• két hónapos baba

A megfelelő környezet kialakítása babák számára, tippek!

A gyerek fejlődésére ösztönzőleg ható környezet megteremtése nem is annyi­ra nehéz, mint első pillantásra látszik.

Az alábbiakban következik mindaz, amit erről tudni érdemes:

Szeressük a babát

Semmi sem segít­heti elő a baba növekedését és gyarapo­dását jobban, mint a szeretet. A szülővel, illetve a szülőkkel és/vagy nevelőszülő­vel kialakult szoros kapcsolat elenged­hetetlen a baba normális fejlődéséhez. A szeretetnek feltétlennek is kell lennie, mert csakis a mindenféle kikötésektől mentes szeretet lehet jótékony hatású.

Továbbá a szeretetet egyértelműen és világosan ki kell fejezni a gyereknek (még akkor is, ha ez nem mindig könnyű) a nehéz időszakokban is – mint amikor éppen bélgörcsei vannak, vagy a tipegőkre jellemző szeszélyes dühki­törés lesz úrrá rajta (vagy később a pu­bertáskori érzelmi viharok időszakában) -, és persze akkor is, amikor angyalian vi­selkedik.

Beszélgessünk vele

Ragadjunk meg minden alkalmat a beszélgetésre, az ének­lésre, gőgicséljünk vissza a babának, mi­alatt pelenkát cserélünk, fürdetjük, vásá­rolni megyünk vele vagy autót vezetünk. Az ilyen rögtönzött, de ösztönző társal­gással többet érhetünk el a baba szelle­mi képességeinek fejlesztése terén, mint bármilyen számítógépes oktatóprogrammal. Mert bármennyire oktató jellegű is egy játék, szinte semmit sem ér, ha mi nem vesszük a fáradságot, hogy játsszunk néha a babával. Ebben az esetben a cél nem az, hogy „tanítsuk” őt, hanem az, hogy jelen legyünk, és részt vegyünk a közös tevékenységben.

Ismerjük meg a tulajdon gyerekün­ket

Elsősorban nem könyvekből vagy szakértőktől tudhatjuk meg, hogy mi teszi a babát boldoggá vagy szomorúvá, nyugodttá vagy érdeklődővé, hanem sa­ját tapasztalatunkból, abból, hogy több figyelmet szentelünk a baba válaszreak­cióinak. A baba ösztönzésére irányuló erőfeszítéseinket mindenekelőtt a gye­rek egyéniségének megfelelően alakít­suk.

Lágy hangok

Ha úgy vesszük észre, hogy a han­gos zaj és/vagy az erőteljesebb játék megzavarja a nyugalmát, játsszunk vele finoman, szóljunk hozzá lágy hangon. Amennyiben a túl sok izgalom miatt a baba zaklatottá válik, rövidítsük le a játékra szánt időt, és csökkentsük a játék intenzitását.

Felszabadultan, jó kedvvel

A kény­szer és a feszültség hátráltatja a tanulást és a fejlődést. A baba önbizalmát sérti, ha akár burkoltan is, de azt az üzenetet közvetítjük számára, hogy nem vagyunk elégedettek fejlődése ütemével. Ahelyett, hogy a babával eltöltött alkalmakat tan­órának fognánk fel, melyeken a baba ösztönzése a feladat, inkább mindket­tőnk érdekében lazuljunk el, és leljük örömünket a tevékenységben.

Adjunk teret a baba érdeklődésének

A babának szánt megfelelő mértékű fi­gyelem elengedhetetlen, a túl sok figye­lem viszont már teher lehet a számára. Bár fontos, hogy a gyerek érezze, ha kell, mindig számíthat segítségre, de azt is meg kell tanulnia, hogy miként juthat hozzá. Ha állandóan felette őrködünk, és a figyelmét örökösen lekötjük, meg­fosztjuk attól a lehetőségtől, hogy új, szórakoztató dolgokat fedezzen fel ma­ga körül.

Például azt, hogy felfigyeljen a barátságos arcú játék mackójára, meg­szemlélje az ablakredőnyön átszűrődő fények alakzatát, felfedezze a kezén vagy a lábán lévő ujjacskákat, meghallja oda­kint a repülőgép zúgását, a mentőautó szirénáját vagy a szomszéd kutyájának ugatását. Állandó jelenlétünkkel akadá­lyozhatjuk őt a későbbiekben nagyon fontos képességek kifejlődésében, pél­dául abban, hogy képes legyen játszani, tanulni vagy önállóan valamilyen prob­lémát megoldani. (Egy túlságosan szülő-függő gyerek magát a szülőt is akadá­lyozhatja abban, hogy gyerekén kívül bármi mással foglalkozzon.)

Természe­tesen azt az időt, amit a babával töltünk, igyekezzük a lehető legjobban kihasz­nálni. Teremtsünk azonban alkalmat arra is, hogy a baba egyedül maradjon a já­tékaival, és ilyenkor csak félrevonulva, valahonnan a szoba sarkából figyeljük őt, amint ismerkedik velük.

Legyen az övé az irányító szerep

Hagyjuk, hogy a baba vezessen minket, ne pedig mi a babát. Ha a kerekes járó­ka nagy boldogsággal tölti el, ne vegyünk elő társasjátékot, hanem összpontosít­sunk vele együtt a kerekes járókára. Mi­közben a járókát mozgatjuk a kormány­kerékkel, engedjük meg a babának, hogy egyszer-egyszer ő is megfoghassa a kor­mányt, így nem csupán azt segítjük elő, hogy egy egyébként is megtanulandó mozgással megismerkedjen, hanem erő­sítjük benne az éppen fejlődő önbecsü­lést, hiszen láthatja, hogy a mamája mennyire örül az ügyességének, és hogy amit tesz, az fontos neki.

Játék vége. Engedjük meg a babának, még ha nagyon fiatal is, hogy ő szabja meg és döntse el, mikor legyen vége a játéknak. A baba képes közölni, hogy mikor van elege a játékból, például azzal, hogy más irányba fordul, nyűgösködik, sír, elvesz­ti az érdeklődését, vagy láthatólag nem leli már örömét az adott tevékenységben. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, és to­vább erőltetjük a játékot, megfosztjuk a babát attól a lehetőségtől, hogy megta­nulja a dolgok irányítását. Ezenfelül ha a játékot a baba kedve ellenére folytat­juk, annak nem fog örülni sem a baba, sem a mama.

A játék időzítése

A baba hat tudatál­lapot valamelyikében van: mély vagy nyugodt alvás; felszínes vagy aktív alvás, szendergés, aktív ébrenlét, melyet a fizi­kai tevékenységek iránti érdeklődés kí­sér, nyűgösség és sírás, végül nyugodt ébrenléti állapot. A fizikai fejlődés ösz­tönzésére az aktív ébrenlét időszaka a leghatékonyabb, a nyugodt ébrenléti állapot pedig egyéb tanulási folyamatok­nak kedvez.

Koncentráció. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a csecsemő csak nagyon rövid ideig képes egy dologra koncentrálni. Ha a baba két perc után nem figyel a lapozgatott könyv­re, abból nem következik, hogy nem szereti, ha felolvasnak neki, egyszerűen nem képes tovább koncentrálni.

Dicsérjünk

Amikor a baba eredményt mutat fel bizonyos cselekvésekben (pél­dául mosolyog, rácsap a csörgőre, kezét nyújtogatja az ágyból, rátalál egy játék­ra), további erőfeszítésekre fogjuk ösz­tönözni azzal, ha megdicsérjük az ered­ményeit. Megtehetjük ezt úgy, hogy örömet mutatunk az eredmény láttán, átöleljük, tapsolunk, vagy elégedettsé­günk egyéb jeleit mutatjuk. Természete­sen mindezt úgy tegyük, hogy a baba ké­pes legyen megérteni az üzenetet, vagyis azt, hogy ő fantasztikusan ügyes gyerek.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.