• vércukor

Vércukorszint fontos szerepe

Egyes szerveink, például a központi idegrendszer (az agy és a gerincvelő sejtjei) a működésükhöz szükséges energiát kizárólag cukor (glukóz) felhasználásával, fel­vételével és égetésével képesek biztosítani. Az élettani tartomány alsó határa alá csökkenő vércukorszint a működésüket veszélyezteti. (Ez történhet pl. a vércukor­szint kórosan alacsonnyá válása esetén, ún. hipoglikémia fellépésekor.) Az élettani tartomány felső határát meg­haladó vércukorszint (az ún. hiperglikémia) is káros, mert zavart okozhat a kis- és nagyerek működésében. (Ezzel a helyzettel cukorbetegségben szembesülhetünk.)

Mind a gyors, jelentős vércukoresés, mind a nagyfo­kú, gyors vércukor-emelkedés klinikai tünetekkel jár, a lassú és egyenletes vércukorszint-emelkedés azonban hosszú időn keresztül rejtett maradhat.

Mik játszanak szerepet a szabályozásában?

Ez a hasnyálmirigy belső elválasztású részében, az ún. Langerhans-szigetekben, az e célra el­különült, ún. béta-sejtekben termelődő hormon a máj cukorkibocsátásának, a zsírszövet zsírfelvételének, táro­lásának és mozgósításának, valamint a különböző szer­vek és szövetek – kiemelt jelentőséggel az izomszövet -cukorfelvételének irányításával biztosítja, hogy a vércu­korszint étkezési szünetekben se essen kritikus érték alá és az étkezéseket követően se emelkedjen a szokásosnál magasabbra.

Étkezések között – pl. éjjel – a nyugalmi inzulinelválasztás alakulása teszi lehetővé, hogy a máj keményítőtartalmának egy része, cukorként (glukóz) a keringésbe jusson. Az energiaszükséglet egy részének fe­dezése zsír (tríglicerid) bontásából származik.

Míg az inzulin – összességében – a vércukorszintet csökkenti, minden más, az alábbiakban felsorolt cu­koranyagcserét befolyásoló hormon, a vércukor­szintet emeli.

Mi okozhatja a vércukorszint emelkedését?

Ezeket közös névvel az inzulin ellen ható, szakkifeje­zéssel kontrainzulárís hormonoknak nevezzük. (E tekin­tetben kivételt jelentenek a bélfalban termelődő, az in­zulinelválasztás szabályozásában részt vevő speciális hormonok, az ún. inkretinek. Ezek nem emelik, hanem az inzulintermelés serkentésén keresztül csökkenthetik a vércukorszintet, ezekkel azonban ehelyütt részletesen nem foglalkozunk.)

A kontrainzulárís hormonok közül élettani körülmé­nyek között az ugyancsak a hasnyálmirigy belső elválasztású részében, az ún. alfa-sejtekben termelődő glukagon, a mellékvese kéregállományában képződő kortizol, velőállományában elválasztódó adrenalin és az agyalapi mirigy által termelt növekedési hormon a legjelen­tősebbek.

A kortizol-elválasztásban az agyalapi mirigy egy másik hormonja, az ún. adrenokortikotrop hormon (ACTH) is szerepet játszik. A pajzsmirigyhormonok vér­cukorszintet befolyásoló hatásának élettani körülmé­nyek között nincs, csak a pajzsmirigy megbetegedései esetén van jelentősége. Mindezen hormonok a férfi és a női szervezetben azonos módon működnek.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.