízósejtekből hatalmas mennyiségű hisztamin szabadul fel, anafilaktoid reakció következik be. Ez pontosan olyan, mint az anafilaxiás reakció, és halálos is lehet. Egyedül az különbözteti meg a két betegséget, hogy az anafilaktoid reakcióban IgE ellenanyagok nem játszanak szerepet.

Ilyen reakciót vált ki például az, amikor kígyómarásra valakinek olyan ellenszérumot adnak, amellyel korábban már találkozott az illető immun­rendszere: a keringő immunkomplexek akkora tömegben vannak jelen a vérben, hogy aktiválják a komplementnek nevezett szérumfehérjé­ket, ezek pedig a hízósejteket mozgósítják.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.