Cukorbetegség

A nő és a cukorbetegség

A női szervezet működésének sajátosságai

A férfi és a nő szervezetének működése az alapvető élet­folyamatok egyezése mellett jól körülhatárolható különbségeket mutat. Míg a férfiak esetében egyfajta folya­matosság a jellemző, a nő életét a ciklicitás (szakaszonkénti ismétlődő események sora, ún. ciklusok) kíséri.

Ez utóbbi szoros értelemben az ivarérett kor hormonális szabályozáson alapuló periodicitását jelenti, tágabb értelemben azonban a fogamzóképesség függvényében egy-egy hosszabb életszakaszt is ide kell értenünk: a menst­ruáció megjelenése előtti, a rendszeres havi vérzésekkel kísért és az ennek elmúlásával beköszöntő időszakot.

Egészséges nőkben is jól ismertek e három életsza­kasz sajátos problémái

  • az első vérzés megjelenésének időpontja, rendszeressé válásának ideje,
  • a ciklusok hossza, esetleges késésének vagy elmaradá­sának okai,
  • a vérzés megjelenését kísérő tünetek köre, hevessége,
  • A biztonságos fogamzásgátlás megvalósítása és ellenőrzése,
  • a gyermekvállalás optimális időpontjának meghatá­rozása,
  • a terhesség és gyermekágy kísérőjelenségei,
  • a változás korának (menopauza) megjelenése, tünetei,
  • a menopauza – a vérzés elmaradását követő időszak – életvezetést meghatározó kérdései stb.
Cukorbetegekben e jelenségek, az anyagcserehelyze­tet is érintő befolyásuk folytán még nagyobb jelentőséget kapnak.

A női életciklus

Mindezen kérdések a női élet természetes velejárói, de hogy mennyire válnak természetessé, vagy jelentenek problémát az érintettek számára, az a folyamatos, élet­kornak megfelelő felvilágosítás, a szülői-családi légkör, baráti-közösségi befolyás, a szociokulturális környezet, nem utolsósorban az írott és elektronikus média által közvetített információk függvénye.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni e tekintetben is az is­kolai oktatásból sajnálatosan kimaradt egészségnevelés (egészségtan, felkészítés az egészséges életmódra) tan­tárgy hiányát.

Korunk sajátosságai a felgyorsult, pénzközpontú élet, a családok többségének szűkösebbé váló anyagi keretei, a kényszerből fakadó túlmunkavállalás, amelyek gyakran felszínessé teszik a családi, különösen a gyermek-szülő kapcsolatot. így az információk nagyobb része – bele­értve az egészséggel, életmóddal kapcsolatos ismerete­ket is -, az esetenként szintén nem kellően tájékozott ba­rátoktól, vagy az egyénre szabott tanácsadásra alkalmat­lan médiából származik.

Fontos a helyes felkészítés!

Nem pótolhatja a szükséges ismereteket az osztály­főnöki vagy biológia órák tematikájába szorított, több­nyire a párkapcsolat, nemi élet kérdéskörére korlátozó­dó tájékoztatás sem, részben, mert az információátadás hatékonyságát befolyásolja a feladatra vállalkozó tanár alapképzettsége, részben, mert ad hoc jellegű, a struktu­ráltság alapelemeit is nélkülöző módon kerül megvalósí­tásra.

Jegyezzük meg! A felvilágosítás hiánya, vagy a nem megfelelően vég­zett felvilágosítás esetleg a leánygyermek egész későbbi életét befolyásolhatja.

A vérzés ideje

A vérzés várható fellépésére vo­natkozó szeretetteljes útmutatás megelőzheti pl. a meg­jelenését kísérő félelmet vagy a ruhadarab elszennyező­dése miatt érzett bűntudatot. Később, a pubertás idején, a testi kapcsolat nem kívánt terhességre való hivatkozás­sal történő tiltása helyett az idejekorán megismertetett fogamzásgátlás és a szexuális szabadosság veszélyeinek feltárása vezethet el az érzelmi alapú, megállapodott párkapcsolathoz. (Kétségtelen ugyanakkor, hogy nevelé­si szempontból nem lenne helyes feladni annak megérte­tését és elfogadtatását, hogy a pszichésen éretlenül vagy nem kellő érettséggel elkezdett szexualitás hiba.)

Fontos tudni!

A kiragadott példákkal arra kívántunk rámutatni, hogy ezen életkori sajátosságok teljes testi-lelki egészség mellett is befolyásolhatják a napi életvitelt. Bármely egészségváltozás, betegség a felsoroltak tekintetében újabb kihívást jelenthet. Még inkább igaz ez az életet hosszabb távon kísérő, krónikus természetű állapotokra, mint amilyen pl. a cukorbetegség.

A hormonok anyagcserét befolyásoló hatása

A hormon elnevezés – új keletű meghatározással – olyan jelhordozó molekulákat (kémiai hírvivőket) takar, ame­lyek információt tartalmaznak az őket termelő sejtek ál­lapotáról, és befolyásolni képesek más sejtek működé­sét, ezáltal az élőlények életfolyamatait szabályozzák. Régebben egyszerűbb meghatározásban gondolkod­tunk. E célra elkülönült, ún. belső elválasztása szervek által termelt, a véráram útján a szervezet távoli pontjai­ra is eljutó, többségében fehérje természetű anyagokról beszéltünk, amelyek élettani feladata meghatározott szervek működésének befolyásolása.

Mára ismertté vált, hogy elvben minden sejt képes lehet más szervek, sejt­csoportok működését irányító anyagok termelésére, így „hormontermelés” nemcsak speciális belső elválasztású szervekben zajlik, hanem más elsődleges rendeltetésű szervek, pl. a vékonybél, vese vagy az erek belhártyája (az ún. endotél sejtek) is termelnek helyi vagy távoli ha­tású anyagokat.

Jegyezzük meg! A hormonok egy része elsődlegesen anyagcsere-folyamatokat szabályoz, más része az anyag­cserét csak közvetve érintő működéseket (pl. a bél össze­húzódását, az érfal tónusát, vörösvértestek termelődését stb.) irányítja. Elsődlegesen anyagcsere hatású hormo­nok a férfi és a női szervezetben egyaránt jelen vannak.

Egy részük a két nemben azonos feladatot lát el, más ré­szük azonban a férfiakban és a nőkben különböző hatá­sokkal rendelkezik.

Mit jelent pontosan az anyagcsere?

Az anyagcserehatások tekintetében további pontosí­tást kell alkalmaznunk. Az anyagcsere ugyanis összetett fogalom, a szervezet valamennyi építőelemének bioké­miai folyamatait magába foglalja.

A szénhidrát-anyagcsere elsődleges kérdése az élet­tani vércukorszint biztosítása (1. táblázat). Egészsé­ges személyekben a vércukorszint 3,5-7,5 mmol/1 között ingadozhat, normális értéke éhgyomorra (a szokásos orvosi szóhasználat szerint éhomra) 4,0-5,5, étkezéseket követően 6,0-7,5 mmol/1 közötti. (Legmagasabb az értéke az étkezést követő 60. percben és egészségeseken 90-120 percen belül visszatér a kiindulási szintre.)

1. táblázat:

A vércukorszint normális tartománya éhgyomorra és étkezés után 90 perccel mérve

Normális vércukorszint:3,5-7,5 mmol/l
Normális éhgyomri: (éhomi) vércukorszint4,0-5,5 mmol/l
Étkezés utáni vércukorszint: (étkezés után 90 perccel mérve)6,0-7,5 mmol/l

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.