• szülő

Szakítsunk időt önmagunkra! (gyerekes anyukáknak)

„Annyira lefoglal a kislányom ellátása, hogy magammal nincs időm törődni. Néha még zuhanyozni se érek rá.”

Egy kisgyerek szülei számára apróságok is sokat jelenthetnek. Szinte elérhetetlen luxussá válnak olyan, másoknak termé­szetes apróságok, mint az, hogy az ember akkor mehet ki a fürdőszobába, amikor kedve tartja, forrón ihatja a kávét, asztal­hoz ülve ebédelhet stb.

Mindennek dacára kell olyan időt szakítanunk magunknak, amit „saját idő­nek” mondhatunk!

Nemcsak azért, hogy velünk együtt a párunk se feledkezzék meg róla, hogy mi is számítunk, hanem hogy a gyerek is ennek vitathatatlan tuda­tában nőjön fel. Az anya fogalmát nem muszáj (sőt nem is szabad) összetéveszte­ni a mártíréval.

Semmi szükség arra, hogy ne menjünk ki a vécére, amikor kell, és emiatt hólyaghuruttal, székrekedéssel küszködjünk, hogy fájjon a gyomrunk a kapkodó evéstől, rosszul legyünk a sa­ját ápolatlanságunktól, a hajmosás, zuha­nyozás halogatásától. Való igaz, kell hoz­zá némi ügyesség, hogy a gyerek elha­nyagolása nélkül önmagunkra is jusson idő, de mindkét félnek bőven megéri. Végül is a jókedvű szülő jobb szülő.

A magunkra szánható idő attól függ, milyen a napi beosztásunk, mit tartunk fontosnak, és mire akarjuk az időt for­dítani.

Néhány tanács a magánéletre:

Hagyjuk sírni a babát: természetesen nem fél órán keresztül, de az nem árt­hat, ha a kiságy biztonságában hagyjuk bőgni pár percet, amíg befejezzük a fog­mosást vagy eleget teszünk testi szük­ségleteinknek.

Vonjuk be magánügyeinkbe a babát: üljünk le vele együtt ebédelni. Ha még nem eszik szilárd ételt, ültessük az etető­székbe (de csak akkor, ha szorosan mel­lette vagyunk), és evés közben csevegjünk vele. Ha jól érzi magát a babakocsiban, és az időjárás megengedi, a parkban is elfogyaszthatjuk az ebédet. A fürdőszo­bában tegyük a földre a babaülésben, hadd szerezzen egy kis kozmetikai alap­képzettséget, miközben magunkkal fog­lalkozunk. Zuhanyozás közben a függöny mögül bújócskázhatunk vele.

Vonjuk be magánügyeinkbe a papát: akkor menjünk zuhanyozni, amikor a gyerekkel reggelizik, akkor tegyünk fel egy arcpakolást, mikor a vasárnap délutá­ni sétára viszi. Ne legyen bűntudatunk, amiért ráérő idejében rásózzuk a gyere­ket: egy anya munkája (akár teljes, akár részidős) legalább olyan fárasztó, mint a fizetett munkahelyi tevékenység. A szü­lői feladat kétszereplős partnerségből áll, s ahol ketten vannak a színen, a gyerek­nevelés gondjain is illik megosztozni.

Kölcsönös szívesség: felváltva vigyáz­zunk egymás gyerekére egy másik kisma­mával, aki szintén szűkében van az idő­nek. A hét egyik délelőttjén vagy délután­ján vállaljuk el egy barátnőnk gyerekét, hogy a mama elintézhesse az ügyes-bajos dolgait, majd egy másik napon viszonoz­za ő a szívességet.

Fizetett segítség: ha még részidős bé­biszittert sem engedhetünk meg magunk­nak, annyi pénz biztos akad, amennyiért egy megbízható tinédzser elvállalja a gye­rek szórakoztatását (amikor mi is otthon vagyunk), hogy legyen egy kis időnk.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.