• epehólyag
• tünetek

Cholesterolosis és adenomyomatosis tünetei, Epehólyag-polypusok

Cholesterolosis

A cholesterolosis az epehólyag hámjának olyan szövet-tani eltérése, amelyben az epithelium makrofágjaiban nagy mennyiségű koleszterin-észter szaporodik fel. Boncolási és műtéti statisztikák alapján prevalenciája 10-18% között mozog. A lipideknek az epehólyaghám habos plazmájú makrofágjaiban való felszaporodásának oka mindmáig tisztázatlan.

Létrejöttében feltehetőleg az epe koleszterin-szuperszaturációja játszik szerepet, a cholesterolosis ugyanis gyakran társul epekövességgel. Az epehólyag falában a lipidek (főleg koleszterin-észter és triglicerid) lerakódása lehet diffúz, alkothat koleszterinpolypokat, de előfordulhat a kettő kombinációja, valamint a fokális forma is. A cholesterolosis lehet teljesen tünetmentes, időnként okozhat epekólikás rohamot, illetve recidiváló pancreatitist, valószínűleg az epehólyagból leszakadó koleszterinpolyp-fragmensek obstruktív hatása révén.

A diagnózis hasi UH-vizsgálattal lehetséges, a polypok döntő többsége 2-10 mm nagyságig terjed. Amennyiben nem okoz tüneteket, kezelésre nincs szükség. Epekólikás roham, illetve idiopathiás akut pancreatitis esetén cholecystectomia indikált.

Adenomyomatosis

Az adenomyomatosis az epehólyagfal epitheliumának hiperplasztikus izomproliferációjával járó, szerzett el-változása. A lumenbe domborodó redők között elhelyezkedő Rokitanski-Aschoff-sinusok mélyülése és el-ágazódása révén a folyamat a muscularis rétegbe terjed, amelynek hyperplasia)át okozva jön létre az adenomyomatosis. Kialakulásában a gyulladásnak és epehólyag-ürülési zavarnak tulajdonítanak fontos szerepet.

Az elváltozás ritka jelenség, prevalenciája 1%, a nő-férfi arány 3:1. Ez az eltérés az epehólyagban diffúzán (generalizált adenomyomatosis) és szegmentálisan (súlyzó alakú adenomyomatosis), esetenként csak a fundusra lokalizáltan fordul elő. Az utóbbi lokalizáció esetén adenomyomának is nevezik. Az elnevezésben előforduló „adeno” szó ellenére benignus elváltozásnak tartható. Leírták társulását adenocarcinomával, azonban az adenocarcinoma kiindulási helye rendszerint távol volt az adenomyomatosisos területtől. A legújabban végzett retrospektív analízis alapján azonban kiderült, hogy az adenomyomatosis szegmentális formájában az adenocarcinoma előfordulása szignifikánsan magasabbnak bizonyult.

Klinikai tüneteket általában nem okoz. Tekintettel arra, hogy az esetek kb. 50%-ban epehólyagkövességgel társul, a betegeknél epekólika jelentkezhet, azonban ez az epekövességgel és nem az adenomyomatosissal kapcsolatos.

A diagnózis általában véletlenszerűen, legtöbbször műtét során kerül felállításra. A képalkotó eljárások közül CT-vel aránylag megbízhatóan diagnosztizálható, a hasi UH ebből a szempontból kevéssé specifikus eljárásnak bizonyult.

Amennyiben epekövességgel társul, és a betegnek panaszai vannak, cholecystectomia indikált. A szegmentális forma esetén panaszok nélkül is indokolt lehet a cholecystectomia, tekintettel a nagyobb carcinomakockázatra.

Epehólyag-polypusok

Az epehólyagban a lumenbe türemkedő elváltozásokat összefoglaló néven polypusoknak nevezzük, függetlenül attól, hogy milyen természetűek. A polypusok több mint 95%-a benignus, főleg koleszterinpolypus vagy adenomyoma, ritkábban gyulladásos polypus. A neoplasztikus polypusok közül a valódi adenoma igen ritka(kb. 4%), a fibroma, a leiomyoma és a lipoma még ennél is ritkábbak.

Az adenomák lehetnek papillaris és nem papiliaris típusúak, az epehólyag-mucosa multiplex polypoid transzformációját multicentrikus papillomatosisnak nevezik. A 10-12 mm-nél nagyobb adenomák felében gócokban adenocarcinoma mutatható ki, amely miatt legújabban az adenomákat premalignus elváltozásnak tartják. A polypoid léziók fele epekövességgel társul. A diagnózis képalkotó eljárásokkal lehetséges, sajnos a leggyakrabban alkalmazott hasi UH-vizsgálat sem képes különbséget tenni a benignus és a malignus polypoid elváltozások között. A polypusok klinikai tüneteket nem okoznak, az epekólika a társuló epekövesség következménye.

Terápia

A terápiás stratégia a polypusok nagyságától függ: a 10 mm-nél kisebb polypusok esetén nyugodtan várakozhatunk, amennyiben a 6-12 havonta végzett ellenőrzés során növekedés nem észlelhető, teendő nincs. A 10 mm-nél és különösen a 15 mm-nél nagyobb polypusok esetén a carcinomaveszély miatt cholecystectomia javasolt.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.