Akut kő nélküli cholecystitis, tünetei és terápiája
Az akut acalculosus cholecystitis az epehólyag heveny gyulladását jelenti olyan esetekben, amikor a háttérben nem lehet kimutatni epekövességet. Az elnevezés megtévesztő, mivel azt sugallja, hogy egy egyszerű epekövesség nélküli cholecystitisről van szó. A rendkívül magas mortalitással (10-50%) járó, súlyos betegség elnevezésére találóbb a nekrotizáló cholecystitis elnevezés, amely jobban tükrözi a betegség etiológiai, patológiai és prognosztikai sajátosságait.
Etiología, patogenezis
Prediszponáló faktorok a tartós éhezés, immobilitás, súlyos hasi kórképekhez társuló hemodinamikai instabilitás. Leggyakrabban idős, érbeteg vagy immun-hiányos állapotban lévő betegekben fordul elő, gyakran társul nagysebészeti beavatkozásokhoz, politraumatizált állapotokhoz, súlyos, kritikus szisztémás megbetegedésekhez és nagy kiterjedésű égéses sérülésekhez. A patogenezisben stázis, sludge-képződés, a koncentrált epesavak okozta kémiai gyulladás, ischaemia, endotoxinhatás egyaránt szerepet játszanak.
A tartósan éhező vagy parenteralisan táplált betegekben hiányzik az epehólyag kiürülését normális esetekben szabályozó CCK-stimulus. Ennek következtében az epehólyagban a bekoncentrálódott epesavak károsíthatják az epitheliumot. A kémiai károsító hatást tovább súlyosbítja hemodinamikailag instabil, esetleg sokkban lévő beteg esetén a splanchnikus vazokonstrikció következtében létrejövő epehólyagfal ischaemiája. Az epehólyag fertőződése (általában Gram-negatív vagy anaerob baktériumokkal) már többnyire másodlagos jelenség.
Klinikai tünetek
Az akut acalculosus cholecystitis tünetei különböznek a köves alapon kialakuló epehólyag-gyulladás tüneteitől. Bár jobb bordaív alatti fájdalom és nyomásérzékenység, láz, leukocytosis előfordulhat, az esetek döntő többségében az idős, posztoperatív szakban lévő betegeknél ezek a tünetek teljesen hiányozhatnak, és csak a tisztázatlan lázas állapot, esetlegesen fellépő amilázemelkedés utalhat rá. Lefolyása gyakran fulmináns, a diagnózis felállításakor az esetek legalább felében már szövődmények (gangrena, perforáció) lehetőségével is számolni kell.
Diagnózis
A kórkép felismerésében a klinikai kép és a laboratóriumi leletek mellett elsősorban a hasi UH-vizsgálat, illetve a CT segít. A vastag falú (> 4 mm), kőmentes, nyomásérzékeny epehólyag (ultrahangos Murphy-jel) utalhat a fenti kórképre, amely mellett pericholecystás infiltrátumot vagy folyadékgyülemet is látunk. A hepatobiliaris szcintigráfia szenzitivitása, különösen a morfinnal érzékenyített forma eléri a 90%-ot, azonban néha hamisan pozitív eredményt adhat.
Terápia
Tekintettel a kórkép gyors lefolyására, a diagnózis felállításakor azonnal meg kell kezdeni a kezelést, ami a széles spektrumú antibiotikumok (cefalosporinok, clindamycin, imipenem) adása mellett elsősorban urgens cholecys-tectomia lehet. Néha a beteg kritikusan rossz általános állapota miatt a műtét nem végezhető el, ebben az esetben az epehólyag UH-vezérelt perkután punkciója és drenálása jön szóba.
Szerencsés esetben a fenti kezelés hatására a beteg meggyógyul, és a cholecystectomia elkerülhető. Mivel a kórkép kialakulásában a tartós éhezés következtében létrejövő epestasisnak fontos szerepe van, elméleti meggondolások alapján ajánlják CCK-analógok iv. adását. Ilyen jellegű kezelés effektivitásáról azonban még nem állnak kontrollált adatok rendelkezésre.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.