• hipertónia
• kezelések

Diagnosztikus lehetőségek és módszerek – hipertónia

Ha a vérnyomásmérő ismételten magasabb vérnyomást mu­tat és nem kétséges a hipertónia fennállása, a vizsgálatoknak két kérdésre kell választ adni:

Van-e a hipertóniának kideríthető oka?

A kiváltó októl függetlenül okozott-e a magasabb vérnyo­más a szervezetben maradandó változást vagy nem? Amikor a szóba jövő vizsgálatokat igyekszünk felvázolni, elsősorban az a cél, hogy a beteg a vizsgálatok lényegét meg­értse és ezáltal az orvossal való együttműködési készsége foko­zódjék. A leírásoknál éppen ezért nem törekszünk teljességre.

Betegség vizsgálata

Mint minden beteg vizsgálata, a hipertóniásé is, alapos ki­kérdezéssel, a panaszok lelkiismeretes mérlegelésével kezdődik. A szív fáradtságára vagy gyengeségére mindenekelőtt akkor kell gondolni, ha a betegnek fizikai megterheléskor, például cipelés vagy két-három emelet megmászása után nehéz légzése támad, vagy ha a nehéz légzéssel egyidejűleg a szív túl szaporán ver, és pihenés közben sem nyugszik meg egyhamar. Továbbá, ha hajnalonként fel kell kelni vizelni, olyannak, aki nem fogyasztott előző este bőségesen folyadékot és akinek ez korábban nem volt szokása.

Szívműködés felmérése

A mindennapos gyakorlatban az orvos a pulzus szaporaságának, feszességének, ritmusának megfigyeléséből követ­keztet a szívműködésre. A szív nagyságát részben kopogtatás­sal, ha szükséges, röntgennel állapítja meg. Röntgenvizsgálattal nemcsak a szív mellkasi vetületét lehet meghatározni, hanem tájékozódni lehet arról is, hogy a szív melyik ürege nagyobbo­dott meg különösen.

Magas vérnyomás esetében természetesen a bal kamrának kell elsősorban megvastagodnia, hogy a na­gyobb nyomást az érrendszerben biztosítani tudja. A szívhangok hallgatásának nemcsak szívvizsgálatkor, hanem speciálisan magasabb vérnyomás esetén is van jelentősége, mert az aorta felett a hipertónia gyakran jellegzetes hallgatózási észleléssel jár.

EKG-eljárás

A szívizom állapotáról – pontosabban a benne zajló bioelektromos jelenségekről – az EKG-eljárás tájékoztat. Az egyszerű EKG-eljárás mellett a terhelés, például két emelet megmászása után készült EKG, lappangó gyengeséget is feltárhat. A külön­böző mellkasi elvezetések elég megbízhatóan tájékoztatnak ar­ról, hogy volt-e vagy van-e a szívizomban* jelentősebb vérellátási zavar.

Röntgen és izotópos eljárások

A szív koszorúsereinek röntgen- vagy izotópeljárásokkal tör­ténő vizsgálatára ritkán kerül sor. Ezeket elsősorban csak na­gyobb intézetekben, és ott is csak akkor végzik, ha a szív ko­szorúsereinek keringését javító sebészi beavatkozás lehetősége merül föl, vagy akkor, ha egy-egy gyógyszernek a koszorúeres keringést javító hatását kellé ellenőrizni.

A röntgeneljárásokat máris, a jövőben még inkább az izotópeljárások fogják kiegé­szíteni, mert keresztülvitelük egyszerűbb, kevesebb kockázattal jár az alkalmazásuk, és hosszabb időre teszik lehetővé a koszorú­erek vizsgálatát, mint a röntgen. Igaz viszont, hogy a hozzá szük­séges technikai és személyi feltételek biztosítása nem könnyű és nem olcsó.

A vese vizsgálata

Hipertónia esetében a szív után a vese tarthat számot az orvos érdeklődésére. A legtöbb esetben egyszeri és egyszerű vizelet­vizsgálat megbízható felvilágosítást ad a vese működéséről. Ha a vizelet fajsúlya magas és a vizeletben kóros veseműködésre utaló elváltozás nincsen, akkor kicsi a valószínűsége annak, hogy a vesében bármilyen káros rendellenesség lenne. Indokolt esetben vizsgálják a vese hígító- és sűrítőképességét.

Ha fennáll annak gyanúja, hogy esetleg ér- vagy vesefejlődési rendellenesség a hipertónia oka, különböző röntgeneljárásokat alkalmaznak. A vese fejlődési rendellenességeinek a kimutatá­sára legtöbbször intravénás pielográfiára kerül sor. A könyök­hajlat vénájába e célból olyan röntgensugárzást elnyelő kont­rasztanyagot fecskendeznek, amely szinte kizárólag és éppen ezért töményen a vesén át választódik ki. Ha az injekció után meghatározott időben a veséről, a vesét a húgyhólyaggal össze­kötő uréterekről és a húgyhólyagról röntgenfelvételeket készí­tenek, a vese alakját, nagyságát és a húgyúti rendszer viszo­nyait több-kevesebb pontossággal meg lehet állapítani. Újab­ban radioaktív izotópokkal lényegében ugyanezt a célt lehet elérni.

A vesét ellátó erek vizsgálata

Akkor, amikor a vesét ellátó nagyverőér szűkületének alapos gyanúja áll fenn, aortográfiát is végeznek. Ez abból áll, hogy hosszú tűvel magába az aortába fecskendezik a kontrasztanya­got, hogy töményen kerüljön onnan a vese verőerébe és látni lehessen annak pontos lefutását és tágasságát. Ennek a módszer­nek kisebb kockázattal járó változata az, ha a comb felől katé­tert juttatunk a vese ütőerébe és ezen át fecskendezzük be a kontrasztanyagot.

Néha sor kerül a húgyutak baktériumflórájának vizsgálatára úgy, hogy a vizeletben lelhető baktériumok számát, fajtáját és gyógyszerrel szembeni érzékenységét is megvizsgálják.

Agyi erek

Az agyi erek állapotának megítélésére rendszerint elég az ideggyógyászati vizsgálat, amely a mozgás, érzékelés, szellemi és vegetatív idegrendszeri funkciók elégséges vagy elégtelen mű­ködéséről tájékoztat. Ha e téren nincsen semmi kiesés, az agyi érelmeszesedés gyanúját nyugodtan el lehet ejteni. Ha valami­lyen alapos ok miatt a nyaki főverőérnek vagy valamelyik ágá­nak elzáródására van gyanú, akkor karotográfiára kerülhet sor. A karotográfia abból áll, hogy a nyakon a karotiszba kontraszt­anyagot fecskendeznek, és meghatározott időközökben az így láthatóvá tett koponyán belüli erekről röntgenfelvételeket készí­tenek.

A belső elválasztású mirigyek vizsgálatáról a magas vérnyo­más okainak, illetve felosztásának leírásánál röviden volt szó.

Szemfenék ereinek felmérése

A szemfenék ereit szabad szemmel, szemtükör segítségével vizsgálják. így lehetővé válik a szervezeten belüli erek vizsgálata röntgeneljárás nélkül. Legtöbb esetben a szemorvos, ritkábban maga a belgyógyász, aki a szemfenék ereinek megítélésében jártasságra tett szert, szemfenéki vizsgálattal igen megbízható­an tud tájékozódni az érrendszer állapotáról. A szemfenéki vizsgálat jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a hipertónia jó- vagy rosszindulatúságának és a hipertónia egyes stádiumainak megítéléséhez is a szemfenéki erek vizsgála­ta nyújt támpontot.

A szemfenék vizsgálatának hallatlan előnye még az is, hogy nem egyetlen ember szubjektív megítélésére keli szorítkozni, hanem a szemfenékről diapozitív vagy fénykép is készíthető. Ez lehetővé teszi, hogy több ember egyidejűleg ugyanarról a szemfenékről nyilvánítson véleményt, sőt azt is, hogy a kezelés eredményeit több-kevesebb objektivitással a szemfenék erein is ellenőrizni tudjuk.

Láb ereinek és izmainak ellenőrzése

A lábérszűkület fennállása vagy mértéke az arra utaló lábikra­görcsök esetén több-kevesebb biztonsággal – az oszcillometriás vizsgálattal megállapítható. Az alsó végtag izomzatát a vér­nyomásméréshez használt mandzsettával leszorítjuk, és lassan felengedve ellenőrizzük, hogy az oszcillométer mutatója külön­böző vérnyomásértékeknél hány centiméterrel tér ki.

A kitérés nagysága az érfal rugalmasságától és az érben pulzálva keringő vér mennyiségétől függ. Lábérszűkületről durván tájékoztat a lábháton futó ér tapintása, a bőr hőmérsékletének mérése is. Természetesen a lábat ellátó verőér szűkületének helyéről, fokáról megbízhatóan csak az alsó végtag verőereiről kontraszt­anyag beadása után készített röntgenfelvétel ad képet.

A felsorolt és a felsorolásban nem említett vizsgálatokat a vér különböző alkotórészeinek, mindenekelőtt zsírtartalmának vizs­gálata egészítheti ki.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.