Allergia és asztma

Az antihisztaminok hatásosak az asztma kezelésében?

Az antihisztaminok először 1947-ben jelentek meg a gyógyszertárakban. Ma már rendkívül széles körben alkalmazzák őket, veszélytelenségükhöz tehát – legalábbis a régebbi fajták esetében – aligha férhet kétség. A legtöbb antihisztaminnak nincs komolyabb mellékhatása, így szedésüktől senkinek sem kell tartania. Legrosszabb esetben is csak elhanyagolhatóan enyhe tünetek léphetnek föl, pl. aluszékonyság, ami idővel elmúlik. Ezek a gyógyszerek különösen a szénanátha és egyéb, az orrüreget érintő allergiás betegségek (pl. az egész éven át tartó allergiás rhinitis) kezelésében segítenek, de krónikus csalánkiütésre is használatosak.

Jegyezzük meg! Az antihisztaminokat alig használják asztma kezelésére, kivéve a ketotifent, amely hisztaminhatást gátló tulajdon­sága mellett más hatással is bír. Hamarosan viszont valószínűleg változik a helyzet: nemsokára várhatóan leukotrién-antagonistákkal kombinálva használják majd az antihisztaminokat asztma ellen.

Anafilaxiás betegeknek többnyire folyadék vagy elrágható formában adnak antihisztaminokat vészhelyzet (anafilaxiás sokk) megakadályozására.

Vigyázat! Az antihisztaminok a súlyos anafilaxiás reakció megszüntetéséhez azonban önmagukban nem elegendők – adrenalin-injekciónak mindig kell lennie a betegnél.

Régebben sok orvos írt fel antihisztamint atópiás ekcémá­ra, főleg annak nyugtató hatása miatt, mert úgy gondolták, hogy a mellékhatásként fellépő álmosság elősegíti a gyerekek alvását, és enyhíti az éjszakai viszketést. Ez a keze­lés azonban kiment a divatból, mert értékét kétségbe vonták. Egy újabb vizsgálat azonban kimutatta, hogy a cetirizin ne­vű, álmosságot nem okozó antihisztamin valóban segíthet az atópiás ekcémás kisgyermekeken, nemcsak azért, mert bő­rükre jótékony hatással van, hanem mert az asztma kialakulá­sát is gátolja.

Mi a legideálisabb forma?

A legtöbben tabletta vagy kapszula formájában szednek antihisztaminokat. Gyerekek számára szirupként és cukor­mentes folyadékként is kapható. Az antihisztaminok közvetle­nül, orrsprayk és szemcseppek formájában is alkalmazhatók. Ilyen módon elsősorban szénanátha és az azt gyakran kísérő kötőhártya-gyulladás kezelésére használatosak.

Rovarcsípésre – vagyis az ilyen csípések kiváltotta nem al­lergiás reakciókra – vény nélküli antihisztaminos krémek is kaphatók. E krémekkel atópiás ekcémát vagy más allergiás bőrproblémát nem ajánlatos kezelni – nemcsak hogy nem segí­tenek, de még ronthatnak is a bőr állapotán azáltal, hogy rend­szeres használatukkal a bőr nagyon hamar túlérzékennyé válik az antihisztaminokkal szemben.

Hatóanyagok

A gyakoribb antihisztamin-tartalmú gyógyszerek hatóanyagai az alábbiak (ezek tabletta, végbélkúp, szemcsepp, injekció, szirup formában kerülhetnek forgalomba. Egyes hatóanyagok többféle kiszerelésben is kaphatók): dimenhydrinat, setastin, Clemastin, dimethinden, pheniramin, chloropyramin, Promethazin, cetirizin, fexofenadin, azelastin, p-aminobenzolazo-hisztamin, loratadin, bisulepin, ketotifen, mizolastin, cyproheptadin.

Azt, hogy az adott gyógyszernek van-e nyugtató-altató mellékhatása, az orvos, és a gyógyszerész tudja megmondani.

Hogyan hatnak az antihisztaminok?

Az allergiás reakcióknál felszabaduló gyulladáskeltő vegyüle­tek közül legfontosabb a hisztamin. Hatását a szervezet kü­lönböző részein lévő specifikus receptorokon keresztül fejti ki. Az antihisztaminok működési elve nagyon egyszerű: ugyanazokhoz a receptorokhoz kötődnek, mint a hisztamin, de nem váltanak ki semmiféle reakciót. A hisztamin pedig a már ott lévő antihisztamin miatt nem tud hozzákapcsolódni a receptorhoz.

Sajnos, ennek a fordítottja is igaz:

Ha a hisztamin már a receptorához kötődött, az anti­hisztamin nem képes azt onnan leszorítani – ezért olyan fontos, hogy a hisztamint jóval az allergén szervezetbe jutása előtt vegyük be. Az is használ, ha az antihisztamint már az orrdugu­lás, tüsszögés, viszketés első jeleinél alkalmazzuk, bár ebben az esetben korántsem lesz annyira hatékony, mint ha megelő­zésképpen, az allergénnel való találkozás előtt vesszük be.

Például a szénanátha tüneteinek megelőzésére a legjobb, ha az antihisztaminokat legalább egy, de inkább két-három héttel a pollenidény előtt elkezdjük szedni, és folytatjuk egé­szen a szezon végéig.

Az antihisztaminok mellékhatásai

A korábbi fajta antihisztaminok, mint amilyen a chlorphenamin, nem különösebben specifikusak – azaz számos különböző receptorhoz kapcsolódnak, nemcsak azokhoz, amelyek hisztaminokat kötnek meg. Emiatt lehet néhány nemkívánatos mel­lékhatásuk, pl. aluszékonyság, figyelem-összpontosítási nehéz­ség. Noha ezek a nyugtató hatások önmagukban nem adnak okot aggodalomra, autóvezetésnél vagy veszélyes gépek keze­lésénél kockázatossá válhatnak.

Mindkét tevékenységtől tar­tózkodjunk, amíg ki nem derül, hogy hogyan reagálunk az antihisztaminra. Ne feledjük azt sem, hogy az antihisztaminok az alkohol hatását is felerősíthetik! Ritka esetekben az anti­hisztaminok ellentétes hatásúak: nem nyugtatnak, hanem élénkítenek – ezt főleg gyerekeknél és időseknél figyelték meg. A megoldás ilyenkor az adag csökkentése.

A korábbi antihisztaminok egyéb lehetséges mellékhatásai az alábbiak (ezek egyike sem számottevő mértékű):

  • fejfájás,
  • szájszárazság,
  • homályos látás,
  • vizelési nehézség,
  • idegesség,
  • kéz­remegés,
  • gyomorpanaszok,
  • hasmenés.
Egyesek a gyógyszer szedése alatt impotenciára panaszkodnak, ám ez a szedés abba­hagyásakor minden esetben elmúlik.

Az antihisztaminok enyhe mellékhatásai, pl. az aluszékony­ság többnyire elmúlnak egy idő után, ám a gyógyszer haté­konysága megmarad. Érdemes tehát kitartani egy adott antihisztamin mellett, még ha eleinte okoz is némi problémát. Sokan azt veszik észre, hogy bizonyos antihisztaminoknak vannak mellékhatásai, másoknál viszont nincsenek – próbáljunk ki több fajtát, hogy kiderüljön, melyik a legmegfelelőbb számunkra!

Mik azok a nem nyugtató hatású antihisztaminok?

Az utóbbi években kifejlesztett újabb fajta antihisztaminoknál az aluszékonyságot, ezt a fő mellékhatást sikerült nagymértékben kiküszöbölni. Ezek az új készítmények, az ún. nem nyugtató hatású antihisztaminok sokkal pontosabban kötődnek a hisztaminreceptorokhoz. Egyeseknél azonban ezek is kiváltanak enyhe aluszékonyságot. A hatás itt is a gyógyszertől függ, ezért ha az egyik nem válik be, próbálkozzunk egy másik fajtával.

Az egyik leggyakoribb régebbi típusú antihisztamin, a terfenádin szedésekor az alábbiakra kell odafigyelni:

  • Sohase lépjük túl az előírt adagot!
  • Korábbi szívprobléma esetén szedése előtt feltétlenül kér­jük ki az orvos véleményét!
  • Ha szívdobogásérzés vagy gyengeség lép fel a kezelés alatt, a gyógyszer szedését hagyjuk abba, és sürgősen ke­ressük fel az orvosunkat!
  • A terfenadint ne kombináljuk hüvelypenészre szedett erythromycinnel (antibiotikum) vagy gombaellenes gyógyszerekkel, pl. ketoconazollal vagy fluconazollal!
  • Májbetegség esetén tartózkodjunk a szedésétől!
  • Szedése alatt ne igyunk grépfrút-levet, mert e gyümölcs egyik alkotórésze kölcsönhatásba lép az antihisztaminnal!

Minden antihisztaminnal szemben legyen elővigyázatos az, aki az alábbi betegségek valamelyikében szenved: epilepszia, Parkinson-kór, zöldhályog, prosztata-megnagyobbodás, veseproblémák, vizeletürítési zavar, gyomorfekély, pajzsmirigybetegség, porfíria, májbetegség. Ha ezek bármelyike fennáll, antihisztamin szedése előtt feltétlenül egyeztessünk orvosunkkal!

Jegyezzük meg! Altatók, antidepresszánsok, szorongásoldók szedése esetén szintén csak fokozott óvatossággal alkalmazzunk antihisztaminokat – ilyen esetekben is konzultáljunk az orvossal.

Hagyjuk abba az antihisztaminok szedését, ha bármilyen szokatlan kiütést tapasztalunk, vagy ha bőrünk fényérzékennyé válik.

Ha szoptatunk, ne feledjük, hogy a korábbi antihisztaminok – mivel bekerülnek az anyatejbe – aluszékonnyá tehetik a babát, ám ennek semmiféle egészségkárosító hatása nincs.

Kezelés vészhelyzetben

A legtöbb antihisztamin hatékonysága rendkívül rossz, ha akkor kezdjük el szedni, amikor az allergiás reakció már beindult. Kivétel ez alól az acrivastin, amely ilyen körülmények között is segít, és emellett nem nyugtató hatású.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.