Hogyan alakul ki és zajlik le az allergia?
Ha az immunrendszere allergént észlel, gyors és bonyolult folyamat veszi kezdetét, amely az allergiára jellemző tüsszögéshez, orrduguláshoz és egyéb tünetekhez vezet.
Az allergiás reakció folyamata:
- Az allergénnel való első érintkezéskor a szervezete Y alakú, az adott allergénre specifikus antitesteket termel. Ezek az antitestek a szervezetében maradnak, s ugrásra készen várják az allergén újbóli felbukkanását.
- Az allergénnel való következő találkozáskor (amelyre évekkel vagy akár évtizedekkel később is sor kerülhet) az antitestek észlelik azt, és azonnal hozzákapcsolódnak.
- Az antitestek ezután hozzákapcsolódnak az orr, a torok, a tüdő vagy az egyéb szervek nyálkahártyáiban lévő hízósejtekhez, amelyekből gyulladáskeltő vegyületek szabadulnak fel. A gyulladás folyamata duzzanattal, nyálkatermeléssel, kivörösödéssel, hőtermeléssel és az erek összehúzódásával kezdődik – ezt nevezzük allergiás reakciónak.
Az immunrendszer háromféle módon vallhat látványos kudarcot. Az első fajta kudarc a legtöbb ember számára ismerős: ez a meggyengült immunitás, ami krónikus, azaz elhúzódó betegségek esetén fordul elő. A rák például nagyon meggyengítheti az immunrendszert (ugyanilyen hatásúak lehetnek a rák elleni kezelések is).
Immunitást gyengítő hatású a stressz is
Kiderült ugyanis, hogy a stresszhatás alatt felszabaduló vegyületek, például az adrenalin, szerepet játszanak az immunrendszer kordában tartásában is, így annak működése nem válhat ellenőrizetlenné. Ha azonban ön olyan krónikus, pillanatnyi nyugalmat sem engedő stressztől szenved, amilyet például rossz munkahelyi légkör, pénzügyi nehézségek, családi problémák, túl sok feladat vagy párkapcsolati nehézségek okoznak, akkor a szervezete szüntelenül termelni fogja ezeket a vegyületeket. Azok pedig elnyomják az immunrendszerét, s egy sor problémát okoznak, a megfázástól és egyéb vírusfertőzésektől kezdve a szívbetegségen át a rákig.
AIDS – az immunrendszert támadja meg
Az AIDS-et okozó HIV is elnyomja az immunrendszert úgy, hogy kifejezetten bizonyos T-sejteket támad meg, s ezzel a fertőzött szervezetet fogékonnyá teszi egy sor kórokozóval szemben. A kórokozók állandóan jelen vannak környezetünkben, de általában nem képesek betegséget okozni. Az AIDS-betegekkel ezért nem is a vírus végez, hanem olyan betegség, amely a meggyengült immunrendszer miatt tudott csak elhatalmasodni a szervezetükben.
Az immunrendszer hibáinak második csoportját a túlműködéses problémák alkotják
Idetartoznak az autoimmun betegségek: a szklerózis multiplex, a Crohn-betegség, a bőrfarkas vagy az I. típusú cukorbetegség. E rendellenességek azért alakulnak ki, mert az immunrendszer nem ismeri fel a szervezet saját sejtjeit, s betolakodóként kezeli őket. A Crohn-beteg-ségben a bélrendszert támadja meg, a cukorbetegségben a hasnyálmirigy sejtjeit pusztítja, a szklerózis multiplex esetében pedig az idegeket szigetelő hüvelyt bontja le.
Az immunrendszer meghibásodásainak harmadik csoportjába tartoznak azok a rendellenességek, amelyek allergiát és asztmát okoznak
A túlműködéses problémákhoz hasonlítanak abban, hogy az immunrendszer nem a megfelelő dolgokra reagál. Ilyenkor nem a szervezet saját sejtjeit támadja meg, hanem ártalmatlan anyagokat, például az ételben található fehérjéket vagy a virágport, mintha tűzoltófecskendővel oltanánk el egy gyufaszálat.
Az allergiában szenvedők többségének genetikai hajlama van arra, hogy kialakuljon a betegség
Ám pusztán az, hogy rendelkezik valaki egy állapot genetikai „receptjével”, még nem jelenti azt, hogy az az állapot ki is fog nála alakulni. Az allergia és az asztma esetében például a környezetnek fontos szerepe van. Ugyanakkor, ha az illető gyakran érintkezik az adott anyaggal, úgy is kialakulhat allergia, hogy nincs rá genetikai hajlama. A gumi- (latex-) allergia gyakorisága például az 1980-as években kezdett meredeken emelkedni, amikor az AIDS-járvány miatt az egészségügyi szakemberek hetente több tucat gumikesztyűt használtak el, hogy megóvják magukat a fertőzéstől.
Ez a kezdeti érintkezés évekkel a tényleges allergiás tünetek jelentkezése előtt is megtörténhet – akár már az anyaméhben. Egyes kutatók például arra gyanakodnak, hogy a terhes, illetve szoptató nők földimogyoró-fogyasztása lehet az amerikai gyerekeiméi egyre gyakoribbá váló mogyoróallergia egyik fő oka.
Amikor aztán e gyerekek két-három éves korukban először esznek mogyoróvajat, arra már allergiás reakciót adnak. Előfordulhat az is, hogy egy olyan gyermek, akit méh csípett meg, egyáltalán nem mutat allergiás reakciót, csak amikor mondjuk egy évvel később újabb csípés éri. Az is elképzelhető például, hogy ön túl sok penicillint kapott élete során. Aztán egy nap megfájdul a torka, s az orvosa ismét penicillint ír fel, de a szervezete oly mértékben telítődött már, hogy kialakul a penicillinérzékenysége, -allergiája.
Amikor ez bekövetkezik, az IgE-molekulák valósággal megvadulnak. Az allergént idegen anyagnak tekintik, és specifikus módon illeszkedve, mint kulcs a zárba, hozzákapcsolódnak, majd egy hízósejthez vagy bazofil granulocitához kapcsolják. Ezek a sejtek gyulladáskeltő anyagok, például hisztamin, prosztagiandinok vagy leukotriének felszabadulását idézik elő, és így váltják ki az olyan tüneteket, mint a légutak beszűkülése, a nehézlégzés és a köhögés vagy a bőr pirosodása, viszketése.
A kezdeti reakciót „korai fázisreakciónak” is nevezik.
Néhány órával később követheti egy második reakció (kései fázisreakció), amikor a hízósejtekből felszabaduló vegyületek ismét vonzani kezdik a gyulladáskeltő sejteket (a bazofil és az eozinofil granulocitákat). Egyes állandó allergiában szenvedő személyeknél a szövet soha többé nem tér vissza normális állapotába, s már a cigarettafüst vagy egy parfüm hatására is gyulladásba jöhet és érzékennyé válhat (pedig ezek az illetők nem allergiásak).
Az allergiás reakciók általában lokális jellegűek, azaz ott alakulnak ki, ahol a szervezet az allergénnel érintkezett. Ha allergén kerül a bőrére, akkor a bőre reagál, de ha például pollen jut az orrába, akkor az orr nyálkahártyája jön gyulladásba.
A szokásos allergiákon túl
Noha az allergiák többségét az IgE közvetítette reakció, az úgynevezett I. típusú reakció váltja ki, további háromféle túlérzékenységi immunreakciót ismerünk.
- Citotoxikus reakciók (II. típus). A túlérzékenység e típusa a sejtek – elsősorban a vörösvértestek és a vérlemezkék – pusztulásával jár, s hatással lehet a vér al-vaclási képességére is. Ilyen reakció előfordulhat nem megfelelő vércsoportul vérrel végzett vérátömlesztéskor és bizonyos autoimmun betegségekben.
- Imimmkomplex reakciók (III. típus). E reakciók sok esetben mintegy három héttel azután jelentkeznek, hogy bevette egy gyógyszer, pl. penicillin utolsó adagját, és szerepet játszik egyes autói mm un betegségek kialakulásában is. III. típusú reakció esetén általában úgy érzi, mintha megfázott volna, lázas, bőrkiütései vannak, a nyirokcsomói megduzzadnak és érzékennyé válnak. Tüdő- és vesekárosodást okozhat.
- Sejt közvetítette reakciók (IV. típus). Ez a fajta reakció okozza az allergiás kontaktdermatitist, vagyis azt a bőrkiütést, amely azután alakul ki, hogy megérintett valamit (pl. fémet), amire allergiás.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.