• pánik
• szorongás

Szorongás tünete, mit tehetünk ellene?

Életünk során sokszor érzünk és átélünk ideges­séget, feszültséget: akár vizsgák előtt, állástár­gyalások alkalmával, vagy egyéb mindennapos stresszhelyzetekben; ezek normális reakciók, amelyek napi életünk részét alkotják. Ez a fajta szorongás jó esetben (ha csekélyebb mértékű) akár még fokozhatja is a teljesítményünket. Ha viszont a szorongás érzése eluralkodik min­dennapi életünkön, már károsan érintheti a szo­kásos tevékenységeket. Ebben az esetben, fő­ként ha indokolatlannak tűnik a szorongás ér­zése, érdemes orvosi tanácsot, segítséget kérni.

Tünetek és jelek

A szorongás általános tünetei:

• rossz közérzet és általános nyugta­lanság;
• képtelenség a lazításra;
• alvászavarok kialakulása;
• pánikepizódok jelentkezése;
• olyan érzés, hogy nem tudunk megbirkózni a problémákkal.

Sokféle tényező hozzájárulhat az állandó szorongásérzés kialakulásához, de igazá­ból alapvető okot nem tudunk meghatá­rozni. Lehet valaki eleve érzékenyebb minden jelenségre, vagy pedig korai gyer­mekkorában voltak rossz élményei és ta­pasztalatai. Öröklött képesség a mindennapi stresszel való megküzdés képessége.

Számos tényező befolyásolhatja ezt:

• milyen segítséget kap az illető a család­tól, a barátoktól;
• milyen a szociális és gazdasági helyzet, körülmények;
• hányféle stressztényező éri az illetőt egyszerre;
• a stressztényezők milyen erősek, inten­zívek?

Szorongásos tünetek jelentkezhetnek aktuális helyzetek kapcsán, így valamilyen konkrét félelem, fóbia esetén, vagy ha az illető gondolatai állandóan egyetlen prob­léma körüljárnak (például anyagi termé­szetű gondjain). Állandó nyugtalanság és félelem is eluralkodhat, anélkül hogy bár­mi kézzelfogható oka volna. Szélsőséges helyzetben ez odáig fajulhat, hogy akut szorongásos rohamok alakulnak ki, amit más néven pánikrohamoknak nevezünk.

A szorongás légzési zavarokat okozhat, hiperventilációt, vagyis a szokásosnál gyorsabb légzési frekvenciát. Ez akkor adódhat elő, ha kritikus helyzetben vala­ki úgy érzi, hogy légzését szabályoznia kell, és ezt „túlszabályozza”. Leesik a vér szén-dioxidszintje, és kikapcsol a légzési automatizmus.

A légszomj érzése annyi­ra zavaró, hogy egyre mélyebbeket lélegez a beteg. A káros kört szerencsére meg le­het szakítani: egyszerű papírzacskóba tör­ténő ki- és belégzések révén visszaáll a vér­ben a normális oxigén- és szén-dioxid szint. A hiperventiláció a pánikroham jel­lemző kísérő tünete.

Gyerekekben és serdülőkben az iskolai élet és a vizsgadrukk gyakran vezet szo­rongáshoz. Nem lehet elég korán felis­mernünk a tüneteket, és azt eldöntenünk, hogyan kezeljük őket, hogyan bánjunk ve­lük.

A szorongás általános kiváltó okai:

• kapcsolati problémák;
• veszteség, gyász;
• egészségügyi problémák;
• pénzügyi gondok;
• munkahelyi problémák;
• megoldatlan konfliktusok;
• fóbiák, kényszerbetegség;
• szervi okok, pl. pajzsmirigy­túlműködés

A szorongás kísérheti a depressziót, váltakozhat azzal, vagy lehet súlyosabb pszichiátriai betegség (így skizofrénia) része. Számos esetben nincs egyéb betegség a háttérben.

A kezelés lehetőségei

A kezelés első lépése annak kiderítése, hogy a szorongás mögött meghúzódik-e valamilyen testi betegség vagy pszichiát­riai probléma. Ha a beteg először beszél erről az orvossal vagy más szakemberrel, fény derülhet olyan fontos dolgokra is, amelyekre addig nem gondolt. Vérvizsgá­latot is rendelhet az orvos, amelyből kide­rülhet, hogy valamilyen testi ok, például a pajzsmirigy túlműködési zavara idézi elő a szorongást.

A betegek egy része megnyugvással ve­szi tudomásul, ha az orvos elmondja, hogy tünetei szorongásos eredetűek, nem pedig súlyos szívbetegség következményei. A tünetek gyakran már ettől is elmúlnak, és a szorongás is javul.

A szorongás kezelésének két módja van: a gyógyszeres terápia és az ezt kiegé­szítő gyógymódok.

• Gyógyszeres terápiánál leggyakrabban az ún. benzodiazepin-csoportba tarto­zó szereket alkalmazzuk. Ezek rövidebb távon hasznosak, a szorongás és az al­vászavarok kezelésére, veszélyük vi­szont, hogy hozzászokást és nem várt mellékhatásokat okozhatnak, így hosszú távon nem alkalmazhatók. Ha a beteg szorongásához depresszió társul, antidepresszáns szer is adandó.
• Kiegészítő gyógymódok meghatározá­sához a szakember megkeresi a szoron­gás eredetét, a kiváltó okokat. A pszi­chológiai megközelítés (kognitív és vi­selkedésterápia) szorongást provokáló helyzetekben próbálja meg módosítani a beteg reakcióit. Ha a szorongás alap­ja fóbia vagy kényszerbetegség, a háttér­ben meghúzódó pszichés problémákat kell megoldani.

Kilátások

A legtöbb esetben a szorongó beteg minél hamarabb kapja meg a kezelést, annál gyorsabban gyógyul. Megfelelő kezelés nélkül a szorongás rögzül, és élethosszig tartó állapottá válik.

Önsegítő módszerek

Az orvosi kezelés és a szakmai tanácsadás mellett a szorongó beteg számára igen fontos lehet az életmód megváltoztatása is. Vizsgálatok szerint például a rendsze­res testmozgás segít a felesleges adrenalin

feldolgozásában, és a nyugtalanságot jól levezeti. A mozgás javítja a kedélyállapo­tot, és pozitív életszemléletet sugároz. A relaxációs technikák és a jóga szintén segíthet a szorongás csökkentésében. A stimulálok (így a koffein) fogyasztásá­nak mérséklése is ebben az irányban hat: a szorongás testi tünetei szűnnek.

Pánikrohamok

A szorongásos beteg súlyos testi tüneteket is mutathat a magas adrenalinszint miatt, amit a félel­met, szorongást provokáló ténye­zők váltanak ki. (Normális körül­mények között ez az ingerület­átvivő anyag váltja ki veszélyhely­zetben a „küzdj, vagy menekülj” reakciót.) A pulzus és a légzés gyorsul, a vér a szervezet más részeiről az izmokba áramlik.

A pánikroham jellegzetes tünetei:

• szívdobogásérzés,
• mellkasi szorítás, fájdalom,
• gyors vagy nehezített légzés,
• általános gyengeségérzés,
• izzadás, remegés, hányinger,
• nehézségérzés a karokban,
• a kézujjak zsibbadása,
• halálfélelem.

A pánikroham lehet fóbiás eredetű, vagy az általánosuló szorongás visszatérő tünete is. A pánikroham a szenvedő alany számára vészjelzés, és nehezen lehet a valódi szívrohamtól elkü­löníteni. Bár igazán semmilyen következménnyel nem jár, és a roham után a beteg jól van, ha pánikrohamban lévő beteget látunk, igen nehéz eldönteni, hogy nincs-e valami sokkal súlyosabb probléma, így érdemes azonnali orvosi segítséget kérni!

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.