• baba
• csecsemő
• görcsök
• lázgörcs

Görcstevékenységek újszülöttkorban

Görcstevékenységek bármely életkorban előfordulhatnak. Lé­teznek általánosságban görcsöt provokáló hatások, amelyek min­denkinél rohamhoz vezethetnek (pl. alacsony vércukorszint) ezek az ún. alkalmi, vagy provokált rohamok. Az epilepszia azonban ettől eltérően már betegségnek, az idegrendszer működési za­varának tekinthető, ilyenkor az idegsejtek kóros kisülései okozzák az ismétlődő rohamokat. Bizonyos típusai bármely életkorban, míg más formák csak egyes életszakaszokhoz kötötten jelennek meg.

Újszülöttkori görcstevékenységek már az első életórákban, élet­napokban is kezdődhetnek. A háttérben számos ok húzódhat meg, olykor csak hosszas diagnosztikus lépések sorozatával igazolható a kiváltó tényező. Leggyakrabban vércukor-, elektrolit-eltérések, oxigénhiányos állapot, fertőzés provokálhat görcsrohamot, de előfordulhatnak öröklött anyagcsere betegségekhez társultan, il­letve léteznek ún. újszülöttkori epilepszia formák is.

A rohamok (orvosi nyelven a convulsio szót használjuk) megjelenése sokféle lehet, mint például egy-egy végtag rándulása, négyvégtagi megfeszülés vagy légzéskimaradás. Az első élet­hónapokban a rohamokat el kell különítenünk egy ártalmatlan jelenségtől, az ún. „jitterness”-től. Ez utóbbi angol kifejezés jelen­tése „izgés-mozgás, idegesség”, amely típusosán újszülött- és fiatal csecsemőkorban fordul elő. Sokszor valamilyen inger – amely le­het fény vagy erősebb hang, – hatására kezdődik és jellegzetesen egy-egy végtag ütemes, finom hullámú rándulásaival jár. A vég­tag megérintése, helyzetváltoztatása a folyamatot megszakítja, így elkülöníthető egyéb kóros mozgásoktól. A valós görcstevékenysé­geknél észlelhető ütemes rángások ezzel szemben nem szüntethetők meg ilyen módon.

Milyen okok vezethetnek újszülöttkori convulsióhoz?

Születést követően – főleg koraszülöttekben – a vércukor- és elektrolit szint átmeneti szabályozási zavara gyakori jelenség. Az értékek ingadozása görcsöt okozhat, azonban a megfelelő terápia, az elektrolit szint rendezése, majd a szabályozási zavar megszűnése gátat vet újabb rohamok kialakulásának, a folyamat jóindulatú. Az oxigénhiány (hypoxia) is convulsióhoz vezethet. A magzati életben, a szülés alatt és a megszületést követően is előfordulhat oxigén­hiányos állapot, ennek kialakulásában anyai betegségek, a méhle­pény károsodásai, a köldökzsinór nyakra tekeredése vagy túl rövid, hosszú volta is rizikó tényezőnek tekinthető.

A terhesség alatti dohányzás károsító hatását feltétlenül hangsúlyoznunk kell, hiszen komoly veszélyt jelent a növekvő magzat egészségére, a dohányzás terhesség alatt szigorúan tilos. Az alkohol nagyobb mennyiségű és tartós fogyasztása ugyancsak súlyosan veszélyeztető hatású, ún. magzati alkohol szindróma képe bontakozhat ki. A szindrómára jellemző a kisfejűség, furcsa arcvonások (rövid orr, lapos arc, belső szemredő), mentális zavar, tanulási nehézség, magatartási problémák és az epilepszia. Egyes gyógyszerek elvonása szintén rohamjelenséget provokál.

A várandóság alatt szedett gyógyszerek (és kábítószerek!) a magzatba is eljutnak, míg születést követően szintjük az újszülött vérében leesik, és „megvonási” tünetként görcs jelentkezhet. A központi idegrendszer gyulladásainak – mint az agyhártya-, és agyvelőgyulladás-, első jele ugyancsak lehet görcs­tevékenység, illetve az agyvérzés, koponyaűri nyomásfokozódás is rohamprovokáló hatású.

Az újszülöttkori convulsiok hátterében anyagcsere betegsé­gek, metabolikus zavarok is felmerülnek. A rutinszerűen végzett újszülöttkori szűrővizsgálatok köre lényegesen kibővült az elmúlt években, manapság szárított vércseppből 22 anyagcsere betegsé­get szűrnek. A rendszeresen ellenőrzötteken kívül azonban további metabolikus zavarok is állhatnak a háttérben, a gerincvízből min­tavétel is szükségessé válhat. A szerteágazó okoknak köszönhetően a diagnózis felállítása sokszor nem könnyű, hosszú ideig is eltart­hat, míg fény derül a görcstevékenység eredetére.

A központi idegrendszer bizonyos fejlődési zavarainál is előfordulhatnak már korai rohamok: az agykéreg szerkezeti rend­ellenességei, az agytekervények nem megfelelő kialakulása, kiszé­lesedése is okozhat súlyos, nehezen befolyásolható rohamokat. A gerincvíz keringési zavara vízfejűséget, az agykamrák kitágulását okozhatja, és következményesen convulsiot is.

Vannak újszülöttkorban kezdődő, öröklődő epilepszia formák, ilyen például az ún. jóindulatú familiáris újszülöttkori epilepszia. A familiáris szó családi halmozódásra utal, a betegség genetikai hátterű. Már a 2-3. életnapon kezdődhetnek naponta számos al­kalommal ismétlődő, olykor légzéskimaradással járó görcsök. A kórkép eredetét mára már sikerült tisztázni, egy ioncsatorna (ún. kálium csatorna) genetikai zavara igazolódott a hátterében. A jóindulatúságát mutatja, hogy általában 1-2 éves korra megszűnik. In­dulhat azonban az első 10 életnapon súlyos, nehezen befolyásolható és további károsodáshoz vezető epilepszia forma is, ilyen például az Ohtahara-szindróma.

Az újszülöttkori rohamok egy része – a kiváltó októl függően-, csecsemőkorban folytatódik, míg egyes életkorhoz kötött epilepszi­aformák csak később jelennek meg. A görcscsillapítás sokszor nagy kihívást jelent a kiváltó tényezőtől függően, emiatt fontos a roham eredetének minél pontosabb tisztázása. A convulsiok tartóssá vá­lása súlyos központi idegrendszeri károsodáshoz vezethet.

Görcstevékenységek II. csecsemőkori görcstevékenységek

Görcstevékenységek (orvosi nyelven a convulsio – konvulzió szót használjuk) bármely életkorban előfordulhatnak. Léteznek ál­talánosságban görcsöt provokáló hatások, amelyek mindenkinél ro­hamhoz vezethetnek kortól függetlenül (pl. alacsony vércukorszint) ezek az ún. alkalmi, vagy provokált rohamok. Az epilepszia azonban már egyértelműen az idegrendszer működési zavarának tekinthető, ilyenkor ugyanis az idegsejtek kóros kisülései felelősek az ismétlődő rohamokért. Bizonyos epilepszia formák csak egyes életszakaszokhoz kötötten fordulnak elő.

Az újszülöttkori görcstevékenységek – az első 28 életnapon túl – csecsemőkorban folytatódhatnak, emellett vannak jellegzetesen néhány hónapos kor után kezdődő betegségek is. 6 hónaposnál idősebb csecsemőknél megjelenhet az ún. lázgörcs, illetve általában 4-8 hónaposán induló epilepszia forma az ún. West szindróma.

Milyen okok vezethetnek csecsemőkori convulsiokhoz?

Veleszületett anyagcsere betegségek, metabolikus zavarok egy része már újszülöttkorban roham képében jelentkezhet, de vannak, amelyek csak később okoznak központi idegrendszeri zavarokat. Az idegrendszeri gyulladásos betegségeknek, mint az agyhártya-és agyvelőgyulladás első jele ugyancsak lehet görcstevékenység. Az agy bizonyos fejlődési zavarainál is előfordulhatnak már korai rohamok: az agykéreg szerkezeti rendellenességei, az agytekervények nem megfelelő kialakulása, kiszélesedése is okozhat súlyos, nehezen befolyásolható rohamokat. A gerincvíz keringési zavara vízfejűséget, az agykamrák kitágulását okozhatja, és következmé­nyesen convulsiot is.

Lázgörcs

A testhőmérséklet, láz emelkedésénél görcsállapot jelentkezhet, ez az ún. lázgörcs. A jelenség rendkívül gyakori kisgyermekeknél. Két csoportja ismert, az egyik az egyszerű lázgörcs – amely a na­gyobb hányadot képezi -, a másik kisebb csoport: a komplikált forma. Az egyszerű lázgörcs – meghatározás szerint – 6 hóna­pos és 5 éves kor között fordul elő, rövid ideig, maximum 5 per­cig tart, négy végtagra terjedő és a görcs befejeződése után nin­csen semmilyen ideggyógyászati eltérés.

A lázas állapot fokozott görcskészséget okozó hatása mellett genetikai tényezők szerepe is valószínűsíthető. Az egyszerű lázgörcs első vagy második alkalom­mal való előfordulása nem tartható valójában kórosnak, nem szük­séges egyéb vizsgálat, mindössze a gondos lázcsillapításra kell fel­hívnunk a szülő figyelmét.

Ha azonban a gyermeknél már három, vagy több alkalommal ismétlődött a lázgörcs többnyire megelőző gyógyszeres kezelést ajánlunk, ugyanis az ilyen esetekben már nagy a valószínűsége a görcsök ismétlődésének. A tapasztalat azt mutatja, hogy gyógyszerrel elég jó hatékonysággal elkerülhetők a későbbi görcsök. A komplikált forma már első megjelenésekor is fokozott figyelmet igényel. A rohamtevékenység több, mint 15 per­cig tart, majd a roham után ideggyógyászati eltérést is láthatunk. Ugyancsak ide, a komplikált formák közé sorolandó, ha 1 napon belül több, mint kétszer ismétlődik az egyébként lefolyását illetően egyszerűnek mondható lázgörcs. A komplikált forma és az epilep­szia határvonala sokszor nehezen megítélhető, EEG vizsgálat java­solt, és ennek függvényében akár gyógyszeres kezelés is.

West-szindróma

Jellegzetesen csecsemőkorban előforduló epilepszia forma. A betegség nevét az első leírójáról kapta. 1841-ben James West angol orvos saját kisfiánál figyelte meg az egyre feltűnőbb tüne­teket: naponta számos alkalommal sorozatokban jelentkezett a fej és mindkét felső végtag hajlítása, amelyekhez időnként az alsó végtagok hajlítása is társult. A háttérben agyi működészavar, epi­lepszia igazolódott, amely napjainkban is hasonló módon jelenik meg. Az EEG vizsgálat során (amely az agy elektromos tevékeny­ségét vizsgálja) nagyon jellegzetes kóros agyi aktivitás látszik ilyenkor, amely a tünetekkel együtt a betegség diagnózisát jelenti. Erre az epilepszia formára jellemző sajnos, hogy amennyiben a gyógyszeres kezelésre nem reagál megfelelően, előbb-utóbb mentá­lis károsodáshoz vezethet. A tünetekért felelős lehet agyi fejlődési zavar, oxigénhiányos állapot okozta károsodás, de az esetek kis százalékában az ok rejtve maradhat. Ha a háttérben nem igazolódik jelentősebb kóros eltérés illetve a gyógyszeres kezelésre a folyamat jól reagált, teljes gyógyulás lehetséges.

A csecsemőkor görcsjelenségei kisdedkorban is folytatódhat­nak, a lázgörcs 5 éves korig nem tartható kórosnak. Kisdedkorban és serdülőkorban újabb epilepszia típusok jelenhetnek meg.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.