A megfelelő zsírok kiválasztása asztma esetén
Az ételeinkben jelen lévő zsírokról nem elég annyit tudni, hogy a sok zsír rossz, a kevés meg jó. Az asztmában és az allergiában szenvedőknek arra is figyelniük kell, hogy milyen fajta zsiradékokat fogyasztanak. Egyre több kutatási eredmény igazolja, hogy nem annyira az ételekkel bevitt zsírok mennyisége, mint inkább a jellegük játszik közre az asztma és az allergia gyakoriságának növekedésében.
A bűnös, úgy tűnik, a többszörösen telítetlen zsírok nagy aránya
Nem arról van szó, hogy ezek a zsírok ártalmasak lennének: a táplálkozási szakemberek évtizedeken át hangoztatták, hogy a növényi olajokban és olajos magvakban előforduló vegyületek egészségesek – vagy legalábbis egészségesebbek, mint a szívbetegségeket elősegítő, az állati fehérjékben és tejtermékekben jelen lévő telített zsírok vagy az olajok ipari keményítése során keletkező, egyebek közt a margarinokban és a feldolgozott ételekben, például a kekszekben, tortákban és chipsekben található transzzsírok.
A gondot az jelenti, hogy nehéz megfelelő egyensúlyt találni az általunk fogyasztott többszörösen telítetlen zsírok típusai között. A többszörösen telítetlen zsírsavaknak két fő típusa van: a főként növényi olajokban megtalálható omega-6 zsírsavak és az omega-3 zsírsavak, amelyek elsősorban az „olajos húsú” halakban – például a makrélában, a lazacban, a szardíniában és a kardhalban – fordulnak elő, de megtalálhatók a szójababban, a dióban és egyes sötétzöld színű zöldségfélékben is.
Ha nagyjából azonos mennyiségű omega-3 és omega-ó zsírsavat fogyasztanánk, akkor talán minden rendben lenne. Ám az átlagos étrendben túlságosan nagy hangsúlyt kapnak az omega-6 zsírsavakban gazdag feldolgozott ételek és a növényi olajok.
Sőt, a szakemberek szerint e kedvező hatású zsíroknak köszönhető, hogy ritkábban fordul elő rák, szívbetegség, asztma és egy sor autoimmun betegség a világnak azokon a részein (például Görögországban vagy Grönlandon), ahol az emberek jóval több ómega-3 zsírsavat fogyasztanak.
Más vizsgálatok szerint az olajos húsú halakat rendszeresen fogyasztó asztmás felnőtteknek jobb a tüdőfunkciójuk, ritkábban fordul elő náluk nehézlégzés és légszomj, és kevesebbszer ébrednek arra, hogy „összeszorul a mellkasuk”.
Az olíva- és a repceolajban ugyan viszonylag sok az omega-6 zsírsav, ám nagyrészt egyszeresen telítetlen omega-9 zsírsavakat tartalmaznak, így elvileg ideális választásnak számítanak a főzéshez. A repceolajjal való főzést azonban mégis inkább jobb elkerülni: egyes kutatások szerint a magas hőmérsékleten a zsírok legegészség-telenebbikének számító transzzsírsavak képződnek benne, amelyek kapcsolatba hozhatók a szívbetegséggel és egy sor egyéb problémával is.
A másik többszörösen telítetlen zsír:
Az arachidonsav a marha-, sertés- és bárányhúsban, a tejtermékekben és a kagylókban fordul elő nagyobb mennyiségben. Ez a vegyület is segíti ugyanis a gyulladások kialakulását, ami újabb érv amellett, hogy miért tanácsos sokat fogyasztani a hatását ellensúlyozó omega-3 zsírsavakból.
Ez lehet az oka annak is, miért tapasztalt jelentős javulást állapotában az a 23 asztmás beteg (összesen 25-ből), akik egy vizsgálat keretében szigorúan vegetáriánus (semmilyen állati fehérjét nem tartalmazó) étrendre tértek át. A változás nem egyik pillanatról a másikra következett be: a betegeknek legalább egy évig kellett kitartaniuk a vegetáriánus étrend mellett, mire megszületett a 92 százalékos siker.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.