• daganat
• vékonybél
• vékonybél daganata

A vékonybél daganatai

Epidemiológia

A vékonybél a gyomor-bél traktus leghosszabb szakasza, daganatai mégis ritkán fordulnak elő (gasztrointesztiná­lis daganatok < 10%-a, gasztrointesztinális rosszindulatú daganatok 1-3%-a, összes rosszindulatú daganat < 1%-a).

A vékonybél viszonylagos védettségét több tényező magyarázhatja. A gyors tranzitidő korlátozza az étellel bekerülő vagy a baktériumok anyagcseréje következté­ben keletkező karcinogének hatását. Normális esetben a baktériumok száma alacsony a vékonybél területén. A karcinogének lebontásában szerepet játszanak a jelen­lévő emésztőenzimek.

A szervezet legnagyobb immun­szerve a vékonybelek falában található. A limfociták nagy száma, a szekretoros IgA magas koncentrációja szintén szerepet játszik a daganatok elleni védekezésben. Immunszuprimált betegekben (pl. AIDS, veleszületett immunhiányos szindrómák) mind a lymphomák, mind a Kaposi-sarcoma incidenciája növekszik a disztális vé­konybélben. Egyes szerzők felvetik az epesavak prokarcinogén szerepét is. A vékonybéldaganatok leggyakrabban a 60 és 70 éve­seknél jelentkeznek, férfiak esetében valamivel gyakrab­ban.

Patológia

A vékonybél daganatainak egyharmada jóindulatú. Leggyakoribbak a leiomyomák és az adenomák, míg a lipomák, angiomák, fibromák, teratomák, gyulladásos eredetű polypoid képződmények és hamartomák rit­kábban fordulnak elő.

A rosszindulatú elváltozások közül az adenocarcinoma és a neuroendokrin tumorok (NET) fordulnak elő leggyakrabban (kb. 40-40%). Epidemiológiai ada­tok alapján korábban az adenocarcinomák gyakorisága meghaladta a neuroendokrin tumorokét, de utóbbiak száma ma már eléri, sőt egyes adatok szerint meghaladja az adenocarcinomákét. Ritkábban lymphomák (első­sorban non-Hodgkin lymphoma), kötőszöveti eredetű neoplasiák (leggyakrabban gasztrointesztinális stromalis tumorok) fordulnak elő (kb. 10-10%), illetve egyéb kórszövettani felépítésű (laphám, adenosquamosus, kissejtes és nem differenciált carcinoma) daganatok is megjelenhetnek.

Klinikai kép

A vékonybéldaganatok többsége tünetmentes. A tüne­teket okozó elváltozások kb. 90%-a malignus. A tünetek nem specifikusak. Leggyakrabban periodikus, görcsös hasi fájdalom, hányinger, hányás, okkult vagy manifeszt gasztrointesztinális vérzés, szekunder vashiányos anae­mia jelentkezik. Ritkább jelek a széklethabitus változá­sa, hasmenés, láz. Felnőttkori intussusceptio, visszatérő, ismeretlen etiológiájú görcsös hasi fájdalom, visszatérő bélpassage-akadályra utaló tünetek, okkult vérzés ese­tén vékonybéldaganat lehetőségét is mérlegelni kell.

A malignus elváltozások fogyást, a periampullaris tumo­rok obstrukciós icterust, pancreatitist is okozhatnak. Extraluminalis növekedés esetén nagyméretű vékony­béldaganat alakulhat ki tünetmentesen. Perforáció rit­kán alakul ki, az esetek egy részében a szekunder perito­nitis az első klinikai jel. A lymphomák gyakrabban okoznak vérzést és perfo­rációt a többi malignus daganathoz képest. A hormon­termelő neuroendokrin tumorok fajtájuktól függően jellegzetes klinikai szindrómákat is okozhatnak.

Diagnózis

A diagnózis alapja a részletes anamnézis és fizikális vizsgálat, ami felvetheti ezen ritka betegségek gyanúját. A laboratóriumi leletek általában nem specifikusak (kivéve neuroendokrin tumorok), mint okkult vérzés­ben vashiány, microcyter anaemia, periampullaris el­változások, májmetasztázisok esetén emelkedett májenzim értékek, icterus.

A diagnózis felállításában a képalkotó vizsgálatok nyújtják a legtöbb segítséget. Natív hasi röntgenvizsgá­lat elegendő lehet az ileus bizonyításához. A szövődmé­nyek kimutatására (pl. carcinosis peritonei, ascites) akut esetben is hasi- és kismedencei CT végzése jön szóba.

Nem akut esetben számos diagnosztikus lehetőség van

A hasi ultrahang szerepe a vékonybél betegségeinek diagnosztikájában limitált, főleg a patológiás nyirok­csomók, a májmetasztázisok és az ascites felismerésében használható. Az endoszkópos ultrahang a duodenum tér foglaló folyamataiban a transmuralis kiterjedés és a stádium megítélésére alkalmas.

Korábban a röntgen kontrasztanyag itatásával vég­zett vékonybélpassage-vizsgálat, majd a kontrasztanyag szondán át közvetlenül a jejunumba juttatásával végzett átvilágítás (enteroclysis) volt a vékonybéldaganatok kimutatására a legalkalmasabb radiológiai módszer.

CT és MR vizsgálat

Ma a hasi- és kismedencei CT, illetve MR-vizsgálat meghatározó, ami alkalmas a daganatok lokalizálására és a stádiumbeosztásra is (CT, illetve MR-enteroclysis). Válogatott esetekben a pozitron emissziós tomográfiával kombinált CT-vizsgálatot (PET-CT) vehetjük igénybe.

Az intraluminalis képletek diagnosztikájában, az esetleges vérzésforrás lokalizációjában a vékonybél kapszulás endoszkópos vizsgálatának jelentősége növekszik. A push, illetve push-and-pull enteroszkópok lehetővé teszik egyes elváltozások endoszkópos eltávolí­tását, illetve a vérzéscsillapítást is.

Az éreredetű és a vérző tumorok kimutatására alkal­mas eljárás lehet a hasi- és kismedencei angio-CT, illetve az angiográfia. Utóbbi a vérzésforrás ábrázolására csak akkor alkalmas, ha a vérzés intenzitása meghaladja az 1 ml/perc mértéket. A Tc-mal jelzett vörösvértest-szcintigráfia 0,1 ml/perc vérvesztésnél már diagnosztikus értékű. Ha a fenti képalkotó módszerekkel nem sikerül diag­nózishoz jutni, akkor diagnosztikus laparoszkópia vagy laparotomia végzése szükséges.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.