Babaápolás

A tápszeres etetés szabályai

A szülők és a mesterséges táplálás

Ha alapos okunk van rá, miért nem tudjuk szoptatni a csecsemőnket, akkor ez a továbbiakban már ne okozzon bennünk szorongást, aggodalmat, bűntudatot. Mind a baba, mind a család fizikai, szellemi jó közérzetéhez elengedhetetlen a feszültségmentes szülő-gyerek kapcsolat.

Kétségtelen, hogy a tápszeres etetés hangulata más, mint a szoptatásé. (Hogyan készítsük el a tápszert?)Elég, ha csak az apa szerepére gondolunk, aki egyszerű nézőből főszereplővé válhat. Ugyanakkor nem szabad, hogy a spontán emberi eseménysort a sterilizált cumis­üvegek és a tápszerkészítés elgépiesítse. A szülőknek nem kell úgy viselkedniük, mint az ápolóknak, akik a gyógyszereket adagolják és sterilizálók, hőmérők, csi­peszek, porok, mérőedények, stopperórák veszik őket körül.

Cumisüveg

Inkább igyekezzünk a baba igényei szerint kialakítani az etetéseket. Ha a tej a cumisüvegből jön, és nem édesanya melléből, attól még a tápszeres baba etetése is eredményezhet intenzív érzelmi pillanatokat és bensőséges kommunikációt baba és mama között.

Melyik szülő etesse?

Az első időkben jó, ha mindig a mama eteti a babát, ameddig a kicsi a tekintetével szemkontaktust tud teremteni, illetve felismeri az illatát és a hang­ját. Minden etetésnél vegyük ölbe az újszülöttet (az anyuka, az apuka vagy más személy), hogy a baba érezze a kontaktust a bőrünkkel, a testünk melegével, érezze a belőlünk áradó biztonságot és szeretetet, lássa a mosolyunkat. Ha gondoskodunk, a tápszeres etetés érzelmi aspektusairól babánk nem kerül hátrányba semmilyen szempontból sem.

Ez a szeretet és odafigyelés áradhat az apából vagy abból a fontos személyből, aki a babát eteti, és ez hasznos lehet a babának és mamának is. Általában azok az anyák, akik nem szoptatják a gyermeküket, magukat okolják; úgy érzik, alkalmatlanok valamire, ezért nem tudnak szoptatni. Pedig a cumisüveggel táplált babáknál is kialakulhat testi és lelki szempontból is megfelelő kapcsolat az anyák és a gyerekük között.

A tápszer készítése közben felmerülő problémák

Minthogy a tápszeroldatnak pontosan 13%-os töménységűnek kell lennie, mindig annyi vizet használjunk, ami lehetővé teszi, hogy teli mérőedénykével tehessünk hozzá port. Például, ha 75 milliliter vizet teszünk, akkor ahhoz 2 és fél mérőedénnyi port kéne tennünk, amit megfelelő pontossággal lehetetlen kimérni. Ezáltal a gyerekorvos minden tanácsa és erőfeszítése hiábavaló lenne azért, hogy a megfelelő összetételű tápszert adjunk a babának.

Mesterséges táplálás: lehetőség a papának

A papa szerepe nemcsak az, hogy lelki támaszt nyújt az anyának, hanem praktikus segít­séget is adhat: az egyik előnye a tápszeres etetésnek éppen az, hogy a babát az apuka is tudja etetni. Amikor a kicsi kizárólag szopik, akkor ez a mama kiváltsága, tápszereseknél viszont alkalma van az apának arra, hogy már az első napoktól mély kapcsolatot alakíthasson ki a gyermekével.

A mama ügyeljen arra, hogy az etetés ne mechanikus rutinfeladat legyen, hanem szeretetteljes, nyugodt együttlét. Hagyjunk a kicsinek időt arra, hogy kedvére szívogassa a cumisüveget, kicsit pihenjen közben, majd újrakezdje, ugyanúgy, mintha a mellünket szopná.

Mennyiség és gyakoriság

A tápszeres baba is magának alakítja ki a szabályait, az első napokban tehát figyeljünk, és tartsuk tiszteletben az étvágyát. Amikor kéri, minden alkalommal etessük meg, de soha ne erőltessük. Ügyeljünk a mennyiségre, soha ne adjunk neki többet 60-90 grammnál, mert ez emésztési problémákat okozhat. Mindig kövessük a gyermekorvos tanácsait. Az etetések időpontját az emésztés idő­tartama határozza meg: egy cumisüvegnyi tápszer megemésztésére az újszü­löttnek 3-4 órára van szüksége, ami több időt jelent, mint amennyi az anyatej megemésztéséhez kell.

Az első néhány nap után érdemes napirendre szoktatnunk a csecsemőt – a gyermekorvos segítségével a baba súlya és igényei szerint megszabjuk a napi adagot és az etetések gyakoriságát.

Tanácsok a tápszeres etetéshez

  • Mindig ellenőrizzük az elkészített tápszer hőmérsékletét; csöppentsünk néhány cseppet csuklónk belsejére, mielőtt odaadnánk a babának.
  • A cumisüveget mindig tartsuk kicsit megdöntve, soha ne vízszinte­sen. A cumisüveg alja legyen magasabban úgy, hogy a cumi min­dig legyen tele tápszerrel, így a baba nem fog túl sok levegőt nyelni.
  • Ellenőrizzük, hogy a cumi nem rongálódott-e meg és hogy a lyuk a cumi végén megfelelő méretű-e.
  • Ne erőltessük, hogy a baba megigya az egész tápszert; a maradékot inkább öntsük ki.
  • Ha végzett az evéssel, tartsuk a picit függőlege­sen néhány percig, hogy a lenyelt levegő kijöjjön (büfiztetés).
A cuminak van egy nagyon érzékeny szelepe, ami lehetővé teszi, hogy állandóan visszajöjjön a levegő, amikor a baba cumizza. Ezenkívül,  így ugyanazzal a módszerrel szívhatja a cumit, mint a mellet, így az ellenőrzése alatt tudja tartani, mikor nyel, és mikor vesz levegőt; így kevésbé lesz hasfájós.

A hozzátáplálás

Előfordulhat, hogy az anyatej nem elegendő a baba igényeinek kielégítésére, ilyenkor áttérünk az úgynevezett hozzátáplálásra, ami azt jelenti, hogy a szoptatás mellett tápszert is adunk a csecsemőnek.

Ha minden étkezés, szoptatásból és tápszerből áll, akkor kiegészítő táplálásról, vagy hozzátáplálásról beszélünk. Ennek a módszernek az az előnye, hogy a mell rendszeres ösztönzést kap, esetleg újra beindulhat a tejtermelés, és megmarad a lehetősége annak, hogy teljesen visszatérjünk a kizárólagos szoptatásra.

Túletetés elkerülése

Hamar megtapasztaljuk, hogy a babának alkalmanként mennyi tejre van szüksége, de soha nem szabad erőltetnünk, hogy mindent megegyen. A mesterségesen táplált csecsemőnél is érvényes az önálló szabályozás elve. Átlagosan egy cse­csemő kb. 110 kcal-t (460 kJ) fogyaszt testsúlykilogrammonként és naponta. Ez nagyjából 160 g tejet jelent.

Míg a szoptatott babáknál ezt a mennyiséget nem mérjük az etetéseknél, a cumisüvegből etetett babákat hajlamosabbak vagyunk erőltetni, hogy egyék meg az egész adagot. Ez a hiba aztán később könnyen túletetéshez, elhízáshoz vezethet, illetve a baba makacsul elutasíthatja az ételt.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.