Allergia és asztma

A megfelelő orvosi segítség allergiás tünetek esetén

A szakértelem nyilvánvalóan az elsődleges követelmény minden orvos számára, de fontosságban a jó kommunikációs készség sem sokkal marad el Ez különösen az elhúzódó egészségi problémáknál fontos, pl az allergiánál és az asztmánál Itt nagy felelősség hárul a betegre a napi kezelésben.

Ezt a British Medical Journal egyik nemrégiben megjelent cik­ke, mely az asztma kezelésével foglalkozik, így fogalmazza meg:

A krónikus betegség kezelésében elsődlegesen a beteg­nek kell részt venni, akit az orvos segít és irányít a legjobb te­rápiás napirend és étrend kialakításában. Az orvosnak és a be­tegnek partnerként kell együttműködni, s közösen olyan stratégiát kidolgozni, amely a beteg a panaszait a lehető legha­tékonyabban kontrollálja, és amely csökkenti a krónikus be­tegség fizikai, pszichés, szociális és financiális következménye­it.

Tehát orvosunk partner a gyógyításban?

Ez természetesen az orvos részéről speciális magatartást igényel, amire egyes or­vosok képesek, mások már nem annyira.

Mit követel meg az orvostól ez a magatartás?

  • Ne nézze csökkent értelmi képességűnek a beteget;
  • hallgassa végig a beteget, és figyeljen arra, amit mond;
  • vegye figyelembe a beteg egyéniségét és személyes körül­ményeit a kezelés megtervezésekor;
  • legyen képes a betegséggel kapcsolatos mondandóját köznapi nyelven is kifejezni.

Nagyon fontos az orvos empátiás képessége is

Egyes orvo­sok érzéketlenek bizonyos betegségekkel szemben – pl. a cse­csemőkori atópiás ekcémát azzal intézik el, hogy csak „jelen­téktelen probléma” vagy „egyszerű bőrkiütés”, s nem törődnek vele, hogy milyen kínos perceket okoz a betegnek.

Szokatlan tünetek=közöny?

Különösen gyakran szembesülhetnek ilyen közönyös, elutasító magatar­tással a szokatlan allergiás tüneteket mutató páciensek, vala­mint akik pl. étel-intoleranciában szenvednek, mely betegsé­get a klasszikus orvoslás nem ismeri el. Olykor a kitartás és a jó kommunikációs készség javíthat az orvos-beteg vi­szonyon, de többnyire sajnos nem marad más megoldás, mint másik orvost keresni.

Megoldást kínálhat, ha a rendelőn belülről választunk egy másik háziorvost. Ez csak akkor probléma, ha a szoros együtt­működés miatt az új orvos is ugyanúgy viszonyul majd hoz­zánk. Ezért célszerű lakókörzetünkön belül másik háziorvosi rendelőt felkeresni. Az is lehetséges, hogy szakorvost váltunk – ebben segíthet a háziorvos.

Hogyan válasszunk háziorvost?

Ha új lakóhelyre költözünk, és lehetőség van több háziorvos, ill. orvosi rendelő közül választani, mielőtt döntünk, igyekez­zünk mindent megtudni róluk. Az orvosok egy része kész arra, hogy jövőbeli betegeivel előzetesen elbeszélgessen, mielőtt még azok leadnák a kártyájukat hozzá. A beszélgetés során célszerű beszámolni az egészségügyi problémáinkról.

Meggyő­ződhetünk róla, mennyire jól felszerelt a rendelő, és nagyjából megítélhetjük, hogy fogunk kijönni az orvossal. A látogatás al­kalmával érdeklődhetünk az orvostól, mekkora tapasztalata van a minket vagy hozzátartozónkat érintő allergiás betegség kezelésében. Érdeklődjünk minden olyan speciális egészség­ügyi szolgáltatás elérhetősége felől is, amelyre szükségünk van vagy lehet a jövőben.

Specialista igénybevétele

Először is azt kell eldöntenünk, valóban szakorvoshoz kell-e fordulnunk, vagy a háziorvosunk is képes megadni minden se­gítséget az allergia kezelésében. A válasz a szóban forgó allergi­ás reakciók természetétől is függ. Az allergiás betegek egy része kénytelen többféle szakorvost – pl. allergológust, gasztroenterológust, bőrgyógyászt, pulmonológust – felkeresni.

Ahhoz, hogy társadalombiztosítás keretében szakorvosi ke­zelésben részesüljünk, háziorvosunknak kell beutalót adnia. Bár ennek eldöntése az ő kompetenciája, némi nyomást azért gyakorolhatunk rá, ha úgy érezzük, hogy valóban szakorvosi ellátásra szorulunk. Az alábbi információk segíthetnek annak eldöntésében, hogy erre tényleg szükség van-e.

A beutalások elmaradásának oka leggyakrabban az, hogy a háziorvos nem veszi komolyan az allergiás tüneteket, illetve hogy nem tudja, pontosan hova is küldje a beteget. Ezt viszont aligha vallja be neki – csupán annyit közöl majd, hogy a beuta­lást nem látja indokoltnak. Sok háziorvos a végén ezt maga is elhiszi.

Jegyezzük meg! Az allergológiai kivizsgálást az esetek egy részében nem allergológus, de a téma iránt nyitott szakorvos (pl. gyermekorvos, pulmonológus, fül-orr-gégész) is képes elvégezni.

A szénanátha és az egész éven át tartó allergiás rhinitis

A legtöbb esetet a háziorvos is megfelelően felismeri, és el tud­ja látni. Szakorvosi beutalóra csak akkor van szükség, ha szö­vődmények is fellépnek, pl. középfülgyulladás vagy krónikus melléküreg-gyulladás, illetve ha a beteg kíváncsi arra, ponto­san mely allergének okozzák a panaszait.

Az ételallergia, a rovarcsípés okozta allergia

Akinek már volt anafilaxiás reakciója, különösen anafilaxiás sokkja, annak indokolt az allergológust felkeresnie. Ebben az esetben a szakorvosi kezelés nagyon fontos az allergén megfelelő azonosítása és egy esetleges újabb reakció hatékony megelőzése érdekében.

Az asztma

Amerikai kutatók kimutatták, hogy az asztmaspecialisták által kezelt asztmás betegeknek kevesebb a tünetük, sürgősségi el­látásra ritkábban van szükségük, és sokkal jobban érzik magu­kat.

Mindenképpen szakorvost keressünk fel az alábbi ese­tekben:

  • ha volt már súlyos asztmás rohamunk;
  • ha az állapotunk az eddigi orvosi utasítások gondos be­tartása ellenére sem javul;
  • ha az asztma mellett idült melléküreg-gyulladásunk vagy ismétlődő légúti fertőzésünk van;
  • ha nem biztos a diagnózis.
A legtöbb asztmás beteg pulmonológust, illetve 18 éves kor alatt gyermekorvost keres fel. Súlyos allergiás esetekben, vagy ha egyéb allergiás tünet, pl. ekcéma is jelen van, a betegeknek mindenképp ajánlott allergológust felkeresni. Beszéljük meg a háziorvosunkkal, ki a legjobb specialista, akit ajánlani tud nekünk. Érdeklődjünk a bőrpróbák és az immunterápia lehetősége felől is.

A krónikus melléküreg-gyulladás

Ebben az esetben fül-orr-gégész szakorvost tanácsos felkeres ni olyat, akinek nagy tapasztalata van az idült melléküreg-gyulladás kezelésében, és az allergiás betegségek iránt is érdeklődik.

Az atópiás ekcéma

A nagyon enyhe eseteket leszámítva ajánlatos szakorvoshoz fordulni. Ekcémával bőrgyógyász, allergológus vagy – kiskorúak esetében – gyermekgyógyász foglalkozik. A szakorvos képzettségétől és beállítottságától függően más-más módon közelíti meg a problémát, a kezelés változó lehet.

A kontakt dermatitis

Ha problémánk munkavégzéssel kapcsolatos, vagy súlyos tüneteink vannak, amelyek kezelésre sem enyhülnek, ajánlatos bőrgyógyászhoz fordulni.

Kérjünk bőrpróbát!

A bőrpróba elsősorban azoknak ajánlott, akik nem tudják azonosítani az allergénjeiket. Az allergológiai vizsgálatot szakrendelésen végeztesse el – ne hagyatkozzunk olyasvalakire, aki nem képzett orvos, pl. egyes természetgyógyászokra, akik ugyan végeznek bőrpróbát, de nem valószínű, hogy az eredmény kiértékeléséhez szükséges tapasztalattal és tudással is rendelkeznek.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.