Gyermekbetegségek

Hallás és betegségei kisgyermekkorban

A hallás a legfontosabb érzékszerveink közé tartozik és már a magzati életben is kiemelkedő szerepe lehet a kapcsolatteremtés­ben. Vizsgálatok szerint a magzat megismeri édesanyját és más, gyakran hallott hangokat. Ezt támasztja alá a megfigyelés, hogy anyai énekléssel, beszéddel könnyen megnyugtathatok a mag­zatok, és ez a születés után is megmarad, ezért javasolhatjuk a kismamáknak, hogy beszéljenek, énekeljenek gyermekeikhez. Az egészséges fejlődéshez nélkülözhetetlen a hallásért felelős szervek hibátlan működése, és a beszéd megtanulásához is megfelelő hal­lásra van szükségünk.

A gyermek szellemi fejlődése során az első négy életév kiemelten fontos, mert az idegrendszer a külvilág in­gereit a legfogékonyabban ebben az időszakban gyűjti és dolgozza fel. A hallás zavarai jelentősen lassíthatják ezt a folyamatot, ezért alapvető, hogy mielőbb felismerjük a csecsemők és kisgyerme­kek halláscsökkenését. Ma még gyakran csak akkor derül fény a hallással kapcsolatos problémákra, amikor a gyermek közösségbe kezd járni és reakciói, képességei, fejlettsége összehasonlítható a hasonló korúakéval. Ez Magyarországon átlagosan 3 éves kor körül történik meg, tehát az optimális kezelés szempontjából már későn.

Milyen gyakori a hallászavar a csecsemők között hazánkban?

Az európai országokban átlagosan minden 1000 újszülöttből 2-3 hallásával van gond. Magyarországon évente körülbelül 90.000 gyermek születik, így a fentiek alapján 150-200 hallás­sérült újszülöttel számolhatunk minden évben. A halláscsök­kenés mértéke az enyhe halláskárosodástól a nagyon súlyos, süketséggel határos nagyothallásig terjedhet. A veleszületett hallászavarok lehetnek genetikai eredetűek és kialakulhat­nak a magzati élet során bekövetkező fertőzések, sérülések, oxigénhiány, anyai és magzati betegségek következtében.

A szerzett, belső fül eredetű hallászavarok a születés során vagy azt követően alakulhatnak ki, hiszen az anyaméh vé­dett környezetéből kikerülni nagy megterhelést jelent a újszü­löttnek. A csecsemő intenzív osztályokon (PIC) ápolt újszülöt­tek és koraszülöttek között még gyakoribb – hozzávetőleg 4-6 % – a hallászavar előfordulásának esélye. Sajnos nemzetközi összehasonlításban Magyarországon magas, 8-9000-re tehető a koraszülöttek száma évente, így nagyobb a kockázata a szerzett hallásproblémáknak is.

Mire figyeljünk? Milyen jelek, panaszok, tünetek esetén gondol­junk arra, hogy valami nincs rendben a gyermek hallásával?

Csecsemőknél figyelmeztető jel lehet, ha a gőgicsélése vagy sírása monotonná válik, ha hangadásának nincs „dal­lama”, hanglejtése. Ez különösen más, hasonló korú kicsivel összehasonlítva tűnhet fel. Próbára tehetjük nyugodt körül­mények között, csendes környezetben tapsolással, kiáltással, csörgő hangjával, melyre egészséges hallás esetén minden­képpen reagálnia kell. A próbáknak nagy hátránya, hogy nem objektívek és nem adnak egyértelműen értékelhető választ.

Később felkeltheti a figyelmet a beszéd fejlődésének elma­radása, vagy a gyermek „zárkózottsága”, befelé fordulása is. Elsősorban akkor gyanakodhatunk a hallás zavarára, ha a csecsemő vagy kisgyermek nem figyel, nem reagál meg­szólításra, zajokra, tapsra, ha figyelmét nem tudjuk hanggal magunkra vonni. Ha a családban már előfordult veleszületett halláscsökkenés, akkor még nagyobb körültekintéssel kell követnünk a csecsemő fejlődését.

Mikor és kihez forduljunk hallássérülés gyanúja esetén?

Mi­lyen hallásvizsgálatokat alkalmazunk csecsemő és kisgyermek­korban?

Védőnőtől, gyermekorvostól vagy fül-orr-gégésztől kérhe­tünk segítséget, akik audiológus (a hallással foglalkozó) szakor­voshoz irányítják a csecsemőt vagy kisgyermeket. Fontos, hogy már gyanú esetén is mielőbb forduljunk szakemberhez, hiszen egy vizsgálat a legritkább esetben elégséges a pontos helyzetfel­mérésre. Általában egy vizsgálatsorozat végén, több hónap eltel­tével állíthatjuk fel a végleges diagnózist. Az egyetemi klinikákon, súlyponti kórházaink egy részében és gyermekkórházakban áll­nak rendelkezésre azok az eszközök és szakmai tudás, mely a szakszerű kivizsgáláshoz nélkülözhetetlenek.

Magyarországon is elérhetők azok az objektív hallásvizsgáló módszerek, melyekkel felderíthetjük csecsemők és kisgyermekek hallászavarait. Ilyenek például a középfül működésének vizsgálata (Tympanometria), vagy a belsőfül működését feltérképező otoakusztikus emissziós vizsgálatok (OAE), illetve az egész hallórendszerről információt nyújtó (BERA és ASSR) vizsgálatok. A teljes kivizsgálás az ese­tek többségében egymást követő, vagy akár többször egymás után elvégzett mérésekből áll, ritkán kapunk végleges eredményt az első alkalommal.

A vizsgálatokat nyugalomban, természetes al­vásban, illetve esetenként csak altatásban lehet elvégezni. Érdekes, ígéretes, még kísérleti fázisban lévő objektív módszer a csecsemő sírásának hangelemzése, mely korán figyelmeztethet a hallászavar­ra. A csecsemő vagy kisgyermek hallásának felmérése általában nem megterhelő, fájdalommentes folyamat.

Milyen megoldások kínálkoznak halláscsökkenés vagy süket­ség esetén?

Rendkívül fontos kiemelni, hogy minden szintű, tehát enyhe, közepes és súlyos fokú, illetve süketséggel határos halláscsök­kenésre is van megoldás, bár egyes esetekben csak kompromisszu­mok árán! Enyhe halláscsökkenés esetén korai, minél fiatalabb kor­ban kezdett speciális fejlesztés, fokozott odafigyelés, pszichológiai támogatás is elegendő lehet. Középsúlyos esetekben hallókészü­lékeket alkalmazunk, általában mindkét fülre. A korszerű digitális hallókészülékek segítségével a gyermekek kortársaikkal együtt, „halló iskolába” járhatnak.

Természetesen ilyenkor is a család, szakemberek, pedagógusok fokozott odafigyelése, az ilyen prob­lémák kezelésére képzett nevelők, esetleg speciális iskolák, óvodák igénybevétele is javasolt. Jelenleg az egyetlen érzékszervünk a hal­lószerv, melyet teljes működészavara – tehát a süketség – esetén is jó hatásfokkal helyettesíteni, gyógyítani tudunk egy műtéttel: a cochlearis implantációval. Ezt a rendkívül költséges, de a bizto­sító által jelenleg támogatott beavatkozást kétoldali süketség esetén végzik.

Magyarországon is célul tűzték ki, hogy már közvetlenül a születés után minden gyermeket objektív hallásszűrés keretében megvizsgáljanak. Minél fiatalabb korban derül fény a hallásprob­lémákra és kezdik el megfelelően kezelni a gyermekeket, annál eredményesebbek lehetnek! Jó eredménynek azt tekinthetjük a hal­lásproblémák kezelésében, ha a gyermekek iskolakezdésre kortár­saikkal azonos teljesítményre képesek.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.