A nagy hidegség: a hibernációs alvás
Sokan nem szeretjük a hideg, sötét, téli éjszakákat, és a fagypont körüli hőmérsékletek, meg a csökkent napfény napközben kifejezetten letargikussá tesz bennünket. Estéink sötétek, és sokkal kevésbé aktívak, mint nyáron, s meghosszabbodik az alvásra fordított idő. Más állatoknál még kirívóbb az ezekre a környezeti változásokra adott válaszreakció, és gyakran megfigyelhető a hibernáció jelensége, azaz a csökkent fizikai aktivitás, a csökkent testhőmérséklet.
Mikor alakult ki?
A hibernáció az evolúció során alakult ki, mint az alkalmazkodás egy formája, mely lehetővé teszi ezeknek az állatoknak, hogy a rendkívül mostoha körülményeket sikeresen túlélhessék. Különösen gyakori a hibernáció jelensége a hidegvérű állatok körében, amelyeknek nincs belső hőforrásuk, ilyenek például a hüllők. Ezek a teremtmények a saját testhőmérsékletükhöz külső hőforrásra vannak utalva – a napfényre, a meleg földre, levegőre és ahogy a külső hőmérséklet ősszel esni kezd, s ahogy a nap rövidül (úgy tűnik, mindkettő egyformán fontos), ezek az állatok élelmet kezdenek el raktározni, így készülve, várakozva a téli álomra.
Ahogy aztán a napok még inkább rövidülnek, védett rejteket keresnek, csökkentik a testhőmérsékletüket, és egyfajta felfüggesztett életformába kerülnek – ennek része valami álmos, csökkent tudatállapot, amely nagyon hasonlít a mély alvásra. Ez teszi számukra lehetővé, hogy túléljenek rendkívüli téli hidegeket, hisz anyagcsere-szükségletük jelentős mértékben lecsökkent.
Hibernáció az állatoknál
Valójában nem fagynak meg – a szövetekben képződő jégkristályok megölnék őket, ellenben testhőmérsékletüket csak alig fél fokkal tartják a fagypont fölött. A békákat, szalamandrákat, teknősöket gyakran teljesen jég öleli körül, amikor hibernálódnak, az alaszkai fekete hal pedig az egész hosszú alaszkai tél során teljes egészében jégbe van ágyazódva. Sok ízeltlábú is hasonló hibernációban tölti a telet, sokszor lárva vagy báb alakban, a molyok és pillangók pedig begubózva várják a kikeletet. Még a szemtelen szúnyog is hibernálódik, miután utoljára még jóllakott, s az elraktározódott élelemből gazdálkodik.
A melegvérű állatoknál is előfordul
Bár a hidegvérű állatoknál nagyon gyakori a hibernálódás, a melegvérűeknél is sokszor előfordul, sőt még az emlősöknél is megfigyelhető. A denevérek a tél egy részét úgy élik túl, ha vagy kevés az élelem, vagy a megszerzése nagyon nehézkes, hogy összekapaszkodnak a barlangok tetején vagy valamilyen védett környezetben.
Lecsökken a hőmérsékletük, és sokszor hetekig meg sem mozdulnak. A hibernáció lehetővé teszi az állatoknak, hogy energiát konzerváljanak – ez csökkenti az anyagcsere sebességét, méghozzá a kellemes hőmérsékleten pihenő állat anyagcsereszintjének egyharmincad részére – ami óriási energiatakarékosság!
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.