Babaápolás

A tápszer – Hogyan készítsük el a tápszert?

Mikor kell tápszer?

A szülés után kiderülhet, hogy a termelődött tej nem elegendő a baba táp­lálására, vagy más körülmények miatt nem ajánlott a szoptatás (betegségek vagy pszichés okok). Előfordulhat, hogy az anya nem érzi magát alkalmasnak a szoptatásra, vagy úgy dönt, hogy nem szoptat. Ezekben az esetekben for­dulunk a tápszerhez.

Többféle típusa létezik: van az újszülötteknek készült, az első néhány hónapra, a későbbi időszakra, de gyártanak tápszert a különleges problémákkal küzdő csecsemőknek is. Mindenképpen a tehéntejből készült átalakított tejről van szó, amit megpróbálnak az anyatejhez hasonló összeté­telűvé formálni.

Az újszülötteknek és a csecsemőknek készült tápszer

Az anyatejhez hasonló tápszer a következőképpen készül: hígítással csökkentik a fehérjetartalmat, bár így a meglévő fehérjék nem változnak, és különösen a bétalaktoglobulin nem távozik, holott a tápszerrel táplált babák esetében az allergiás tünetekért legfőképpen ezek a felelősek. A kazeint – ami egy nehezen emészthető fehérje és nagymértékben megtalálható a tehéntejben – más fehérjékkel helyettesítik, amit az újszülött könnyebben feldolgoz, ezáltal jobban hasonlít az anyatejre. A cukortartalmat laktózzal és más egyszerűbb szénhidrá­tokkal emelik, hiszen a tehéntejben kevesebb a cukor.

A tehéntejben lévő zsírok egy részét növényi eredetű zsírokkal helyettesítik, növelik a telítetlen zsírsavak bevitelét, amelyek az idegrendszer és a látás fejlődéséhez szükségesek. Az ásvá­nyi sókat csökkentik, mert ezek megterhelik a vesét, és az anyatejhez hasonló összetételben alakítják át. Sok tápszerhez adnak vasat, ami a tehéntejben nagyon kevés.

A baba napi szükségletének megfelelően adnak hozzá vitaminokat is. Ezek után a változtatások után az energiaérték is nagyon hasonló lesz az anya­tejhez viszonyítva. Mindezek ellenére a tápszer különbözik az anyatejtől, és a tápszerrel etetett babák jobban ki vannak téve a betegségeknek. A gyerekorvos segít abban, hogy a baba életkorának megfelelő tápszert tudjuk kiválasztani.

Különleges tápszerek

A különleges problémákkal küzdő csecsemők számára speciális tápszereket fejlesztettek ki.

Reflux elleni tápszer

A gyomor-nyelőcső visszafolyási problémákkal küzdő babák számára készült. Különösen a benne lévő sűrítő anyagokban különbözik a többi tápszertől ezek jelentős mértékben megkötik a vizet. A leggyakrabban használt sűrítő anyagok: a szentjánoskenyérmagból készült liszt, a kukoricakeményítő és a rizskeményítő. Ezek a tápszerek kevesebb zsírt és több cukrot tartalmaznak.

Laktózmentes tápszer

A laktózérzékeny babák számára készült. A laktóz a legfontosabb tejcukor, amelyet malátadextrinnel, rizskeményítővel, vagy más cukrokkal helyettesítenek.

Hidrolizált tápszer

Súlyos tejallergiában és többszörös ételallergiában szenvedő babáknak készült. Immunológiai és emésztési szempontból sok előnyös tulajdonsága van, más szempontból viszont nem túl szerencsés alkalmazni. Kellemetlen ízű, nagyon drága, anyagcsere-problémákat okozhat, ezért csak feltétlenül szükséges esetben használjuk.

Hipoallergén tápszer

Olyan újszülötteknek ajánlják, ahol a családban előfordul allergiás személy, emiatt lehet tartani attól, hogy a baba is allergiás lesz.

Növényi tejek

Általában egészségi problémák esetén adjuk – mint a tej valamely összetevőjére való érzékenység, vagy erős gyomorrontás utáni fel­épülés időszaka -, vagy ha vegetáriánus diétát követnek. A szójatejek egyre népszerűbbek. Fehérjében gazdag, magas vastartalmú, állagát és ízét tekintve hasonlít a tehéntejhez. A szójatej fontos kalcium-, cink-, vas-, magnézium-, kálium-, és foszforforrás. Mivel laktózmentes, és egyáltalán nem tartalmaz állati eredetű összetevőket, tejcukorérzékenyek is fogyaszthatják. Magas rosttartalmú, koleszterinszegény tej.

Más növényi tejek is léteznek, amelyeket inkább italoknak kellene nevezni. Ilyen például a mandulatej, amit otthon is elkészíthetünk. 1 liter forró vizet öntsünk 1 kg hámozott, darált mandulára. Nagyon finom, de csak időnként adjuk a csecsemőnek, mert rendszeresen ezzel táplálva angolkór, vashiány és növekedési zavarok léphetnek fel, mivel fehérjében és zsírokban gazdag ugyan, de kevés az ásványi anyag- és vitamintartalma.

Hogyan készítsük el a tápszert?

A tápszert vehetjük már elkészített, folyékony formában: elég gőzfürdő felett megmelegíteni, 37-37,5 fokos hőmérsékletűre. Így azonban drágább. Jobban kedvelt a liofilizált forma: használatakor csak fel kell oldani a port vízben (13%), vagyis 13 gr porhoz 100 gr vizet kell önteni.

Ha csapvízből készítjük, 5 percig forralni kell, majd a kívánt mennyiséget cumisüvegbe tölteni. A tápszer csomagolásában található mérőedénnyel kimérjük a port, a tetejét ne nyomkodjuk le, amikor a jelzésen a mennyiséget ellenőrizzük. Végül lezárjuk az üveget, és jól felrázzuk, hogy a por megfelelően feloldódjon.

A tápszer elkészítéséhez használt víz

Minden ivóvízben vannak ásványi sók. Ha sok, akkor „kemény” vízről, ha kevés, akkor „lágy” vízről beszélünk. Ha a kettő közötti a mennyiségük, akkor átlagos ásványianyag-tartalmú víznek hívjuk. A kemény vizek csak palackozva kaphatók, és sok kalcium van bennük. Általában terápiás célokra használják. A csapból, törvényi előírás szerint, kevés sót tartalmazó víz folyik (lágy, vagy közepes). A tápszerhez lágy vizet használjunk, minimális ásványianyag-tartalommal.

Tehát a sók szempontjából jó a csapvíz, de az íze, illata miatt sokan jobban kedvelik a palackozott vizet, 40-100 mg/l tartalommal. Ha valaki azért nem használ csapvizet, mert magas a sótartalma, nagy hibát követ el. Ugyanígy rossz, ha valaki a palackozott kemény vizet választja, mert az „laktatóbb”, mint a csapvíz. Az alacsony sótartalmú vizet válasszuk, de csak addig van ennek jelentősége, amíg a baba kizárólag tápszert fogyaszt, azaz hat hónapos korig.

Ha a tápszer elkészült, 24 órán keresztül eltartható a hűtőszekrényben. Mielőtt a babának adjuk, langyosítsuk fel vízgőz felett, vagy cumisüveg-melegítőben. Ne használjunk mikrohullámú sütőt: míg a cumisüveg langyosnak tűnik, belül a tápszer lehet, hogy nagyon forró. Természetesen, ha ellenőrizzük a tápszer hőmérsékletét – amit soha ne felejtsünk el, mielőtt a babának adnánk -, hasz­nálhatunk mikrót is.

Rizstej

A tehéntej- és a szójatejfehérje-allergia exponenciális növeke­dése miatt használjuk. A rizs a legkisebb potenciális allergént tartalmazó gabonaféle. Az allergia és az intolerancia kezelésében mindig is főszerepe volt az étrendben az allopatikus és a hagyományos orvoslásban is.

A rizstejben található zsírok garantálják a könnyen emészthe­tőséget és a kiváló felszívódást. A rizstej alkalmazása az utóbbi évek egyik legnagyobb újítása a gyermekgyógyászatban: ajánl­ják többszörösen allergiás csecsemőknek, hiszen ők intolerán­sak a tehéntej és a szójatej fehérjéire, a laktózra, a szacharinra, miközben anyagcsere-betegségekkel is küzdhetnek, mint például a galaktózemia. Használják betegségek utáni lábadozás időszakában is, mint pl. az akut vagy krónikus gyomorrontás. Alkalmazását mindenesetre jelezzük a gyermekorvosnak.

A tápszer készítésekor ügyeljünk a higiéniára:

  • Jól mossuk el az üveget és a cumit, többször öblítsük ki, hogy ne maradjon benne mosószer maradék (ezért nagyon praktikusak az alul is szétcsavarható cumisüvegek). Érdemes a cumisüveget rögtön használat után elmosni, mert így nem szárad bele a tejmaradék. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor használat előtt hidegen vagy melegen feltétlenül fertőtlenítsük.
  • Ha lehet, mindig közvetlenül a fogyasztása előtt készítsük el a tápszert, és csak szükség esetén csináljuk meg előre. Ilyenkor rögtön tegyük hűtőbe, és 24 órán belül használjuk fel. Ha házon kívül kell elkészítenünk a tápszert, a legjobb, ha termoszban visszük magunkkal a meleg vizet, és később töltjük fel a szükséges mennyiségű porral.
  • Ne érjünk kézzel a porhoz, használat után pedig hermetikusan zárjuk be a tápszeres dobozt, amit hűvös, száraz helyen tartsunk, de ne a hűtőben.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.