Szakítsunk időt önmagunkra! (gyerekes anyukáknak)
„Annyira lefoglal a kislányom ellátása, hogy magammal nincs időm törődni. Néha még zuhanyozni se érek rá.”
Egy kisgyerek szülei számára apróságok is sokat jelenthetnek. Szinte elérhetetlen luxussá válnak olyan, másoknak természetes apróságok, mint az, hogy az ember akkor mehet ki a fürdőszobába, amikor kedve tartja, forrón ihatja a kávét, asztalhoz ülve ebédelhet stb.
Mindennek dacára kell olyan időt szakítanunk magunknak, amit „saját időnek” mondhatunk!
Nemcsak azért, hogy velünk együtt a párunk se feledkezzék meg róla, hogy mi is számítunk, hanem hogy a gyerek is ennek vitathatatlan tudatában nőjön fel. Az anya fogalmát nem muszáj (sőt nem is szabad) összetéveszteni a mártíréval.
Semmi szükség arra, hogy ne menjünk ki a vécére, amikor kell, és emiatt hólyaghuruttal, székrekedéssel küszködjünk, hogy fájjon a gyomrunk a kapkodó evéstől, rosszul legyünk a saját ápolatlanságunktól, a hajmosás, zuhanyozás halogatásától. Való igaz, kell hozzá némi ügyesség, hogy a gyerek elhanyagolása nélkül önmagunkra is jusson idő, de mindkét félnek bőven megéri. Végül is a jókedvű szülő jobb szülő.
A magunkra szánható idő attól függ, milyen a napi beosztásunk, mit tartunk fontosnak, és mire akarjuk az időt fordítani.
Néhány tanács a magánéletre:
Hagyjuk sírni a babát: természetesen nem fél órán keresztül, de az nem árthat, ha a kiságy biztonságában hagyjuk bőgni pár percet, amíg befejezzük a fogmosást vagy eleget teszünk testi szükségleteinknek.
Vonjuk be magánügyeinkbe a babát: üljünk le vele együtt ebédelni. Ha még nem eszik szilárd ételt, ültessük az etetőszékbe (de csak akkor, ha szorosan mellette vagyunk), és evés közben csevegjünk vele. Ha jól érzi magát a babakocsiban, és az időjárás megengedi, a parkban is elfogyaszthatjuk az ebédet. A fürdőszobában tegyük a földre a babaülésben, hadd szerezzen egy kis kozmetikai alapképzettséget, miközben magunkkal foglalkozunk. Zuhanyozás közben a függöny mögül bújócskázhatunk vele.
Vonjuk be magánügyeinkbe a papát: akkor menjünk zuhanyozni, amikor a gyerekkel reggelizik, akkor tegyünk fel egy arcpakolást, mikor a vasárnap délutáni sétára viszi. Ne legyen bűntudatunk, amiért ráérő idejében rásózzuk a gyereket: egy anya munkája (akár teljes, akár részidős) legalább olyan fárasztó, mint a fizetett munkahelyi tevékenység. A szülői feladat kétszereplős partnerségből áll, s ahol ketten vannak a színen, a gyereknevelés gondjain is illik megosztozni.
Kölcsönös szívesség: felváltva vigyázzunk egymás gyerekére egy másik kismamával, aki szintén szűkében van az időnek. A hét egyik délelőttjén vagy délutánján vállaljuk el egy barátnőnk gyerekét, hogy a mama elintézhesse az ügyes-bajos dolgait, majd egy másik napon viszonozza ő a szívességet.
Fizetett segítség: ha még részidős bébiszittert sem engedhetünk meg magunknak, annyi pénz biztos akad, amennyiért egy megbízható tinédzser elvállalja a gyerek szórakoztatását (amikor mi is otthon vagyunk), hogy legyen egy kis időnk.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.