• cukorbetegség
• terhesség

Gyermekvállalás és cukorbetegség

A cukorbetegség öröklődése

Öröklődés szempontjából a diabétesz l-es és 2-es típusa különbözik. Általánosságban igaz, hogy a tisztázatlan, sok gén sokirányú kapcsolódásával jellemezhető örök­lésmenet ellenére a családi előfordulás 2-es típusú cu­korbetegségben gyakoribb, l-es típusban az öröklődés­ben szerepet játszó génkapcsolatok jobban ismertek, de a családon belüli ismétlődés nem szabályszerű.

A lakosság cukorbetegség iránti hajlama 0,05-0,3%, ami azt jelenti, hogy ezerből minden ötödik-harmadik ember hajlamos diabéteszre!

• 1-es típusú diabéteszben csak az anya cukorbetegsége esetén az utód diabéteszének valószínűsége 2-3%, az apa cukorbetegsége esetén – itt nem részletezhető genetikai okokból eredően, a várttal szemben, az anya esetében észleltnél valamivel nagyobb – 5-6%.
• Mindkét szülő 1-es típusú diabétesze esetén az utód cukorbetegségének valószínűsége 20-30%. Egy testvér 1-es típusú diabétesze esetén egy ún. nem HLA identikus testvér cukorbetegségének valószínűsé­ge 2-4%, egypetéjű ikerpár esetén azonban 30-70%. Kétpetéjű ikerpárnál az egyik testvér l-es típusú cukorbetegsége esetén a másik testvér kockázata arra, hogy az élete folyamán cukorbeteg legyen 10-12%.
• 2-es típusú cukorbetegek első fokú leszármazottainak diabétesz-valószínűsége elérheti a 40%-ot is. Ha mind­két szülő 2-es típusú cukorbetegségben szenved, a koc­kázat elérheti a 60%-ot is. Egypetéjű ikerpár egyik tag­jának 2-es típusú diabétesze esetében a másik testvér­pár cukorbetegségének valószínűsége csaknem 100%.

A fenti számok népesség szintű adatokat tükröznek. Az adott személy esetében részletes genetikai tanács­adás adhat konkrét útmutatást.

Prégesztációs és gesztációs cukorbetegség

A cukorbetegség, annak függvényében, hogy egy adott terhesség előtt is ismert volt-e már, avagy an­nak kapcsán kerül felismerésre, ún. korábban is meglévő (prégesztációs), illetve aktuálisan felis­mert (terhességi, gesztációs) cukorbetegség lehet.

Ez természetesen nem jelent típus szerinti különbsé­get, az elkülönítés pusztán az adott terhesség szempont­jából történik, de ismerete a kezelőorvos (és az érintett személy) részéről más-más teendőket igényel.

• A prégesztációs cukorbetegség a diabétesz típusa sze­rint l-es és 2-es forma is lehet, míg a terhességi cukor­betegség „tipizálására” csak szülést követően kerül sor, ha a diabétesz fennmarad.
• A gesztációs diabéteszes esetek nagyobb része ugyanis a szülést követően normális szénhidrát-anyagcserébe, vagy a szénhidrátanyagcsere-zavarok enyhébb formá­jába, csökkent cukortűrő képességbe, vagy emelkedett éhomi vércukorszinttel járó állapotba megy át. Ez a ja­vulás az esetek egy részében csak átmeneti, mert az érintettek közel felénél a szülést követő 10 évben vég­leges cukorbetegség jelentkezik. Egy későbbi cukorbe­tegség kialakulása gyakoribb azokban az esetekben, ahol a terhességi cukorbetegség a várandósság korai szakaszában felismerésre került, vagy a terhesség alatt inzulinkezelésre kerül sor.

A kérdés pontosabb megértéséhez át kell tekinte­nünk a cukorbetegséget megelőző állapotokat. Az egészségesek és a cukorbetegek között létezik ugyanis a szén­hidrát-anyagcsere enyhébb fokú károsodása is, amit a források egy része cukorbetegséget megelőző állapot­ként (prédiabétesz), más része köztes anyagcserezavar­ként (köztes hiperglikémia) említ.

Milyen vizsgálatokra kell számítani?

Az OGTT szájon át, 75 gramm cukorral történő ter­helést jelent (oral glucose tolerance test = „cukor­terhelés”), ennek 120. percében vett vérminta cu­kortartalma jelzi a vizsgált személy „cukortűrő ké­pességét”. Ha az éhomi vércukorszint 6,1-6,9 mmol/1 és a cukorterhelés 120. percében mért érték 7,8-11,0 mmol/1 közötti, akkor IFG + IGT állapot egyidejű fennállásáról beszélünk.

Az IFG és az IGT kategória terhességgel társulva súlyosabb anyagcserezavart jelent, ezért megkülönböztetésükre terhességben nem kerül sor, hanem a szénhidrátanyagcsere-zavarok minden formáját ebben az állapotban terhességi cukorbetegségként ér­tékeljük és kezeljük.

Hogyan történik a vizsgálat?

Felmerülhet a kérdés, hogy nem terhes állapotban miért szükséges az IFG és az IGT állapot megkülönböz­tetése a cukorbetegség mellett, miért nem elegendő csak a két szélső érték, az egészségesek és a cukorbetegek megkülönböztetése? Ennek oka a szénhidrát anyagcsere­zavarok keringési veszélyeztetettséget fokozó hatásában keresendő.

Kimutatták, hogy az egészségesekétől eltérő min­den vércukor-emelkedés növeli a szívkoszorúér bántalmak előfordulásának esélyét.

A különböző szénhidrát-anyagcserezavar formák kerin­gést veszélyeztető hatása, csökkenő sorrendben:

• cukorbetegség,
• csökkent cukortűrő képesség (IGT állapot), IFG + IGT állapot együttes fennállása,
• emelkedett éhomi vércukorszint (IFG állapot).

Az eltérések időben történő felismerése segíthet visszafordításukban, a súlyosabb mértékű anyagcserezavar kialakulásának megelőzésében. Mindkét állapot, az emelkedett éhomi vércukorszint és a csökkent cukortűrő képesség is, átalakulhat cukorbetegséggé, tartósan fenn­marad, illetve megfelelő életmódváltoztatással visszafordítható.

Terhességben a magas vércukorszint az elsődleges veszély, aktuálisan kevésbé probléma az enyhe anyagcserezavar késői érszövődményeket okozó ha­tása. Felismerésük esetén, ilyenkor is az első lépés a megfelelő életmód, étrend és fizikai aktivitás ki­alakítása.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.