Babaápolás

Koraszülött babák gyakori egészségügyi problémai

A koraszülöttség veszélyes dolog. Az ap­ró test még nem teljesen érett, sok funkció (például hőszabályozás, légzés, emésztés) nem működik tökéletesen, és nem meglepő módon az újszülöttkori betegségek kockázata is nagyobb.

Ahogy a koraszülött babák életben tartásának technikái javulnak, egyre nagyobb figyel­met szentelnek ezeknek az általánosan előforduló, koraszülöttekre jellemző állapotoknak, és ez mindinkább a teljes gyógyulást jelenti egyre több baba szá­mára. A koraszülött csecsemők életét a leggyakrabban nehezí­tő egészségügyi problémák a következők:

Respirációs (légzési) distressz szind­róma (RDS)

A fejletlenség következté­ben a koraszülöttek tüdejében gyakran hiányzik az úgynevezett surfactant (felü­leti anyag), amely a tüdőben lévő tüdő-hólyagokat (alveolusokat) tartja kifeszít­ve. E nélkül a felületaktív anyag nélkül az apró tüdőhólyagocskák, mint a kiürí­tett léggömb, minden kilégzésnél össze­esnek, ami az apró babát arra kényszeríti, hogy mind erősebben küzdjön minden légvételnél. Azokban a babákban, akik általában a vajúdás és a szülés alatt a méh­ben súlyos stresszen mentek keresztül, kevésbé valószínű, hogy hiányzik ez az anyag, mivel a stressz, úgy tűnik, felgyor­sítja a tüdő érését.

Az RDS, a koraszülött csecsemők leggyakoribb tüdőbetegsége, egykor nagy valószínűséggel végzetes volt, de ma már az RDS-szel született koraszülöttek több mint 80 százaléka életben marad a szind­róma alaposabb ismeretének és az új ke­zelési módoknak köszönhetően. A ba­bának oxigént adnak műanyag oxigén­sátorban, vagy a légutakat folyamatos pozitív nyomás alatt tartják (ezt az eljá­rást angol rövidítéssel CPAP-nak hívják) az orrlyukakba vagy a szájba illesztett csöveken keresztül.

Az állandó nyomás megakadályozza a tüdő összeesését, amíg a szervezet elkezd elegendő felületi anya­got termelni, ami általában a harmadik­-ötödik napon következik be. Az RDS súlyos esetében lélegeztetőcsövet helyeznek be, és a babát lélegeztetőgépen tart­ják. A felületaktív anyagot pedig közvet­lenül a tüdőbe adják a lélegeztetőcsövön keresztül. Néha a tüdő fejletlenségét már az anyaméhben kimutatják, ilyenkor az RDS megelőzhető úgy, hogy a kismamá­nak a tüdő érését és a felületi anyag ter­melődését elősegítő hormont adagolnak.

Az RDS enyhébb esetben általában az élet első hetében rendeződik, bár ha a babát lélegeztetőgépre kapcsolják, a gyó­gyulás kicsit tovább tarthat. Az RDS súlyosabb formáiban szenvedő kisbabák életük első két évében meghűlés vagy lég­úti betegségek fokozott veszélyének van­nak kitéve, nagyobb a kockázata fulladás­nak vagy asztmaszerű betegségeknek, és nagyobb a valószínűsége annak, hogy első két életévükben kórházi kezelésre szoruljanak.

Bronchopulmonális diszplázia (BPD)

Egyes babáknál, főleg akik nagyon kicsi súllyal és fejletlen tüdővel születtek, a tar­tós oxigénkezelés és a mesterséges léle­geztetés BPD-t vagy krónikus tüdőbe­tegséget okozhat. A tüdő károsodásából eredő állapotot általában akkor diagnosz­tizálják, amikor a kisbaba a 36. Terhes­ségi hét után is oxigénkezelést igényel. A röntgenfelvételen specifikus tüdőelvál­tozások figyelhetők meg, a babák súlya rendszerint lassan gyarapszik, és apnoé is előfordul.

A BPD kezelése a követke­zőket foglalja magában: oxigénadagolás, a mesterséges lélegeztetés folytatása, gyógyszerelés, például a légutak nyitva tartását segítő hörgőtágítók vagy (a gyulladást csökkentő) szteroidok adagolása, a folyadékbevitel csökkentése vagy vízhajtók (diuretikumok) adása (amelyek kiürítik a légzést nehezítő felesleges folyadékot), RSV és influenza elleni oltás. Néhány babának oxigénre van szüksége a hazatérte után is, és valamennyien kalóriadús étkezést igényelnek, hogy jobban fejlődjenek. Ez az állapot a tüdő fejlődésével gyakran normalizálódik, bár a BPD-ben szenve­dő kisbabákat a légúti fertőzések inkább fenyegetik.

Koraszülöttek apnoés rohamai

Az apnoé, a légzés rövid ideig tartó kiha­gyása minden újszülöttnél előfordulhat, azonban koraszülött csecsemőknél sok­kal gyakrabban jelentkezik. A koraszü­löttkori apnoé akkor fordul elő, amikor a koraszülötteknél a fejletlen légző- és idegrendszer miatt rövid időszakokra abbamarad a légzés. A diagnózist akkor állítják fel, ha a babánál ezek az idősza­kok 20 másodpercnél tovább tartanak, vagy rövidebbek ugyan, de bradycardiával (lassú szívveréssel) társulnak. Apnoé-nak tekintjük azt is, ha a légzés megszű­nésekor a baba elsápad, lilás lesz vagy el­kékül. Csaknem valamennyi, 30. Hétre vagy korábban született babánál előfor­dul apnoé.

Az apnoé kezelése az újszülött légzé­sének újraindításából áll, amely elérhető a baba bőrének dörzsölésével vagy ütöge­tésével, gyógyszerek (például koffein vagy teofillin) adagolásával vagy folyamatos pozitív nyomás (CPAP) alkalmazásával, amikor is oxigént juttatnak a baba orrá­ba vékony csövecskéken keresztül, nyo­más alatt. Sok kisbaba kinövi az apnoét, mire eléri a 36 hetes gesztációs kort.

Egyes esetekben otthoni monitorozásra szükség lehet, bár a babák többsége tíz héttel a várt születési dátumot követően már nem mutatja apnoé jeleit. A kora­szülöttkori apnoé nincs kapcsolatban a bölcsőhalállal. Ha a kisbaba légzése néha szünetel, miután az apnoé egyszer már elmúlt, a rendellenességet már nem új­szülöttkori apnoénak tekintjük, hanem valószínűleg egyéb problémát kell a hát­térben keresnünk.

Nyitott ductus arteriosus

Amikor a magzat még az anyaméhben van, az aor­tát (azt a nagyeret, amelyen keresztül a vér a szívből a test többi részébe kerül) egy vezeték köti össze a bal tüdőartériá­val (amely a tüdőhöz vezet), ezt nevezik ductus arteriosusnak. Szerepe, hogy el­terelje a vért a még nem működő tüdők­től, és a terhesség alatt nyitva tartja a prosztaglandin E (a szervezetben terme­lődő egyik zsírsav) magas szintjét. Nor­mális esetben a prosztaglandin E szintje a szülés alatt lecsökken, és a vezeték né­hány óra alatt zárul.

A nagyon kicsi (kb. 1500 g súlyú) koraszülött babák körülbelül felénél és egyes nagyobb ba­báknál azonban a prosztaglandin E szint­je nem csökken, és a csatorna nyitva ma­rad. Sok esetben tünetek nem jelentkez­nek, csak szívzörej hallható, erőfeszítés esetén enyhe kifulladás és/vagy az ajak elkékülése jelentkezik, és a csatorna a születést követően hamarosan magától bezá­rul. Egyes esetekben azonban súlyosabb komplikációk is előfordulnak. Egy anti-prosztaglandinos kezelés gyakran sikere­sen kiváltja a vezeték bezárulását; amennyiben nem, általában műtéttel oldják meg a problémát.

Koraszülöttkori retinopátia (ROP)

Ez az állapot, melyet az újszülött szemé­ben az erek abnormális növekedése okoz, a 28. Hétnél korábban született babák 85 százalékát érinti. A 28-34. Hét között született babák szintén veszélyeztetettek (bár nem ilyen magas százalékban), de a legnagyobb veszélyben jellemzően a legkisebb koraszülöttek vannak, terhes­ségi koruktól függetlenül.

Régebben úgy vélték, hogy a túlzott oxigénadagolás okozza, de ma már tudjuk, hogy az oxi­gén magas szintje csak egyike a betegség létrejöttében szerepet játszó tényezők­nek, és a kutatók még próbálják megfej­teni, milyen egyéb tényezők járulhatnak hozzá a ROP kialakulásához. Az új­szülöttben oxigénterápia alatt ma már rutineljárás a vérgázok állandó monito­rozása, és úgy tűnik, hogy csökkenti a ROP veszélyét.

Mivel a ROP a retina hegesedését és torzulását okozza, nagyobb a veszélye a rövidlátásnak (myopia), a látásgyengülés­nek (amblyopia), a szem akaratlan rit­musos mozgásának (nystagmus), és akár a vakságnak, ezért a ROP-pal világra jött újszülöttet feltétlenül meg kell vizsgálnia gyerekszemésznek. A ROP súlyos eseté­ben szenvedő csecsemőknél beavatkozás­ra lehet szükség az erek abnormális növe­kedésének megállítására. A kezelés során, a szem belsejében ezeknek az ereknek a végződéseit elölik, hogy megakadályozzák a vérerek további rendellenes burjánzását.

Intraventricularis haemorrhagia (IVH)

Az IVH vagy agyi vérzés koraszü­lött csecsemők között rendkívül gyakori, mivel a fejlődésben lévő agyukban a vér­erek nagyon törékenyek és könnyen vé­reznek. Az intraventricularis haemorrha­gia az 1500 g-nál kisebb súlyú koraszü­löttek 15-20 százalékát érinti, leginkább életük első 72 órájában. A legsúlyosabb vérzések (amelyek csak a rendkívül pici koraszülöttek 5-10 százalékánál fordul­nak elő) szoros megfigyelést igényelnek, hogy minden esetleges további problé­mát korrigálni lehessen. Ilyen vérzéseket követően, a probléma megoldódásáig, rendszeres ultrahangos megfigyelést szok­tak végezni.

A súlyosabb fokú haemorrhagiát elszenvedő babáknál nagy a veszélye görcsök kialakulásának és a ké­sőbbi fogyatékosságnak. Az IVH-nak nincs specifikus kezelése. Műtéttel nem akadályozható meg vagy gyógyítható a vérzés. Enyhébb esetekben (és a legtöbb eset ilyen) a vér felszívódik. A későbbiek­ben készített ultrahangos felvétel általá­ban normális képet mutat, és a baba fej­lődése is megfelel egy átlagos koraszü­löttének.

Nekrotizáló enterocolitis (NEC)

A NEC a belek gyulladásos betegsége, amely a táplálás megkezdésével jelent­kezik. Oka ismeretlen, de mivel minél korábban született a baba, annál nagyobb a veszélye a fellépésének, az orvosok fel­tételezik, hogy a nagyon korán született babák belei még éretlenek ahhoz, hogy az emésztéssel megbirkózzanak. Az anya­tejjel etetett babák ritkábban szenvednek NEC-ben, mint a tápszerrel tápláltak.

Ennek a súlyos bélbetegségnek a gya­núját vetik fel például a következő tü­netek: hasi puffadás, a baba epét hány, apnoé, vér megjelenése a székletben. A NEC-ben szenvedő babát intravéná­sán kell táplálni és antibiotikumos ke­zelésben részesíteni. Ha a bél súlyosan károsodott, az érintett részt műtéttel tá­volítják el.

Anémia (vérszegénység)

Sok koraszü­lött csecsemő anémiás (vörösvértestszá­muk túl alacsony), és mivel a vörösvér­testjeik életideje – mint minden kisba­báé – a felnőttekénél rövidebb (amit még súlyosbíthat, ha a baba vércsoportja kü­lönbözik az anyáétól), kevesebb új vö­rösvértestet állítanak elő az első néhány hétben (mint minden újszülött), és a gyakori vérvétel miatt, amelyekre a szük­séges laboratóriumi vizsgálatok miatt ke­rül sor, a vörösvértestek nehezebben pótlódnak újra.

Enyhe anémia kezelé­sére nincs szükség, ha a vörösvértestek száma elegendő ahhoz, hogy a baba szük­ségleteinek megfelelő mennyiségű oxi­gént szállítsanak. A súlyosabb anémiát általában vértranszfuzióval kezelik. Mivel a koraszülöttek – függetlenül attól, hogy anémiásak-e vagy sem – általában ala­csony vastartalékkal születnek, jellemzően vaspótlást kapnak a vörösvértestek terme­léséhez szükséges tartalékok feltöltésére.

Fertőzések

A koraszülött csecsemők sokkal fogékonyabbak sokféle fertőzés­re, mivel még azelőtt születtek meg, hogy a betegségek ellen védő antitestek az anyából átkerültek volna a babába, ami általában a terhesség vége felé következik be. A koraszülöttek immunrendszere is

Fejletlen, miáltal sokkal nehezebben küz­denek meg a kórokozókkal, például azok­kal, amelyek az etetőszondákon, intravé­nás katétereken keresztül és a vérvételek során jutnak a szervezetükbe. A leggya­koribb koraszülött-fertőzések a követ­kezők: tüdőgyulladás, húgyúti fertőzé­sek, szepszis (az egész szervezetet érintő véráramfertőzések) és agyhártyagyulla­dás. Azokat a babákat, akiknek a véré­ből, vizeletéből vagy gerincvelői folya­dékából kórokozó tenyészik ki, széles spektrumú, intravénás antibiotikumok­kal kezelik.

Sárgaság

A koraszülött babák nagyobb valószínűséggel sárgulnak be, mint a tel­jes időre született csecsemők. Bilirubin­szintjük (amely a sárgaság mértékével arányos) is valószínűleg magasabb, és a besárgulás is tovább tart.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.