Az egy hónapos baba hallása
„A gyerekem látszólag nem reagál a zajokra. Átalussza a kutya ugatását és a nővére hisztériáit. Lehet, hogy baj van a hallásával?”
Már a méhben hozzászokott!
Ez valószínűleg nem azért van, mert a baba nem hallja a kutya ugatását vagy a nővére kiabálását, hanem azért, mert már hozzászokott ezekhez a hangokhoz. Bár ő akkor pillantotta meg először a világot, amikor az anyaméhből kikerült, de nem ez volt az első alkalom, amikor a külvilág hangjai eljutottak hozzá. Sok hang – kezdve a rádióból jövő zenétől az utcákon tülkölő dudákig és a sikoltó szirénákig – áthatolt békés méhbeli otthona falán, és már hozzászokott.
A legtöbb baba korai gyerekkorban ijedséggel, körülbelül három hónapos korban pislogással, körülbelül négy hónapos korban a hangforrás felé fordulással reagál a zajokra. Nem biztos, hogy azok a hangok, amelyek létezésének háttérzörejévé váltak, erőteljes választ váltanak ki, esetleg csak olyan finom reakciót, amit gyakorlatlan szem nem is vesz észre (például megváltoztatja a testhelyzetét vagy a tevékenységét).
A legtöbb újszülött hallását megvizsgálják
Valószínűleg az ön gyerekéét is megvizsgálták, és mindent rendben találtak. Megbizonyosodhat róla, ha megkérdezi a gyerek orvosát, hogy elvégezték-e a vizsgálatot, és mi volt az eredménye.
További aggódás megelőzésére elvégezhetjük a következő kis tesztet:
Tapsoljunk a gyerek feje mögött, és figyeljük, megijed-e. Ha igen, tudjuk, hogy a gyerek hall. Ha nem, próbálkozzunk később. A gyerekeknek (az újszülötteknek is) megvan az a csodálatos tulajdonságuk, hogy akaratlagosan figyelmen kívül hagyják vagy kizárják a környezetüket, és lehet, hogy a baba most éppen ilyen állapotban van.
Az ismételt teszt kiválthatja a várt választ
Ha mégsem, keressünk más módokat a megfigyelésére: megnyugszik-e vagy bármilyen más módon reagál-e az anyja megnyugtató hangjára, amikor nem néznek egymás szemébe? Van-e bármilyen válasza az éneklésre vagy a zenére? Megijed-e, amikor ismeretlen zajt hall? Ha úgy tűnik, a baba soha nem reagál a hangokra, beszéljünk a lehető leghamarabb az orvossal. Minél korábban felismerik és kezelik a gyerek esetleges halláskárosodását, annál jobb eredmény várható.
A vizsgálat különösen fontos a magas kockázatú csecsemőknél!
Akiknek születési súlya nem érte el a 2,5 kilót, akiknél szülés közben komplikációk léptek fel, akiket az anyaméhben olyan gyógyszerek vagy fertőzések értek (például rubeóla), amelyek halláskárosodást okozhatnak, akiknek a családjában előfordult süketség, akiknek más súlyos rendellenességei vannak.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.