Gyakoribb vesebetegségek és a hipertónia
A vesebetegségek közül az idült és ma még sajnos gyógyíthatatlan ún. kétoldali, belgyógyászati vesebetegségek a hipertónia leggyakoribb okai. Az ún. féloldali, urológiai vesebetegségek ritkábban növelik a vérnyomást, és idejekorán végzett gyógyító (rendszerint sebészi) beavatkozás teljesen megszüntetheti a hipertóniát.
A kétoldali vesebetegségek közül csak a gyakrabban előfordulókat említjük. Egy részük öröklődő betegség pl. a soktömlős megbetegedés , más részükben a húgyutakon felszálló fertőzés támadja meg a veséket (pielonefritisz), de a legrosszabb indulatú formák (glomerulonefritiszek) többségében ma még nem ismerjük a kiváltó okot, így gyógyításukra is kevesebb a lehetőségünk.
Veseelégtelenséghez vezethet?
Bármilyen kiindulású idült vesebetegségről van szó, ha a folyamatot nem tudjuk legalább megállítani, feltartóztathatatlanul veseelégtelenségbe torkollik, és ebben a stádiumban már nincs különbség az egyes kórformák között, mert az idült húgyvérűség (urémia) tünetei állnak előtérben, és ilyenkor a beteg életét csak művesekezeléssel vagy veseátültetéssel (transzplantáció) tudjuk megmenteni.
Az idült kétoldali vesebetegség
Vesebetegségekben a vese fokozatosan romló lása okozza a magas vérnyomást. Még heveny vesegyulladásban is megnőhet a vérnyomás amiatt, hogy a vizeletkiválasztás hirtelen lecsökken, hiszen a felhalmozódott só (és az ahhoz kötött víz) „túltölti” az érrendszert.
A heveny vesebetegség
Külön veszélyt jelent, hogy a vérnyomás nagyon hirtelen emelkedik meg, és a megnövekedett ellenálláshoz nincs ideje a szívnek alkalmazkodnia, nincs idő arra, hogy izomrostjai megvastagodjanak és megerősödjenek, így előfordulhat, hogy az erekben uralkodó magas nyomást a szív nem tudja felülmúlni, és ezért nem tudja, az artériák felé a vért továbbítani kialakul tehát a heveny szívelégtelenség.
- Köhögés és köpettel járó köhögés okai
- Rekedtség okai
- A járás zavara: sántítás és ataxia
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Renin a vesében
A vesebetegségekben egy másik tényező is hozzájárulhat a vérnyomás emelkedéséhez. A vese ugyanis termel egy hormont (hormon = a szervezetben termelődő, kis mennyiségben is igen hatásos anyag, mely a vérkeringéssel a szervezetben mindenüvé eljut), a renint (ren = vese), mely egy másik, a máj által termelt és a vérrel a vesébe jutó hormont, az angiotenzint aktiválja, vagyis hatásossá teszi.
Az angiotenzin elnevezés jól kifejezi e hormon legfőbb hatását, ugyanis ez a hormon a legerősebb ismert vérnyomásemelő anyag (angios = ér, tensio = nyomás). Élettani szerepe az, hogy veszélyes vérnyomáseséskor (pl. nagy vérveszteség esetén) erélyesen összehúzza a kis ütőerecskéket (arteriolákat), így a vérnyomás emelkedik.
Ha az angiotenzin szükségtelenül nagy mennyiségben aktiválódik a kórosan nagymértékű reninelválasztás miatt mint pl. az említett vesebetegségekben , akkor a vérnyomás is kórosan magas lesz. A hipertónia kialakulásának ez a mechanizmusa kevésbé a kétoldali, mint inkább az egyoldali (urológiai) vesebetegségekre jellemző, de legfontosabb szerepe a veseerek szűkülete miatt kialakuló magas vérnyomás keletkezésében van.
A veseartériák szűkülete
Külön csoportot képvisel a másodlagos hipertóniák között, ugyanis ez a kórforma gyógyítható ma legeredményesebben. Leggyakrabban fiatal nők egyik veséjének artériáján alakul ki egy olyan szűkület az ér falának kóros megvastagodása miatt, mely a vese vérellátását csökkenti, és a vesén belüli vérnyomás a szűkület miatt jelentősen csökken.
Mivel a renintermelés legfőbb ingere a vérnyomás csökkenése (hiszen láttuk: ez a hormon fontos része a vérnyomásesés ellen küzdő „védelmi” rendszernek!), fokozott és jelen esetben feleslegesen fokozott reninelválasztás kezdődik, fokozódik tehát az angiotenzin aktiválása, és a vérnyomás emelkedik. Hogy ez nem csupán elmélet, azt jól bizonyítja az a tény, hogy a renin hatását, illetve az angiotenzin képződését gátló anyagok beadása után azonnal csökkenni kezd a beteg vérnyomása.
A renintermelés kimutathatósága
A fokozott renintermelést ki lehet mutatni a szűkült artériájú vesében, ha vékony katéterrel feljutunk a vese fő visszerébe, és a katéteren keresztül mintát veszünk a veséből kiömlő vérből, majd a másik, ép vese vénáját megkatéterezzük, és a két vérmintában összehasonlítjuk a renin mennyiségét: a szűkült oldalról vett vérben sokkal több renin található!
Egyébként ezt a módszert mely a betegnek csupán apró kellemetlenséggel jár, és fájdalmat nem okoz, felhasználjuk a tervezett műtét előtti diagnózishoz. Azt ugyanis bizonyítani kell, hogy egy beteg magas vérnyomását valóban a veseartéria szűkülete okozta, különben nincs értelme a műtétnek, és ezt csakis azzal lehet bizonyítani, hogy ki tudjuk mutatni a szűkült artériájú veséből kiáramló, kórosan nagy mennyiségű renint.
A szűkült artériájú vese operációja
Egyébként az operáció abból áll, hogy az éren levő szűkült szakaszt kiveszik, és ha az ép végek nem érnek össze, akkor egy máshonnan kivett érdarabbal (vagy előre konzervált érpótlóval) kipótolják a hiányt, és helyreállítják a vese vérellátását. Amint megszünteti a sebész a szűkületet, a vese többé,,nem hiszi” azt, hogy alacsony a vérnyomás, és megszünteti a kórosan nagymértékű renintermelést, a vérnyomás tehát a szervezet egészében ismét normálissá válik.
Sok esetben nem is szükséges az ér imént leírt, ún. rekonstrukciós műtéte, mert az ereken felvezethető speciális katéterek kifejlesztésével lehetségessé vált, hogy a combhajlatban, egyszerű szúráson keresztül bevezetett katéterrel behatoljanak a szűkült veseartériába, majd a katéter végén levő felfújható ballon segítségével a szűkületet feltágítsák. Ez a beavatkozás is gyakran sikeres, és sokkal kisebb megterhelést jelent a betegnek, bár előfordul, hogy egy idő után az ér ismét beszűkül, és további tágítások válnak szükségessé.
Az orvosok gyakori dilemmája
A frissen felfedezett magasvérnyomás-betegség „kivizsgálása” során mikor, mely betegen végezzék el azokat a vizsgálatokat, melyek a veseartéria szűkületét volnának hivatva felderíteni. Az előbb említett vesevéna katéterezés nem teljesen veszélytelen beavatkozás, kisebb szövődmények (utóvérzés, fájdalom) ha ritkán is előfordulhatnak. Ha műtétet vagy katéteres tágítást akarunk végezni, feltétlenül meg kell csinálni előtte az ún. érfestéses vizsgálatot, vagyis röntgenkontrasztanyag bejuttatásával le kell képezni a vese érrendszerét, hogy a sebész előre tájékozódhasson a szűkület helyéről, kiterjedéséről, esetleg több szűkület jelenlétéről.
Érfestés veszélyei
Az érfestés (arteriográfia) már kifejezetten kellemetlen, és ha kis százalékban is, de reálisan számolni kell akár súlyosabb szövődményekkel. Feleslegesen kitenni a beteget ilyen veszélynek nyilván nem szabad, viszont megfosztani őt esetleg a végleges gyógyulás lehetőségétől ugyancsak felelőtlenség. Az orvosnak tehát igen alaposan kell mérlegelnie, hogy adott esetben javasolja-e, elvégezze-e ezeket a vizsgálatokat.
Sajnos csak bizonytalan támpontok alapján lehet előzetesen tájékozódni az ún. invazív (tehát a testbe való behatolással járó) vizsgálatok várható eredményéről. Ilyen támpont lehet mindenekelőtt a beteg életkora. A magasvérnyomás-betegség elsődleges (tehát ismeretlen eredetű) formája általában a 40. életév után szokott kezdődni, következésképpen a fiatalok hipertóniája leggyakrabban másodlagos szokott lenni.
Minél fiatalabb tehát egy magas vérnyomásban szenvedő beteg, annál nagyobb esélyünk van arra, hogy alapos kivizsgálással megtaláljuk az emelkedett vérnyomás okát, mivel ezek közt nagyon gyakran húzódik meg a veseartéria szűkülete, egyéb (endokrin, gyulladásos stb.) betegség kizárása után érdemes az említett, bizonyos fokig kockázatos vizsgálatokat elvégezni.
Mikor végezhető „invazív” kivizsgálás?
Fontos szempont lehet azonban az is, hogy mióta áll fenn a magasvérnyomás-betegség, ha a veseartéria szűkülete következtében kialakult hipertóniát sokáig nem fedezik fel, vagy kezelését, kivizsgálását a korai szakaszban elhanyagolják, néhány év után a másik (ellenoldali, tehát ép) vese éppen a hipertónia következtében súlyosan károsodik, ez, pedig mint láttuk önmagában is magas vérnyomást okoz, egy idő után tehát már fenntartja a hipertóniát. Az ilyenkor végzett sebészi beavatkozás a szűkült artériájú vesén már nem tudja rendezni a vérnyomást.
Különösen idősebb betegek esetén kell alaposan meggondolni, hogy megéri-e „invazív” kivizsgálást végezni. Kétségtelen, hogy 60 éves kor felett megszaporodhat a veseartéria szűkülete következtében kialakuló hipertónia, mert az idős emberek érelmeszesedése hajlamosíthat a vese ütőerének beszűkülésére, mivel azonban az elsődleges magasvérnyomás-betegség ebben a korcsoportban sokkal gyakoribb, szinte csak véletlenül szoktak felfedezni egy-egy ilyen esetet.
Meszes csomó okozta szűkület
Elsősorban akkor kell gondolnunk egy meszes csomó okozta szűkületre, ha az addig egészséges, idős emberen nagyon súlyos hipertónia alakul ki, melyet más betegséggel nem lehet magyarázni, és a szokásos gyógyszeres kezelésnek is ellenáll. Csakis ilyen esetekben érdemes a szövődményekre amúgy is hajlamos, idősebb beteget az érfestés és a vesevéna-katéterezés kockázatának kitenni. Ha megállapítjuk a meszesedés okozta szűkületet, elsősorban katéteres tágítást szoktunk javasolni, mivel ez kisebb megterhelést jelent a betegnek.
Sajnos az érelmeszesedés előrehaladtával, újabb lerakódásokra számíthatunk a veseartériában, ami ismételt beavatkozásokat, tágításokat tehet szükségessé. Szerencsére az elmúlt években olyan nagy hatású vérnyomáscsökkentő gyógyszereket fedeztek fel, melyek éppen a renintermelés és angiotenzinképződés fokozódásából származó magasvérnyomás formák kezelésében bizonyultak hatásosnak, így feleslegessé tehetik a műtéti vagy katéteres beavatkozást, különösen idősebb betegekben, akikben a szövődmények kockázata mindig nagyobb
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.