Az antihisztaminok és hatásai
Több mint harmincféle antihisztamin van a piacon. Nem csak arra szolgálnak, hogy a közönséges megfázással járó orrdugulást feloldják, de alkalmazzák őket a legkülönfélébb egyéb problémára is, például tengeri betegségre, hányingerre, hányásra, allergiás reakciókra (például szénanáthára vagy csalánkiütésre), no és persze a rossz alvásra. Ahhoz, hogy megértsük, hogy lehet képes ez a gyógyszercsoport ilyen széles körű alkalmazásra, fontos a hisztamin természetének megértése.
Hisztaminok működése
A hisztamin része annak a „mentőládának”, amit a test használ, hogy megvédje és meggyógyítsa önmagát. Ez a szer parányi ereket nyit fel, hogy több vér folyhasson arra a területre, amelynek erre szüksége van, és azt is lehetővé teszi, hogy plazma szivároghasson ki belőlük (ami a vér alkotóeleme) a környező sejtekbe. Ez helyi gyulladást idéz elő, ami a test gyógyító mechanizmusának része.
Azokban azonban, akik allergiásak, a hisztamin instabillá válik az allergiarészecske jelenlétében, úgyhogy a kibocsátás abnormálissá válik. Például tételezzük fel, hogy ön parlagfűre allergiás. Amikor a parlagfű pollenje az orr nyálkahártyájára jut, az abnormális, rendkívüli mértékű hisztamin kiválasztását indítja el, mozgósítja az orrban tárolt tartalékokat, amitől plazmaszivárgás és gyulladás keletkezik. Az illető tüsszög és fújja az orrát, a szeme viszketni kezd, és rosszul érzi magát.
Álmosság: egy mellékhatás piacra dobása
Az antihisztamin csökkenti a hisztamin hatását, és csakúgy, mint minden más gyógyszernek, ennek is vannak mellékhatásai, a legerőteljesebb közülük a nyugtató hatás. Számos antihisztamin esetében ez az álmosító mellékhatás olyan erős, hogy úgy döntöttek, álmatlanság ellen is fogják javallani a gyógyszert.
Szabad forgalomban kapható antihisztaminok az alvás segítésére
Az antihisztamin difenhidramin az egyetlen összetevője a legtöbb szabad forgalmú altatónak. A dimenhidrinát, egy másik antihisztamin, amit általában a hányinger ellen alkalmaznak, elegendő nyugtató hatással bír ahhoz, hogy alvást elősegítő szerként alkalmazzák, úgy, mint a promethazint és a meklizint is.
Mindezek a gyógyszerek gyorsan felszívódnak a gyomorból és a gyomor-bél traktusból, és mintegy egy-két órán belül elérik a koncentráció csúcsát, s a véráram a test legtávolabbi pontjára is eljuttatja őket, ami azt jelenti, hogy kábító hatásukat gyorsan érezni lehet.
A hatás akkor szűnik meg, amikor a gyógyszer az anyagcsere során inaktív összetevőkre bomlik, és bár elég nagyok az egyedi eltérések, a gyógyszer hatása általában hat-nyolc órán keresztül tart. Minthogy ezeket a gyógyszereket elsősorban a máj bontja le, hatásuk jócskán meghosszabbodhat azoknál, akiknek valami májproblémájuk van, valamint az időseknél.
Az antihisztaminok mellékhatásai
Sok beteg, aki ilyen gyógyszert szed, másnap fáradtnak érzi magát, bizonytalanná válik a járása, szédül, nehezen tudja a mozgását koordinálni, általában véve gyengének, elesettnek érzi magát. Egyesek kábának érzik magukat, koncentrálási nehézségről, esetleg homályos vagy kettős látásról panaszkodnak. Meglepő módon, ahelyett hogy nyugodtnak éreznék magukat, inkább izgatottságot tapasztalnak az antihisztamin szedése során, ingerlékennyé válnak, és nem tudnak aludni.
- Gyakoriak a gyomor-bél rendszert érintő mellékhatások, az étvágytalanság, hányinger, hányás és/vagy hasmenés, sőt székrekedés.
- A szájszárazság, fejfájás, erős szívdobogás szintén gyakran elhangzó panasz, és meglepő módon nem ritka az allergiás reakció magára az antihisztaminra is.
- Különösen az idősek esetében okozhatnak ezek a gyógyszerek nehézséget a vizeletürítésben, sőt esetenként teljesen meg is gátolhatják a húgyhólyag ürülését. Súlyosbíthatják a zöldhályog, a szívbetegség vagy a magas vérnyomás tüneteit.
Legveszélyesebb mellékhatások
Az antihisztaminok egyik legveszélyesebb mellékhatása azonban az agyi funkciók tompítása, amit még jelentősen ronthat, ha más gyógyszerekkel, például más antihisztaminokkal, nyugtatókkal, alkohollal, esetleg alvást segítő szerekkel, szedatívumokkal, vagy nyugtató mellékhatású egyéb szerekkel együtt szedik.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.